Jamie Lidelltől két albumot ismerek, ezekről ajánlok párat.
A 2008-as Jim című album a 3. nagy megjelenés volt ettől a brit sráctól. Kemény funk és soul hatások érződtek az albumon, profi hangszerelés mellett engedte ki a hangját, de úgy tűnik, ezek csupán irányított kitörések voltak.
A 2010-es Compass album azoknak hoz(ott) sokat, akik jobban kedvelik, ha valaki nyersebb és nem retten vissza attól, hogy dühösen üvöltsön a mikrofonba, majd elsuttogja a maga igazságát. Ehhez az ének-vehemenciához nagyon jól passzolnak azok a kaotikus zörejek, effektek, melyek a ritmikát szolgáltatják Jamie hangjához. Balladisztikus, bluesos áthallások, a szövegek néhol inkább kántálássá változnak. Olyan emberek jutottak eszembe a hallgatás közben mint Tom Waits, Jim Morrison, Nick Cave, de néhol a Nirvana durvasága, csiszolatlansága érződik egyes számokon.
Summázva: nem is embereknek ajánlom ezt a sokoldalú zenét, inkább hangulatokhoz. A 2008-as Jimet azokra az időkre, amikor nyertes helyzetekkel találkozunk, amikor fricskát mutatunk mindenkinek, mert úgy érezzük, rajtunk nem foghatnak ki. A 2010-es Compass-t pedig olyan alkalmakra, amikor még csak "meg se parittyázzuk" az egészet, csak várjuk az alkalmat, hogy megmondhassuk a nagyot koppanó, Jim albumot hallgatónak: "Én megmondtam."
2008-as Jim ajánló:
01. Out of my system
02. Where'd you go
03. Green light
04. Wait for me
2010-es Compass ajánló:
01. The ring
02. Enough's enough
03. Big Drift
04. Coma chameleon
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése