Ma este Art & Copy lesz a Kolorban. 21:00től Cadik kezd, utána Benski, akiről már lehet fogalmatok. Éjfél körültől pedig az eredeti tervektől eltérően nem b2b fellépés lesz, hanem külön kb. egyórás szettek jönnek előbb Falcaótól, utána pedig Tatlintól. Falcao ismerős lehet a Corvintetőről, Urimuriból és utóbbi időben a Kolorból is. Falcao a LavaLava egyik oszlopa a house zene nagy (el)ismerője. Megkérdeztem őket, mire számítsunk ma este. Hajtás után erre:
Tényleg nem tudom, hogyan bukkantam rá a Professor Kliq fedőnéven utazó Mike Else chicagói lakosba. Mióta viszont rátaláltam, Professor Kliq az egyik legaktívabb producer a SoundCloud streamemben - ráadásul amit letesz dashboardra, az mind hallgatható, sőt. Ennek a 28 éves srácnak már most annyi zenéje van, hogy itt a blogban le sem tudom követni. Honlapján szerzeményeit nemcsak kronológiai sorrendhez, hanem életének állomásaihoz is köti, zenéi ezáltal folyamatos önigazolást jelentenek. Mivel a fejlődés rendkívül fontos Professor Kliqnek, így én is a friss darabokat rakom be, hiszen ezek jelentik a jelenlegi zérust.
Professor Kliq set @ hangolo
A szett két utolsó dala az abszolút kedvenc. A Wire & Flashing Lights egy korábbi dal idei, kicsit glitch hoposabb változata, amihez egy rajongó elég komoly videót is készített. (A honlapon Professor Kliq ugyanúgy rajong azokért, akik számait felhasználják - őszinte alkotói öröm ez, amit nem kezdett még ki a profizmus).
Ha valakinek ezek után van kedve kicsit mélyebbre és múltabbra - ilyen szó nincs is - ásni Professor Kliq életében, akkor a honlapján az összes lényeges állomást meghallgathatja, itt pedig a kivonat:
2001 - középsuli, frusztrált és dühös kamaszkor = triphop hip-hop
azután pár év Chicago külvárosában és a zenébe vetett hit, ami mozgalmasabb zenéket hozott
2006-07 - az otthoni unalom inspirációba fordul át és ez az ember kb. 20 évesen addig létösszegző zenét készít The Scientific Method: Vol. II. címen. Szerintem ez Professor Kliq első nagybetűs anyaga.
művészeti suli és pár dance/electro house-os kitérő, ami mellett nem akart letelepedni - szerencsére
BA diploma zenekomponálásból és vizsgamunkák - amelyek az előzőekhez képest átesnek az elektronikus ló túloldalára
az utóbbi időben pedig játékzenék, amelyeket úgy említ, mint egy-egy megtestesült álmot
Annyira jó olvasni, ahogyan Professor Kliqnek tényleg élete lesz a zene és minden, ami történik vele, az lecsapódik abban, amilyen zenét szerez. Bár mindegyik zenei/életbeli állomás más (mint fentebb látható, a downtempótól a triphopon át a bigbeaten, electro house keresztül a eletcro funkig és legújabban egyfajta glith hopos motívumokig), az állomások zenéibe belehallgatva érezhető a stílus megszületése és az egyedi hangzás, az esszencia létrejötte az idők során - rossz szóviccel élve érezni, ahogy Kliqesedik a zene. Egy 28 éves fiatal életműve már most kiforrott és mekkora beateket kovácsolt össze...ha kell lágy és nyugtató melódiákkal, ha kell futurisztikus és rohanó játékzenékkel, ha pedig arról van szó, akkor buliba való, feszesre pattintott ütemekkel operál.
És még valamit Professor Kliqről: minden zenéje Creative Commons alatt fut. Ahogy ő írja: "All of my stuff is licensed Creative Commons so the good people can download it all for free... because that's how I usually hear my favorite artists for the first time."
Suff Daddy legjobb tudomáson szerint
Berlinben gyártotta a hip-hop beateket, aztán nemrég átköltözött Ausztráliába,
hogy ott a hasonlóan robosztus, de inkább az elektronikában munkálkodó Ta-Kuval
összehozzanak egy megosztott EP-t (testvériesen elosztva az anyagot: egyik fele
Suff Daddy, másik fele Ta-Ku). Az idei kiadású Bricks & Mortar is a
kötelező darab (“a must to listen” –ahogy az angolok mondanák), de én most
elsősorban Suff Daddy önálló anyagáról, a 2010-es The Gin Diariesről írok.
Suff Daddyt én egy Think! Magazinból ismertem meg, ami egy nagyalapú, ingyenes, fekete-fehér
nyomtatásban megjelent újság (volt). Ha jól emlékszem, akkor megosztva
angol-magyar nyelvű részei voltak, többé-kevésbé ugyanazon cikkek jelentek meg két
nyelven – de az átfedés nem 100%-os volt, ez adta a különlegességét. (Már ha a
nagy formátum és a napilapok papírlapjai nem lennének rendhagyóak egy havonta megjelenő,
ingyenes kulturális laptól.)
