Keresés ebben a blogban

2013. március 24., vasárnap

Sannan vs. Latinovits - Szindbád's High Life

Már járok egy ideje a Don't Panic nyomdába. És bár a megrendelésem immár egy hónapja késik :P akkor is lett egy előnye, hogy a múltkor sokadszorra "hiába" ugrottam be a Müszi melletti irodába. Alkalmi kárpótlásként elvittem egy Don't Panic flyer csomagot, amiben volt egy Sannan CD.
Sannan a Sándor és Nándor nevekből jött mozaikszó és Savages és Suefo chill out - lounge projektjét takarja. A CD-t gyorsan bedobtam a FreeRIP-be, hogy mp3 legyen belőle, hadd pihenjen tovább a fiókban a szebb napokat is megélt Sony CD-lejátszó.

Van az albumon egy High Life című szám, amiről úgy gondoltam, fel lehetne dobni valamilyen vokállal. Itt a végtermék: mivel az eredeti számot is ingyenes terjesztésen kaptam, így ez a trekk is letölthető - ha valakinek ennyire megtetszene. Katt Vendelin és Szindbádra a hallgatáshoz:


Jefe

2013. március 21., csütörtök

Sonny J - Disastro

Egy rövid intermezzo:
A fejlődés folytatódik. Ezentúl nemcsak SoundCloudon fogok playlistbe pakolni amit csak lehet, de a YouTube-ról belinkelt zenék szintén lejátszási listába kerülnek. Így akik nem olvassák a szöveget, csak kíváncsiak a zenékre, azoknak is elég lesz egy kattintás a kielégüléshez - szóval megközelítjük az internetpornót. :)
Igyekszem ezentúl úgy válogatni a zenéket YouTube-ról, hogy ne szerepeljen a számok között reklám, de közben olyan feltöltőktől származzanak, akik valószínűleg nem fogják eltávolítani a dalokat. Btw. nektek feltűnt, hogy a reklámok a YT-on is hangosabbak, pont mint a TV-ben? :P

Back to business: ismét egy régi motoros jön, Sonny J. Képet nem találtam róla, a MySpace-én viszont csak olyan képek vannak, amik a pop art funky oldalát mutatják, szóval biztos jó arc lehet: az albuma is megér pár percet - katt oldalra a képre!
Aki nem ismerte sem Fdelt, sem Sonny J-t, annak komoly esélye van az összetévesztésre. Tk. ismételhetem magam: Sonny J is öreg motoros a funk break területén, neki is egyetlen nagy anyaga van, ami szintén nem mai darab. "Jelenleg" egyébként egy Groundhog nevű zenekarnak a tagja a Wikipédia szerint, de nem sokat találtam erről a bandáról. SoundCloud oldalán vannak szóló újdonságai a srácnak, de ő is átalakuláson ment át. Ezek a zenék már nem jönnek be; inkább az Ibiza House vonalat viszi.




A 2008-as Disastro album hemzseg a samplingekből felépített zenével. Alapvetően a régi és az új találkozása ez a lemez.
A Disastróról csak a legerősebb dalokat válogattam be a listába. Ez kb. az album felét teszi ki, a többiek jó tölteléket adnak a számok között - legalábbis nekem. Olyan ez, mint amikor körberágod a levágott kenyérszeletet és csak utána eszed meg a középső bél részét.
Én most megrágtam nektek, szóval itt van Sonny J zenéjének bele: klikk a képre és már indul is a BASF szalag!

Sonny J @ hangolo

Az összes szám közös vonása a gyermekhanghoz közelítő vintage vokálok, valamint a vékonyra, feszesre szerelt dobtémák, miközben a hangszerelésben nagy hangsúlyt kap a gitár, vagy a szkreccs.
  • Enfant Terrible - cirkusz
  • I'm So Heavy - egy arrogáns, de őszinte ember funk break vallomásai
  • Belly Bongo - funk break óvoda, délutáni csendes pihenő előtti őrület :)
  • Can't Stop Moving - ezzel a Jackson 5-ot újrafelhasználó számmal robbant be Sonny J a BBC listákra.
  • Strange Things - ez a szám már többször előfordult a blogon; nemhiába, ő a csókos.
  • Disastro - azért került be, mert iszonyat jó hangulata van. És tényleg ismételni fogom magam, mint Fdelnél: totális Lack of Afro előfutár ez a szám is.

Jefe

2013. március 12., kedd

Fdel - Audiofdelity

Fdelről csak most tudtam meg, hogy ausztrál. Hogy-hogynem. Nálam ő Rephrase, The Torpedo Boyz, The Fort Knox Five szinten áll. És zenében se jellemző túl nagy elmozdulás az előbbi öreg sulis funk-breakerektől.
Az elsők között volt, akiket hallottam és tudatosan kerestem a mixek tracklistjében. Akkor persze még csak egy-két zenéjét hallottam, ami különböző Afrozsiráf- és Töréspont rádiós mixekbe belekeveredett.




Aztán az évek során mindegy is lett, hogy tudatosan keresem-e, vagy sem: sajnos a 2006-os Audiofidelity az egyetlen nagyobb megjelenés Fdeltől. Az viszont igazi gyöngyszem elejétől a végéig. Az elmúlt 7 évből alig van pár újdonság fent SoundCloud oldalán. Facebookon legalább azt látni, hogy fel-fellép pár helyen, szóval lehet, hogy a live actekre tartogatja minden erejét.

Ez két dolgot eredményezhet: egyrészt olcsón lehetne elhívni Budapestre (már ha egyáltalán Európa felé veszi az irányt), másrészt talán a nagy távolság miatt sose fog eljönni, valamint az embereket nehéz lenne egy 2006-os anyaggal elcsábítani valahova; a keménymag önmagában pedig meg nem hiszem, hogy telerakna egy egész tánctermet.
Addig, amíg álmodozom, hogy talán lesz lehetőség élőben is meghallgatni ezeket a samplereket és szkreccseket, itt van néhány ajánló - és ezzel kisebb változtatást is fogok eszközölni a további zenei linkekben. Azért, hogy ne kelljen annyit kattintani, ezentúl ha csak tehetem SoundCloud szetteket kaptok tőlem. Ebben egymás után vannak rendezve a számok, elég egy klikk az orsós magnóra és megy már megy is a szalag.


Fdel @ hangolo
Tracks from Audiofdelity [2006]

  • Get Up On Ya Feet - indítónak jó is lesz: Funk-delirium = Fdel.
  • Ladies & Gentleman - akik valamennyire belemerültek a funk-breakbe, azoknak ez a szám biztosan AHÁ-élményt fog okozni.
  • The Crew - "mindenki" nagy kedvencéhez, Alan Hawkshaw Beat Me 'Til I'm Blue eredetijét használta Fdel. Hawkshaw úr és kollégái elég sok albumot termeltek ki (30 év alatt 51 LP elég jól hangzik???), már ami a BBC tévés produkcióinak zenei aláfestését jelenti. Igazi beat, jól fekszik Fdel keze alá.
  • Bring It On - ez a szám valami hihetetlen okos, olyan, mintha Gramatik elődfutára lenne.
Van, ami csak YouTube-on van fent:
  • Let The Beat Kick - nem hinném, hogy aki ismer engem, vagy engedte már, hogy ajánljak/berakhassak zenét, annak ez idegenül hangzana.


És itt pár frissebb termés: egy Featurecast-:




és egy Linda Lyndell átdolgozás (ami olyan, mintha Lack of Afro elment volna Jamaikába egy pár dzsóért):



Azt látni, hogy kicsit lassabb, nyugodtabb, úgy is mondhatnánk, szofisztikáltabb irányba mozdult el Fdel. Az mindenesetre üdítő, hogy ez az irány (is) minőségi hanganyag felé mutat.

Jefe

2013. március 1., péntek

Breakspoll 2013

Minden év elején jön a Breakspoll, ami a break(-beat) műfaj legnevesebb díjátadója. A break pedig az műnem, az a tenger, amiből én leginkább szoktam halászni: break-beat, ghetto-funk, electronic hip-hop usw. Február végén egy nyitott szavazás keretén belül kihirdették a jelölteket. Itt láthatjátok őket:
A díjátadó március 2-án lesz - szokás szerint hatalmas bulival körítve.

Bevallom, elsőre rossz szájízzel olvastam a listát. Kik szerepelnek rajta? A.Skillz, Krafty Kuts, Featurecast, Lady Waks, Ludmilla, Annie Nightingale, Dub Pistols, Freestylers... szóval a nagy öregeket senki nem váltja le? Valahogy zavart, hogy új embereket nem látok csak a feltörekvő jelölésben. Vagy úgy tűnik, hogy ismerem az összes profi break előadót?
Olyan volt ez az érzés, mint Szirmai Gergő Hollywwoodi Hírügynökségében az Oscar-díj, vagy más néven az Arany Kecske: értelmét vesztett, belterjes jópofizás és egymás megtapsolása. Lehet, hogy a Breakspoll is valami Arany Juke-Box kategóriává válik?

Aztán hagytam leülepedni ezeket a gondolatokat - megfogadtam a mai kínai szerencse-süti üzenetét: "A megfontoltság jelen pillanatban az erősséged."
És ez jutott eszembe: miért baj az, ha valaki azt csinálja, amit. Mi lenne, ha nem sznobként, felülről nézném ezeket a történéseket? Miért nekem kell számon kérni egy produceren, hogy mindig ugyanazt játssza? Talán azért csinálja, mert:
  • ebben érzi jól magát,
  • egy csomó ember szintén jól érzi magát, ha hallgatja.
A zenehallgatásban pont az a jó, hogy válthatsz: ha már nem tetszik, vagy fásultnak érzel egy előadót/zenét, akkor szétnézel másfelé. A zenész nem azért van, hogy valaki állandó ízlés-változását kiszolgálja. Hanem azért, hogy a szerző önmagát kifejezze: és ha ezzel hallgatóságot talál magának, akkor révbe ért. Ennyi.

Legjobb példa erre a Dub Pistols volt. Őket is jelölték a legjobb break album kategóriában. Belehallgattam az új albumba. Elsőre: ajjaj, hát ez olyan, mint a 2008-as Rum & Coke! Aztán nekimentem még egyszer. A szokásos dub és drum & bass alapok keveredtek, a vokálban meg ott volt a megszokott Rodney P és MC Darrison. De aztán rájöttem, hogy ez a zene is kell, és ha az áprilisi koncertre gondolok, ami a Parkban volt: nos, nem voltunk túl sokan, de a srácokon látszott, hogy élvezik. Minden akadályozó tényező és az alig pár százas "tömeg" ellenére iszonyat hangulatot csináltak. Akkor még nem ismertem az Alive-ot, de a mostani hallgatások alatt komoly flash backjeim voltak, hogy mekkora tombolás is kerekedett a konténer-koncert alatt.
Nagy pozitívum, hogy számos magyar érdekeltség is van a jelöltek között. szóval breakben elég jól állunk - na nem mintha glitch-hopból, vagy dnb-ből másképpen lenne. Szóval Beatman és Ludmilla, valamint a Ninja Breakz 2012-ben is aktív volt - vagy a masszív rajongótábor volt aktív, ki-ki döntse el maga.

A Hangoló mindig pártolja a FD-számokat, szóval itt vannak azok, akik holnap a legjobb ingyenes zene kategóriában indulnak. Semmi extra, jóféle habos break (definiton by Bali - thx.).
Ha tetszik, tessék leszedni őket

Jefe