Keresés ebben a blogban

2013. november 24., vasárnap

Ghetto-funk-break AllStars

Forrás: http://ghettofunk.co.uk/
A mai jó weblap arról szól, hogy hogyan lehet minél személyesebbé tenni egy-egy felületet, szolgáltatást. Csak az a jó, aki egyszerre hagyja, hogy te válogass a tartalmak közül, illetve segít abban, hogy újdonságokat ajánl és így naprakészen tart. Amennyire örültem a SoundCloudon is ennek, annyira vált egyre zavarosabbá a streamem. Persze tök jó, hogy új dolgokat lehet találni, új producereket fedezhetsz fel, ráadásul a kedvenceid reposztját is láthatod, ezzel pedig újabb tehetségeket találhatsz. Gondom azzal lett az elmúlt időben, hogy mivel már jó pár különböző műfajú előadót is követek, így túlságosan sokszínű lett a zenei paletta a reggaetől a technón és a funk-breaken át egészen a UK garage-ig.




Nem ártana, ha a SoundCloudon is lehetne csoportokba osztani azokat, akiket követsz. Így kicsit letisztulhatna a stream és akár kábé-műfajonként lehetne új hírfolyamot nézni, nem ugrana be egy techno mix a reggae mashupok közé. Például.
Ámde ha nem lenne ez a kaotikus zenefolyam a SoundCloudon, akkor ez a poszt se született volna meg. A lényeg, hogy most itt összeszedtem azokat az előadókat, producereket, mashup-arcokat, akiket én követek, akiktől mindig jó zenékre lehet számítani. Tele vannak ingyenes letöltésekkel, ami lehet, hogy már csak engem érdekel a mai zenehallgatási kultúrában, amikor még vincseszterről játszom le a dalokat, nem online streamen hallgatom.
A zenei vonal itt most a break, a funk-break és a ghetto funk. Tulajdonképpen azok a producerek, akiknek a kiadásait vinilen is meg szoktam venni - már ha kiadják őket. Két dolgot csináltam.
Egyrészt itt egy lejátszási lista, ahol minden producertől egy dalt tettem be. Ez tényleg csak egy ízelítő, hiszen mindegyikükről egész hosszú blogposztot lehetne írni. Másrészt a mostani Trekklista inkább producerlista lett linkekkel együtt azért, hogy ha a playlistből valaki nagyon megtetszett és akarjátok, akkor egy klikkel követhessétek a kiszemelt lemezhuszárokat.


Producerlista:

Jefe


2013. november 20., szerda

DELS - Black Salad EP

DELS 2011 óta az egyik legjobb grime-előadó, akivel találkoztam. A 2011-es nyitóalbuma a Gob hihetetlen telitalálat volt, az anyag a Big Dada kiadó neve alatt jött ki. Nagy kiadó, nagy lemez.
Az idei Black Salad EP a talán még szintén idén kiadásra kerülő következő nagylemez előfutára. Ha az előző bejegyzésben szereplő Sway az EDM, a tombolás, a tömeges és az Ötkert volt, akkor DELS az underground, a réteg és max. a Tilos-rádió.
Az első albumban még inkább a grime volt nagy hangsúlyban, miközben a szerzőiség, a költői szabadság is helyet foglalt.  A Black Saladban már olyan, mintha teljesen szabad kezet kapott volna DELS. Hátradőlt és megmutatta, milyen az, amikor a  poétikus grime-ba be-beszűrődik az absztrakt elektronika is.


A tempó lentre, az alkotás léce pedig elég magasra került. A Black Salad hasonló nevű indító trekkje összesűríti nekünk az idei DELS-t: kántáló szövegek és futurisztikus hangok, amik már-már a disszonancia határát súrolják.
A Bird Milk a legdallamosabb darab az anyagon, nem kis köszönet ezért a női vokálnak. A Not Today egy az egyben az első lemezt idézi. Szerencsére a monotonitást DELS ügyesen osztja szét dalaiban: vagy a zenében, vagy a vokálban, de mindkettőben soha. A Sell By Date (amiből csak egy kis részletet tudok megmutatni) jóféle alapanyag lehet a hiphop producereknek. Alig egy perc, de itt is meghatározó a „tegyünk egy hangot/zajt loopolva zenévé” koncepció. Imádom az ilyet. Míg a Not Today-ben a kórházi gépekből jövő pulzusszámot jelző pittyegést halljuk, itt valamilyen fújó, pumpáló eszköz hangja adja az alapot – de maradunk az egészségügyben, mert ez valamiféle lélegeztetőgép lehet.
A You Live In My Head zárja az EP-t, ahol a távol-keletet megidéző billentyűk tökéletes altatódalnak bizonyulnak. Jobb is, ha alszunk egyet, mert úgy talán gyorsabban eljön a következő nagylemez megjelenése.


Trekklista:
  • Black Salad
  • Bird Milk
  • Not Today
  • Sell By Date

DELS-t itt éred el:

Jefe

2013. november 17., vasárnap

Sway - Wake Up EP


Derek Safo alias Sway egyes zenéit egyes források grime-nak hívják, de sokkal többen ismerik a elektronikus tánczenéből ezt a brit fószert (lásd Sexy Bitch). Én még a 2006-os DJ Yoda albumon hallottam először. Akkor a Chatterbox című dalban működött közre.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy a grime-ban manapság mozog-e, vagy csak azzal kezdte és idővel inkább a populáris műfajok mellett döntött. Ahogyan azt sem tudom, hogy a sokszor bután hangzó Flo-Rida-típusú EDM-et csak azért használja-e, hogy legyen lehetősége a saját szerzői cuccaival foglalkozni. (Úgy értem, mint Guillermo del Toro a filmiparban, aki tk. a közönségfilmekkel keresi meg a saját szerzői filmjeihez szükséges erőforrásokat.)




Mindenesetre a Sexy Bitch-vonalat is erősíti a Wake Up EP-je, de közben meg olyan ügyesen egyensúlyozik a pop-grime vonalon, hogy engem abszolút megvett ezzel a pár számmal.
Az EP-t indító Wake Up nu-soul hangzása nekem folyamatosan Gnarls Barkley-t idézi, a fejszaggató és fültőrepesztően egyszerű basszus kicsit hazavágja a dalt, de szerencsére a refrén totálfunkja visszahozza a versenybe a számot.
To Be Frank-ről folyamatosan DJ Fresh és Mc Darrison All That Jazze jut eszembe. Az EP legjobb szerzeménye lett ez. A Back Someday amolyan „haladjunk tovább, nincs itt semmilyen hallanivaló”. Ez a fajta mézes-mázos, suttógó RNB vokál az, ami miatt általában kimegyek a tánctérről és úgy döntök, akkor lehet hazamenni.  A No Sleep miatt kerestem rá Sway-re, mert Mistajam legutóbbi rádióműsorában ez a dal szólt. Tökéletes aláfestő zene egy Ötkert-tesaer videóhoz. Brrr...hát ahogy rákezd: lá-lá-lá-lá-lá, az sok lehet. Viszont nem lehet figyelmem kívül hagyni, hogy nagyon sok ember már szereti vagy fogja megszeretni ezt a dalt. Nem árt képben lenni és ismerni, mire mozdul a tömeg.

  
Trekklista:

  • Wake Up
  • To Be Frank
  • Back Someday
  • No Sleep (feat. Ksi, Tigger da Author & Tubes)

Jefe