Freestylers - The Coming Storm

The Freestylers a brit big beat és break koronázatlan királyai. Az utolsó albumuk a 2006-os Adventures in Freestyle volt. Hét évig főtt ez a leves, annyira csak nem lehet rágós a húsa, amit idén nyáron kiszedtek a tányérra és elénk rakták. Nem is tudom, mire kellett számítani a Freestylerst illetően. Leginkább arra, hogy nem olyan lesz az album, mint az előzőek. Ahogy DJ Shadow mondta a ZP-ben a múltkor: senki sem akar a múltban élni. Szóval a kérdés számomra csak az volt, hogy az absztrakt elektronika felé eveznek (tutira nem!), vagy a trapes bulivonal felé (ezt túl minimálnak érezném a Freestylerstől), az electro felé (az túl egyszemélyes lenne) vagy a népszerűbb változatú dubstep felé mennek el - ha már nem maradnak a régi big beatnél (We Rock Hard), vagy a drum and bass/break vonalnál (Adventures in Freestlye).

Az új album olyan, mint egy turista reggeliző tányérja a félpanziós ellátású svédasztalos reggelinél. Van egy kis drum and bass, akad valamennyi break, de főleg dubstepből áll a felhozatal.

Akkora kedvenc azért nem lesz a The Coming Storm, mint mondjuk a We Rock Hard, a Raw As F**k és az Adventures in Freestyle volt. Maradjunk annyiban, hogy ezt a posztot inkább a tisztelet íratta velem, mint a rajongás.

Kíváncsi leszek, hogy holnap mi lesz ebből a Zöld Pardonban, ahol élő lemezbemutatót tartanak - illetve, hogy hány énekest sikerül elhozniuk magukkal.

Pár számos listáért klikk a bitchslapre:

Trekklista:

01. - Who Got Da Buzz - a legbreakesebb dal az albumon. Na végre. Kösz és respekt. :)

02. - You And What Army - itt a bizonyíték arra, hogy ezt az albumot is ugyanazok az emberek készítették, mint a 2006-os Adventures in Frestyle-t. Szeretjük ez a vonalat, respekt no. 2.

03. - The Coming Storm - dubstep orrvérzésig, pedig milyen Major Lazeres a kezdete, csak aztán mintha elkurvulna; szerencsére a verse MC-je csillapítja a dolgot és nekem pluszpontot jelent a kis 8-bites prüttyögés is.

Na, innentől viszont számomra mélyrepülés van:

04. - Ignite - trance hornnal kezdeni egy lemezt?? 2Unlimiteden és Scooteren felnőtt dubstepperek előnyben. Foreign Beggars-szagot érzek.

05. - Yours To Waste -  Itt meg valahogy olyan, mintha a Kosheentól kértek volna tanácsot a dalszerzéshez, hogy a Corvinus gólyabálon bekerüljenek a top5-be.

06. - U Betta Stand Up - nem találok szavakat.

07. - Fall From Grace - durvulás a végére, azoknak, akik eljutották idáig. Vonjátok le, hogy ez jutalom, vagy kegyelemdöfés.

Jefe

People Under the Stairs - Highlighter

Az utóbbi időben átmentem pár zenén rádiós és DJ-szettek playlistjei, valamint zeneblogok és újságok alapján, de valahogy egyik sem adott átütő sikert a füleimnek. Volt itt klasszikus grime, IDM, fura ambient és szörfrock is, de az összesnél elfogyott a türelmem. Ha pedig elfogy, akkor inkább nem is erőltetem. Így gondoltam kutakodom kicsit a funk-break dobozban és előjött egy régebbi Badboe szerzemény (Rock the Beat), aminek egy részét a People Under The Stairs Trippin' at the Discója adta (Jó, persze annak meg az eredetije a Double Exposure Everymanje...de most az előbbi a lényeg.)


Utánanéztem, hátha ez lesz, ami majd szöget ver a fejembe - szó szerint.

A People Under The Stairs 1997-ben kezdte, amikor az öreg sulis hip-hop éra olajozottan működött, vagy inkább a végállomása felé döcögött. Az eddigi mérleg: 14 év alatt 8 album, a K7! csoportjába tartozó kiadó (Gold Dust Media) gondozásában is jött ki lemez, szóval nem tehetségtelen bolondokról van szó. A duóban Double K MC-zik, szkreccsel, Thes One pedig a szöveg mellett produceri melóból ad többet.

Ennek ellenére őszinte leszek: nem ismerem a korábbi anyagokat és nem is igazán érdekel, hogy módszeresen végigmenjek rajtuk. A 2011-es Highlighter most a lényeg, ami 20 számból áll. Ebből a vaskos hiphop-kötetből nekem 6-7 maradt meg, de már pár napja ezekkel kelek, vagy szerelek rá biciklit és ezt (hamisan) dúdolva dőlök az ágyba. Bakelit-szagot érzek a levegőben :)

Itt van egy listába rendezve ez a 6 szám, ami abszolút a kilencevenes évek hiphopjában rekedt - szerencsére. Kikacsintások, idézések, áthallások zenei humorral; szerintem ez a pár szám adja az album lényegét.

Trekklista:

01. Selfish Destruction - a 2. verze szövege jól adja

02. Talkin' Back to the Streets - Eric B & Rakim ultrahíres és ultraújrahasznosított dalának első sora finoman beszkreccselődik

03. Uprock Boogie - a hiphop ütemekről meg folyamatosan Main Source - Looking at the Front Door jut eszembe; nem mellesleg pedig a következő szám intrója is ennek a számnak a végén van

04. Electric Tookie - Családi Kötelékek megvan???

05. Mean Spirited - ez meg Nirvana elszitározva. Tetőpont.

06. Left Foot, Right Foot - csak szimplán jó.

Jefe

Supernem - Tudományos-fantasztikus Pop

Supernem koncert lesz szombaton a ZP-ben. Aki tud, menjen el - helyettem is. Amint hallgattam a 2011-es albumot, azon gondolkodtam, mi az a közös pont a dalokban, amitől igazán élhető/hallgatható az anyag: Szabi hangja. Ami tetszik benne, az az, hogy a dalszöveg versrészeiben is ordít, nem csak a refrénnél. Nyers és amikor már azt hinnéd, hogy sem erővel, sem levegővel nem lehet ezt bírni, akkor is szinten tartja a rock and roll tombolását.

Őszintén, nem tudom, hogy milyenek a köztes albumok, én kamaszként még az leős lemezüket hallgattam, aztán most néztem rá a 2011-es Tudományos-fantasztikus popra, de ez a 27 perc valami hihetetlenül odabasz. Nem hagy békén, az a tipikus érzés vesz erőt rajtad, hogy ha élőben hallgatod, akkor a lehető legközelebb kell menned a zenekarhoz. Olyan leszel, mint a molylepkék, amik a villanykarók fényéhez igyekeznek.

A működő rockbanda példája jut eszembe a Supernemről: látjátok, mennyit írtam a hangról, az énekesről. Egy igazi frontemberről van szó, akivel a közönség gyorsan azonosulhat, de közben mindenki érzi, hogy ez az ösztönökre ható rock and roll csak akkor működhet, ha a frontember és a banda többi tagja totális összhangban állnak egymással.

Sok beszédnek zene a vége, klikk a majomra, beraktam az egész albumot egy YouTube listába. Aki nem szerette, nem hallgatta a Supernemet, annak sem árthat ez a 27 perc. Aki meg eddig hallgatta, de a 2011-es albumot csak a rádióból hallotta, az hallgassa meg a többit is, és tutira sokkal többet fog szólni, mint egyszer félóra.

A Tudományos-fantasztikus pop olyan kezdés, amivel a zene megragadja a vállaidat és azt mondja: Ide figyelj, jön most 27 percnyi totális rock, leszarom mit csináltál eddig, most ugrálni fogsz és kész! A 20th Century Fox hangszlogenjének beépítéséért külön jár a pont. A Viszlát, szevaszban van az, amit fent leírtam Szabi hangjáról. A Reggelig táncolni egy rossz cipőben klasszikus punk, annyira ismerősek ezek a dallamok, de nem tudom honnan. Ha túl vagy ezen a zajos kezdésen, akkor az Az világ ad először esélyt a levegővételre. Mi kell az ordibálás és fejrázásra késztető ütemeken kívül? Könnyen megjegyezhető dalszöveg. Olyan, mint a Hova megy, ki?-ben van. Az, hogy nem normális a Supernem, nemcsak borítékolható, de elvárható, ezért van rajta az albumon a Rövid Sláger. Nekem az album első olyan dala, ami kissé kilóg a többi közül, az az Irány a moziba be!, szóval menjünk is tovább. Elvileg már csak két szám van hátra. Egy kérdés: vajon miért olyan kurvára megkapóak azok a dalszöveg, ahol ugyanaz az állítás rengetegféle verziója a dalszöveg? Pál utcai fiúk - Félek, Quimby - Unom, Kistehén - Elviszem magammal - egy kaptafa, de valamiért mindegyik nagy kedvenc. Az utolsó szám az albumról egy igazi ki/levezető - mintha éreznék a fiúk, hogy megfáradtunk, ezután még haza is kell menni..."Csak halkan, itt mások alszanak, Ha nem látnak meg nem is hallanak, A hangerőtől úgysem hallanak."

Jefe

Tricky - False Idols

A trip-hop pápa pár hete új albumot adott ki. A levelezőlistáján előzetesen két számmal csepegtette az anyagot. Az egyik szám kevésbé tetszett, de a másik ígéretesnek tűnt - aztán az album is azzá állt össze. Az egész lemez meghallgatható elejétől végéig ingyen, Európában az Electronic Beats-en debütáltak a dalok.




Nézzük, mit mond Tricky saját anyagáról a honlapján. Súlyos és komoly szavak:
 “I was lost for ages,” he says. “I was trying to prove something to people, trying to do something to please other people and also myself at the same time, which is never going to work. To be honest with you, I’ve been floating around since Chris Blackwell and Island. My last two albums, I thought they were good, but I realize now they weren’t. This album is about me finding myself again.”
 “All the songs which were easy for me to write, which I wrote in two hours, he sent me a message saying, ‘This is why I loved you in the beginning.’ The stuff that I’d thought about more, that stuff he was like, ‘It’s OK, yeah.’ So then I knew. It brought me back to my natural instincts.”
 “Of all my records, the majority of people are into Maxinequaye,” says Tricky. “That’s because it was a time and a place. Maxinquaye was a part of their life. Some people say it was the soundtrack to their youth. You can’t challenge that. But musically this is a better album.”
(Forrás)

Így, vagy úgy nekem az előző kettő album (Knowle West Boy, Mixed Race) is telitalálat volt, bár tény, hogy messzire lőtt a Maxinquaye világától. A False Idols ismét egy zseniális anyag lett, de talán egy vaskos hangú furcsaság annak, aki csak az előző két albumról ismeri Trickyt.
Egy valamire most is rájöttem, mint minden kiadáskor: Tricky számomra nem tud szart csinálni, vagy csak olyat, ami aranyból van. Persze akik eddig sem kedvelték a lihegő énekhangot azok itt sem fognak "megtérni".

A borítóra kattintva meg tudjátok hallgatni az egész anyagot; ha csak szemezgetni akartok, akkor ezeket a dalokat ajánlom:

• Bonnie & Clyde
• Nothing's Changed
• If Only I Knew 
• Is That Your Life - groovy trip-hop
• Hey Love

Jefe

Jefe - Promised mixtape

Szóval tartoztam magamnak egy ilyen valamivel. Talán leginkább a mixtape nevet érdemli ki, mert semmi extra nincs benne, csak beatmatching és sima crossfade a dekkek között. A program, amivel csináltam végtelenül primitív, és azért is nem piszkáltam meg semennyire sem a dalokat, mert 1. nem értek én ahhoz eléggé, 2. laptop DJ-zés volt ez a javából és csak egy egerem volt arra, hogy valamennyire sikerüljön összeilleszteni őket. A hangerő mint látható igen változó, ez az alapanyag különböző minőségének tudható be és annak hogy nincs abszolút hallásom - még a hangerőt illetően sem.

Jó hallgatást:


Ami miatt tetszik ez az egész és megosztom veletek:

1. Jók a számok: ezek tavalyi EP-k, megjelenések kedvenc dalai. Gondoltam jó lenne egy helyen tudni.
2. Minden itt szereplő szám legálisan és ingyen letölthető: vagy SoundCloudról töltöttem le, vagy kaptam korábban hírlevelet, amiben volt ingyenes elérés a számokhoz.
3. Így vagy úgy, de élveztem ezzel foglalkozni: felfedezés, hallgatás, válogatás. Bohóckodásnak jó volt, amennyire időm és likviditásom engedi, idővel jó lenne beszerezni egy külső hangkártyát és akkor TimeCode-dal kicsit egyszerűbb lenne a dolgom - vagy nehezebb. Jó lenne ezt minél hamarabb kideríteni. :)

Legközelebb talán old-school hiphop jön. Hasonlóan a fentihez: favágóhoz méltó érzékenységgel összerakva.


Jefe

Major Lazer - Free The Universe

Major Lazer visszatérő vendég a blogon, hiszen az első album is nyomot hagyott bennünk. Az utóbbi év(ek)ben módszeresen csepegtetve kaptuk a Diplo vezette Major Lazer EP-ket és klipes megjelenéseket (Original Don, Jah No Partial), és csak vártunk a nagy megjelenésre. Diplo elhagyta, illetve újakra cserélte cimboráit és így hozza a kötelezőt a Free The Universe anyagon. Ilyenkor látszik, ki is az atyja a számoknak, nem tudom, kis ujjból, vagy nagy izzadság árán, de sikerült ismét valami fertelmes ragga dancehall trap basst létrehozni, amely felfalja a táncparkettre tévedőket.

A kollaboránsok között nagy a merítés, legyen az vokális, vagy produceri munka: Yasmin, Flux Pavilion,  Laidback Luke, MC Dynomite, Wyclef Jean, The Partysquad, Bruno Mars, Skream. Diplónak nem lehetett nehéz összeszedni őket. Ugyanolyan szerethető anyag lett ez, mint Guns Don't Kill People... Lazers Do.

Masszív adag basszusok, továbbra is indulószerű iramok és nyugtató, levegővételre időt hagyó, már-már melódiák váltogatják egymást.

"Our first album was the intro; on the second album, we jumped into space… I don’t know why but the story should come along soon." - Diplo a Beatport interjújában.

Itt egy lejátszási lista az újdonságokból:

Trekklista (a konkrét közreműködők most kimaradtak, mert nagyon sokan voltak):

1. Mashup the Dance - a LEGJOBB!
2. You're No Good
3. Get Free
4. Wind Up - hamisítatlan Major Lazer, amiért anno megszerettem. :)
5. Scare Me
6. Jessica - a Can't Stop Now farvize
7. Reach Out for the Stars
8. Bubble Butt
9. Jah No Partial (Srream remix) - remix a dub szellemében.

Adjunk egy lájkot erre a trash bass Diplo projektre, mert megérdemli.


Jefe

Kottarashky

Úgy két éve találtam rá erre a névre az A38 programfüzetében. A rövid leírás szerint az ifjú bolgár zeneszerző meglepő könnyedséggel elegyíti a balkán népzenét a jazz és az elektronikus zene elemeivel, ami nekem éppen elég volt arra, hogy kicsit jobban utánahallgassak. Sajnos végül a koncertre nem jutottam el,  viszont a gépem lejátszójában azóta is nagyon kedvelt szereplő. Tipikusan az az eset, amikor az ember véletlen megtalál valami igazán értékeset a zene végtelennek tűnő, sokszor igen sekélyes tengerében.

Nemrégiben a kíváncsiság a kedvéért felnéztem az akkor felfedezett Opa Hey! című album kiadójának honlapjára, hátha azóta megjelent valami új anyag, és ismét szerencsével jártam, ugyanis tavaly májusban kiadták az új, Demoni című albumukat, amely a várakozásaimnak megfelelően az előző lemez kijelölte irányban haladt tovább, talán egy kicsit jobban az élő zenére koncentrálva.
Az első albumban ugyanis pont az tetszett annyira, hogy az itthon is megszokott etno jazzes  zenei fogások mellett Kottarashky az elektronikus zenében és a hip-hopban alapnak számító sample-ezést zseniálisan használja. A sodró lendületű balkáni ritmusokra épített dalokban hangszeren játszott ismétlődő groove-ok és népi énekfoszlányok hallhatóak, amelyektől összegészében a zenék hihetetlen szép és gazdag textúrát kapnak.
 A különbség a két album között azért igen finom, mármint ami a hangzást illeti, de azért első hallgatásra is észrevehető. Mi sem példázza ezt jobban, hogy míg az első lemezen kizárólag csak ismétlődő énekhang minták hallhatóak, addig a másodikon már összefüggő szöveggel előadott dal (Put a blessing on) is szerepel.
Összességében mindkét album a maga nemében egyedi, igazi zene csemege, amit bátran ajánlok hallgatásra mindenkinek, nem csak azoknak akik az egyébként a már vagy tíz éve divatos balkáni zenei hullám kedvelői.
Sajnos aki élőben szeretné hallani őket, azoknak el kell utaznia valamelyik nyugat-európai fesztiválra, mert Magyarországon előreláthatólag nem fognak játszani. Addig pedig itt vannak az általam összegyűjtött dalok album szerint csokorba szedve.

Opa Hey
Demoni

tom