Muff Deep, Nano Hansen, Max Graef, Brandt Brauer Frick

Berlinben zajlott egy téli délután. A Boiler Roomnak köszönhetően nagy nevek délután egytől este hétig pakolták a lemezeket. Dávid átküldte amikor ment az élő stream és néha-néha bele tudtam nézni. Hallgatni meg szinte végig, mert nagyon megérte az időt. Finom zenék szólnak, a legelején még hiphop van, aztán lomha tempó, funk, néhol jazzes beütés, diszkó és megszórva nagyon lájtos house-zal.
A felhasznált dalok elképesztően jók, annyira, hogy alig lehet őket megtalálni. SoundCloudon nincs tracklist, vagyis ha éppen vki tudja, bekommenteli egy adott dalhoz a címét. Persze még mindig több a kérdés, mint a válasz. Továbbá ha nincs dalszöveg, akkor a Shazam is esélytelen. Ha meg vokál van is, akkor se biztos, hogy a Google vagy a DuckDuckGo megtalálja a dalt a szövegei alapján.


Ha az összes fellépőt nem ismerte volna valaki (én pl. csak kettőt) akkor ezek után lehet sasolni, mikor jönnek Budapestre:

• Muff Deep
• Nano Hansen
• Max Graef
• Brandt Brauer Frick

Persze ez a majd' hatórás válogatás talán soknak tűnik, ezért dobok egy kis ízelítőt a különböző dalokból. Van benne pár saját feltöltés is. Ha a Shazam nem ismerte fel őket, kíváncsi vagyok, hogy a YouTube content ID-ja mit kezd vele.

Ha pedig ezek bejöttek, akkor nincs más hátra, mint klikkleni. Mivel a délutánról van zenei és videós anyag is, és nem akartam hosszú bejegyzést, két külön lejátszási listát tettem be, amiben mindenki benne van.
(Minden elérhető egyébként a Boiler Room oldalán is.)

Csak videók: megéri bele-belenézni.

Csak audio:


Jefe

Robert DeLong - Just Movement

Robert DeLong egy zenei zseni. Sufnituning elektronikus tánczene profira járatva. Ha követendő példakép kellene a zeneírásra és előadásra, akkor Professor Kliqet és Robert DeLongot választanám. Hihetlenül őszintén csinálják a dalokat. Érezni, hogy tényleg átadni akarják azt, amit gondolnak a zenében és nem azért, hogy minél többen tomobljanak rájuk. Az már csak járulék.


A zene nagyon jó, de itt most a lényeget a videók jelentik. Tessék az állakat felkötni, mert ez itt a performansz definíciója. (Talán) Playstation controllerre és Wii controllerre rákötött effektek, loopok. Mi van itt? Gyerekkorunk és generációnk kütyüi hangszerekké válnak.
És ha ez még nem lenne elég, az egész olyan, mintha az Arctic Monkeys stílust váltott volna. DeLong és Turner hangja szerintem sokban hasonlítanak. AWESOME!

Előbb itt a Global Concepts klipje, utána pedig jöjjön a videó, ahogy én megismertem DeLongot. A Triple J ausztrál rádióban adta elő élőben a Happy-jét. Ez a Happy más, mint Pharrel Williams-szé:

   

                                       Global Concepts                                                                                          Happy

Ha ez bejött, itt a 2013-as Just movement album válogatása:

Trekklista:

• Just Movement
• Global Concepts
• Happy
• Few Years Make
• Complex by Degree
• Survival of the Fittest - hahó, Arctic Monkeys!
• Basically, I

Ha a Just Movement Album már rongyosra lett hallgatva, nézzetek el a SoundCloud oldalára, mert ott olyan zenei "rondaságokat" tesz fel, mint péládul az (it's in) Yr H__D, ami szintén megér egy misét.


Jefe

Kabala Baby

Forrás: Kabala Baby @ Facebook

Nem lehet elkerülni ezt a kib•szott monster bejegyzést! De csak leírom, mert jól esik.

