Forrás: Divus @ Facebook |
Bár az, hogy hogyan találkoztam velük röviden el lehet mondani. Igazából ez egy most beért folyamat első állomása volt - akkor még a tököm se tudta, hogy lesz több állomása is a hangolónak, de erről majd később. Nem akarok monstre-bejegyzést írni.
Szóval, tudtátok, hogy YouTube-on is lehet üzenetet küldeni? Lehet, csak annyira el van rejtve, hogy a passzív felhasználók meg se találják videó nélkül. Mivel én is ilyen passzív vagyok YouTube-on, nem különösebben törődtem ezzel. Aztán jött egy értesítés, hogy üzenetet kaptam egy robeu nevű arctól. Ebben spamszerű promóanyag volt. És mivel a blog miatt (is) örülök a hírleveleknek, promóknak, így gondoltam ránézek és nem törlöm ezt a cuccot olvasatlanul.
Belehallgattam a Divusba és nagyon megtetszett. Azok az idők rémlettek fel bennem, amikor az ács-fizuból vett - mai szemmel (is) méregdrága - Sony Discmanemet csak ilyen trekkekkel dolgoztattam meg. (Megjegyzem, a discman még mindig működik, néha nosztalgiából el is veszem otthon --- ajjaj, egy discmanről nosztalgikusan beszélni, abba is hagyom).
Kissé elkalandoztam, a lényeg: a Divus tökéletes kísérője egy tevékeny napnak. Az a fajta rockzene, amikor koncentrálsz valamire és a zene íve, dallama szerint végzed a teendőket. Amikor beleerősít, akkor te is, amikor levezet, akkor te is csökkentve a tempódat "pihenve" dolgozol. A Mosaic zenei triptichonjának első része inkább egy lágy intro, a második részben viszont a Divus kimutatja a foga fehérjét (kb. 9-23. percig). Ekor sokkal motiválóbb vagy a befogadásra és ez a tempósabb zene meg is marad az utolsó 6 perces, posztrockosan felvezetett etapra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése