Keresés ebben a blogban

2012. július 29., vasárnap

The Hives - Lex Hives


The Hives - svéd garázs rock egyenruhában.


Első benyomás:
2004 - Tyrannosaurus Hives

Második benyomás:
2007 - The Black & White Album - ami nem volt rossz, de nem feküdt jól a zene - az is lehet, hogy csak éppen nem voltam ráhangolódva a rockra. Egy szám viszont elég fasza az albumról:

És idén ismét kiadtak egy albumot a srácok, ezúttal Lex Hives néven - nézzük, mi van rajta! Olyan rövid leszek, mint maga az album: 31 percnyi odabaszós garázs rock.
04. 1000 Answers (~ Arctic Monkeys)
05. Without The Money (~ The Raconteurs)
06. Midnight Shifter (~ AC/DC, vagy nyers Canned Heat)

Az energia a régi, a hangzás nem változott, a hangulat még mindig tart. Olyan zenekarnak képzelem őket, mint akik még 30 év múlva is tolják a színpadon.
Summázva: The Hives = megbízható rock and roll a svédektől. Nem kell mindennek electro (house-nak), vagy metálnak, esetleg összeszerelhető szekrénysornak lennie, ami onnan északról jön.


Jefe

2012. július 23., hétfő

Zenei váltások

Most nem zenei ajánló lesz.

Több forrásból is összegyűlt a fejemben pár gondolat a zenekarok/formációk/producerek újszerű húzásait illetően.
A minap arról volt szó, hogy ha egy focista az ellenfél csapatában játszik, akkor "hülye bunkó", "gyökér", "nagyképű", "felvágós" és "színészkedő". Ha viszont a csapatunkhoz igazol, akkor inkább egy "kedves bolond", "figyelmetlen (de fejlődésképes) idióta", illetve "van mire nagyképűnek lennie".
Vajon a zenében is hasonlóan ítélkezünk?

2012. július 12., csütörtök

Major Lazer

Ha már a tegnapi bejegyzés kapcsán szóba jött a Major Lazer, akkor most szóljon ez a bejegyzés róluk. A név ugyanis két úriembert, "név" szerint Diplo-t és Switch-t takarja. Azt hiszem legelőször talán úgy két éve kedves szerkesztő társam mutatta a zenét, jót röhögtünk rajta, hogy milyen elborult egy muzsika ez, de azért az első albumukat meghallgatva végül azért bólogattunk, hogy nem rossz ez. Aztán kis idő múlva találtam rá a Major Lazer-féle La Roux átiratokra, amik szerintem iszonyatosan jók, de közben lehetett őket hallani Pete Tongnál az Essential mixben, és mit ad Isten, mikor meg bekapcsolom az MTV-t, Beyoncé ott rázza magát a Pon de Floor alapjaira. Szóval azért elborultság ide vagy oda, csak felszívta a popkultúra szivacsa még ezt is, no persze nem véletlenül. Íme


tom


2012. július 11., szerda

Buraka Som Sistema

Úgy egy hónapja akadtam rá a címben említett együttesre, akiknek zenéje számomra meglehetősen üdítően hatott, ugyanis az általuk játszott muzsika két alappillére az afrikai  eredetű  kuduro valamint a nálunk Európában éppen aktuális elektronikus zenei irányzatok, de igencsak érezni rajta a dél - amerikai baile funk hatását is. Bekategorizálni nem nagyon tudom, talán a Major Lazer juthat eszünkbe róla, de annál szerintem ha lehet, még pár fokkal izgalmasabb. Igazi őrülten bulizós partizene meglehetősen fülledt ritmusokkal, szóval így a nagy kánikulában ideális hallgatnivaló.

Néhány szám a teljesség igénye nélkül, nem teljesen véletlenszerűen:

Komba (2011)
1. Hangover (BaBaBa) - kötelező darab

Black Diamond (2008)

Akinek pedig ennyi nem lenne elég, illetve egy igazán jó mixet szeretne hallani ilyen és ezekhez hasonló zenékből, annak ajánlom a banda fabriclive mixét, ami egészen pontosan a 49. a sorban. 

tom

2012. július 10., kedd

Kymberley Kennedy

Kymberley Kennedyt az egyik legfrissebb hangként tartják számon. Nézzük, mi hallunk az ingyenesen letölthető mixtapejéből.