Ugye a hangolo azért indult anno, hogy Tomival egymásnak olyan zenéket mutassunk, amiket hallgatunk. Aztán ez a zenei misszió kitágult - még jó, hiszen ha nem mindenkinek szánnánk ezeket a zenei felfedezéseket, akkor csak magánlevelezést csinálnánk.

Aztán történt ez-az és úgy látszik, hogy a hangoló a tudtom/tudtunk nélkül elindult egy úton.

1. megálló (amiről nem is tudtam): az IHM-es bejegyzést az énekes Pálinkás Tamás megosztotta FB-on.
2. megálló: jött egy levél az Uzipovtól, hogy látták az IHM-es posztot és kikerülhet-e egy blog poszt róluk is.
3. megálló: egy kiadó küldött sajtóközleményt (ennek feldolgozása még folyamatban).
4. megálló: az itt szereplő Kabala Baby is átküldött egy anyagot.

Szóval tökre örülök, hogy most így "mesterségesen" megszaporodtak a rockzenei posztok, mert ezekről máshogy nem is hallottam volna. És persze annak is örülök, hogy olyan anyagok érkeznek, amikről jó is írni. Vagyis nem kell egyelőre fizetett PR-cikkektől tartani. Amelyik zene bejön, az kikerül ide. (Szerencsére goa, trance producerek és country zenészek még nem kerestek meg.)

A Kabala Baby 2008-ban alakult, 2010 óta időszakosan aktívak mert a banda egyik tagja Svédországban eszi a mindennapi kenyeret. A Kabala Baby stílusa grunge, és az akusztikus hangszereknek is nagy szerepük van. Egy új album most lett kész, itt pedig egy tracklista azokról a számokról, amik szerintem abszolút megállják a helyüket egy fesztivál esti repertoárján (nem, nem a délután 5 órai idősávban :P ). Az egész album itt hallgatható meg, én csak a kedvencemet raktam be egy listába:


Trekklista:

• Intro - olyan intrót készíteni, ami ismertebb körökben az Isten Háta Mögöttnek tulajdonítanánk... egy bebiztosított kezdés ez.
• Hús - a grunge zenét annyira ismerem, hogy tudtommal a Nirvana is az volt. Persze azóta biztos sok más zenekar szerzett nagy nevet a grunge-ban és emiatt lehetne frissebb zenei hatást is említenem ebben a számban, de nekem csak a Nirvana jut eszembe.
• Nélküled - nagyon hasznos a fúvós, $o$o segítsége kellően felpezsdíti az anyagot. Szerintem meg kéne gondolni, hogy más hangszerek hogyan tudnának egy-egy dal erejéig még egyedibbé tenni a hangzást.
• Tömegvonzás - Botfülem van, de ez még mindig gitár? Mert folyamatosan a citerára asszociálok és ez a kétszólamú vokállal együtt iszonyat erős népzenei hatásokat okoz a fejemben, mellé egy erős Incubus érzéssel.
• Csokimikulás - grunge hadaró vokállal, jóság. Az élő zenének megvan az az előnye, hogy lehet időt hagyni az építkezésre. Pont azért szeretem a rockzenében azokat az irányokat, ahol a számok legalább 6-8 percesek. Egy rossz hír, hogy ezt hallgatták meg a legkevesebben. Egy jó hír visoznt, hogy ehhez forgatnak a srácok klipet. Talán az majd megdobja a népszerűségét.

Soundcloudon (de biztos minden más listázott felületen is így van) sajna általános, hogy egy feltett zenei lista első két száma viszi a legnagyobb hallgatószámot. Míg az intrót és a húst 600-an játszották le, addig a csokimikulás, ami számomra az egyik legjobb dal az afféle Led Zeppelines gitártémáival, alulról ostromolja a 200-at. Pedig ez a dal már nem is grunge, hanem inkább a klasszikus rock vonala, ami inkább népszerű.


Jefe

Ralph Myerz and The Jack Herren Band - Supersonic Pulse

Forrás: Ralph Myerz @ Facebook

10 év az első és az utolsó album kiadása között és 5 év az első és az utolsó album hallgatása között. Így tudom jellemezni a Ralph Myerz and The Jack Herren Band-et.
Még anno a 2003-as Special Albumot ismertem, amiben a Nikita és a Think Twice vitték a prímet, szerintem még a Rádiocafén hallottam ezt a két downtempo/funk számot, Nestának köszönhetően. És nem is tudom miért, ránéztem, hogy mi a helyzet ezzel a norvég elektronikus formációval.



Kiderült, ők tevékenyek voltak, csak én nem figyeltem rájuk. A 2013-as Electronic Pulse-ban minden számban van kollaboráció. Snoop Dogg, K-Quick, Annie, Roxanne Shante és még rengetegen.
És a tavalyi Electronic Pulse-ban bőven van mindenféle utazás. Egy pont biztos: RNB-s vokálokkal vannak ezek a számok megtömve.

• Rap - Do The Damn Thang
• RNB - A Dream U Can Feel, Shooterz
• diszkós elektró - Something New
• Guettásan egyszerű tánczene - So Romantic
• Esetleg a nyolcvanas éveket idéző szintipop - Forever Yourz

Az anyag táncolásra lett kitalálva és ezt totálisan teljesíti is. Hallgassátok bulira hangolódásként (most Spotify-on, mert máshol nem tudtam elérhetőként belinkelni). Katt Ralphra és Snoopra:

Jefe

Divus - Mosaic (Part 1-3)

Forrás: Divus @ Facebook

A Divus a svájci Solothurnban próbál, de remélem, hogy minél távolabbi és minél több helyre eljutnak a srácok. Intrumentális rockzenét játszanak. Kicsit posztrockos, de szerencsére nem engedik át teljesen annak a terepet.


Bár az, hogy hogyan találkoztam velük röviden el lehet mondani. Igazából ez egy most beért folyamat első állomása volt - akkor még a tököm se tudta, hogy lesz több állomása is a hangolónak, de erről majd később. Nem akarok monstre-bejegyzést írni.

Szóval, tudtátok, hogy YouTube-on is lehet üzenetet küldeni? Lehet, csak annyira el van rejtve, hogy a passzív felhasználók meg se találják videó nélkül. Mivel én is ilyen passzív vagyok YouTube-on, nem különösebben törődtem ezzel. Aztán jött egy értesítés, hogy üzenetet kaptam egy robeu nevű arctól. Ebben spamszerű promóanyag volt. És mivel a blog miatt (is) örülök a hírleveleknek, promóknak, így gondoltam ránézek és nem törlöm ezt a cuccot olvasatlanul.
Belehallgattam a Divusba és nagyon megtetszett. Azok az idők rémlettek fel bennem, amikor az ács-fizuból vett - mai szemmel (is) méregdrága - Sony Discmanemet csak ilyen trekkekkel dolgoztattam meg. (Megjegyzem, a discman még mindig működik, néha nosztalgiából el is veszem otthon --- ajjaj, egy discmanről nosztalgikusan beszélni, abba is hagyom).

Kissé elkalandoztam, a lényeg: a Divus tökéletes kísérője egy tevékeny napnak. Az a fajta rockzene, amikor koncentrálsz valamire és a zene íve, dallama szerint végzed a teendőket. Amikor beleerősít, akkor te is, amikor levezet, akkor te is csökkentve a tempódat "pihenve" dolgozol. A Mosaic zenei triptichonjának első része inkább egy lágy intro, a második részben viszont a Divus kimutatja a foga fehérjét (kb. 9-23. percig). Ekor sokkal motiválóbb vagy a befogadásra és ez a tempósabb zene meg is marad az utolsó 6 perces, posztrockosan felvezetett etapra is.

Támogatáááás: a Divus zenéjét Bandcamp-oldalukon lehet megvásárolni, ha úgy adódna.


Jefe