A lány igazi tehetség, ez már az elején kiderül. Sokan hasonlítják Michael Jacksonhoz és Christina Aguilerához. Aztán ki tudja - talán most is egy popikon születik.
És bár én kevésbé utazom a popzenében, de ennek a magával ragadó hangnak most engedek. Dinamikus, sokat hajlít, fiatal, mégis edzett, nem fél kiengedni azokat a hangokat, még ha nekem túl sokat hajlítgat is - de legyen ez a popból/RnB gyermekbetegsége.



Az Intro hatásos, a dob és a trombitahang a The Herbalisers-t juttatja eszembe. Az All I wanted kitart a The Ting Tings-féle popzene mellett, ehhez tolta oda a törtütemes arcát LadyBird. A Jay-Z-vel felvett Cry Babyről egy kisebb glitch és több 80-as évekbeli pop jut eszembe - még a hallgatható tartományban van. :)
A Hit and Runban hosszan elnyújtott ütemek eltörlik a korábbi vidám és cserfes hangulatot, de Kym hangja bármennyire is próbál fennkölt lenni, mégis gyermeki marad. - nekem pedig tetszik ez a fajta játékosság, feszültség az ének és a szimfonikus zenekart megidéző instrument között.
Na, a Doghouse az, amiben ott van minden internetes csináld magad, sufni tuning és szobastúdió hangulat.
A Green Apples vs Glory Box az Intro utáni kedvencem, viszont  Four Leaf Cloverre ne pazaroljátok az időt  - tényleg ne.
Egy jó popzenei (!) albumból mára nem hiányzohat legalább egy dubstep-szerzemény sem. Ha máshogy nem, akkor legalább remix-formában. Az In This Skin Skullee remixe olyan amilyen, kár volna skrillexi, vagy cutline-os mélységeket keresni.
A mixtape végére egy Pink Floyd szám jutott - le a kalappal! Már azt hittem, hiába jutok a mixtape végére, mert a korai kezdés g*cijó volt. Megéri összehasonlítani az eredetivel.

Summázva, van ez a 4, ami vissza-visszaköszönhet még a lejátszó listában:
01. Intro
02. All I Wanted (LadyBird remix)
03. Green Apples vs Glory Box
04. Great Gig In The Sky


Jefe

2012. július 2., hétfő

Rusko - Songs

Rusko már szerepelt egyszer, akkor a Cypress Hillel közösen készített dal folytán. Caspával sokat tolták együtt, aztán 2010 környékén inkább a szóló megjelenések mellett döntöttek.
Rusko idén kiadta második albumát Songs címmel. Őszintén szólva erről a budin ülve értesültem, jobb híján egy Flyerzet lapozgatva. Csodálkoztam, hogy kerül be Rusko ebbe - a V. László birodalmáról szóló - ingyenes újságba. Vagy lehet, hogy csak én nem ismertem eléggé Ruskót?
Na nem gond, voltam olyan naiv, hogy inkább arra gondoltam, a Hajógyári sziget törzsközönsége, a mainstreamben mozgó közeg is nyit mások felé. Mondom, naiv voltam.

A Flyerzben istenítették, nekem ez nem fog menni. Van pár jó szám kb. ennyi. Mondjuk négy darab, a többi meg számomra "BIG NO-NO"'. Azok a fajta számok és motívumok, melyek lapossá teszik az albumot. Azok a zenék, amelyek, ha egy buliban szólnak, én inkább kikísérem a többieket cigizni, vagy elmegyek a pulthoz még egy sörért.
Az album a roots/reggae vonalon mozog: sok dub, még több root/ragga ugyancsak magas szinten tartott dubstep-alapokkal - akinek viszont ez bejön, az nem fog csalódni

01. Be Free - az abszolút kedvenc. Mintha a Freestylers ráncfelvarráson esett volna át. G*cijó!
02. Somebody to love - a sláger, erős nyitás az albumon, kár a folytatásért.
03. Skanker - a grime felé hajlik, talán azért is tetszik.
04. Roll Da Beats (Old School Edition) - kordában tartott feszes dnb-ritmusok és lassú, de meghatározó dubstep ütemek.

Őszintén szólva nekem elég lett volna egy EP ebből az albumból ezzel a négy számmal és istenítve várnám a nagylemezt. :)


Jefe