Ez az újságot a Mai Manó Házban markoltam
fel és a benne lévő zenei szekcióban ajánlották Suff Daddy The Gin Diaries albumát.
– ennek már 3 éve. 13 szám, tele samplerrel és fantáziával, átlagosan kétperces
etapokkal. Akkor nem maradt meg bennem ez a dolog, de az utóbbi időben
intenzíven kerestem a hiphop beateket gyártó arcokat, és ezért visszakerestem
Suff Daddyre – és most már dicséretesre vizsgázott.
Az album amolyan lassú víz partot most
alapon épül be az ember agyába. Suff Daddy egyszerűnek tűnő – illetve inkább könnyen
felidézhető – dallamokkal operál. Ahol kell, van vokál, bár elsősorban nem erre
épít. Talán a stúdióvá változott nappaliban egyszerűbb is egyedül forrasztani a
különböző dobmintákat, mint konkrét helyet bérelni, közösen megírni és rögzíteni a kívánt szövegeket. Ennek tekintetében még inkább méltányolható, hogy pár
számban azért mégsem samplerezett vokál van. De nézzük a Gin naplót, mert csupa
részegítő zenei felesekből áll.
KEdvencek:
4 My Holiks – Megtévesztő ez a
kezdés, mert ennyire súlyos hangulata azért nincs az albumnak.
Hospital – a kórházi
pulzoximéter kis pittyegő hangjának beépítését még a Vodafone – kampányos
Yonderboi is megirigyelné.
Konnopke – széjjelszabdalt
korai 20. Századi vokál, rapdobok és The Meterst idéző gitár maradandó elegye.
Worst Case Scenario – a
Gramatik-féle eletronikus hiphop hatásait érezni.
Feelin Fly (feat. Mariama) – ez
meg már Bonobo és Andreya Triana vonala.
Özdemir – hányszor írtam már
ezt le, de most ő az aktuális “tökéletes album-outro”.
Oh Bebe – ALARM!! - A német
rapvokált egyszerűen nem lehet megunni.
Az idei Bricks & Mortart majd
legközelebb összesítem, mert akkor már Ta-Kunak is több helyet szánnék.
Egyelőre hallgassátok csak Suff Daddyt önmagában.
Igyekszem megint valamiféle vérkeringést nyomni a blogba. A mostani cucc a tegnapi postával érkezett Angliából, illetve azelőtt a Bonafide magazin egyik mixével, amit már korábban belinkeltem ide. A Souleance-ról én is csak annyit tudok, amennyi a Bandcamp oldalukon van. Két francia beatmaker duója a Soulenace: Fulgeance és DJ Soulist adják ezt a prosperáló együttest.
Az első mix, amit hallottam tőlük, remek válogatás volt, amiben finoman adagolták a legutóbbi La Beat Tape című albumuk egyes darabjait.
Rájuk kerestem és Bandcampen (ami mellesleg a SoundCloud mellé lépett a ranglistámon) az egész album meghallgatható. Aztán megrendeltem egy EP-t, amin négy szám van, viszont ezért az egész albumot letölthetővé tették. Ilyen az, amikor a sikeres zenekészítés még kúlabb felfogással párosul. A lemez alig egy hét alatt átért Budapestre, szóval most már a Souleance is bakeliten pörög. Az albumról kiemelek pár darabot, ezeket mindenképpen hallgassa meg az, aki imádja, ha egy beat a világ mindenféle tájáról, kultúrájából és hangulatából csemegézik.
02. Como Están Bitches - ezzel már biztos az agyára mentem pár embernek, de az Anchormanből kivett Ben Stiller mondat egyszerűen fenomenális :D Ehhez egyébként készült egy videó is. Ha érdekel a francia bohém hiphop-érzés, akkor hajrá.
03. L'insouleance - ne tévesszen meg a sanzonos kezdés, ez kőkemény funky beat lesz.
04. BBQ & Pimm's - ez volt az a dal, amire elkaptam a fejem a Bonafide vendégmixben és ráShazamoztam.
05. Tout Doux - először sajnáltam, hogy ez nincs rajta a lemezen, de aztán kit érdekel, igazából az összes másik számot sajnálom, hogy nem nyomták ki vinilen.
A RGDLGRN-t először az SB TV-n láttam. (Az SB TV-ről annyit, hogy egy Jamal Edwards nevű londoni suhanc kezdte el tolni YouTube csatorna néven, három évig semmi nem történt, szólt a grime és egyre több haverja és híresebb fellépők jöttek, ma meg már valami iszonyat komoly anyagok vannak fent. Rengeteg rovat közül itt most az A64-et láttam, aminek a koncepciója tk, az, ami az MR2 Akusztik is: akusztikus verzió egy adott dalról, sem több sem kevesebb.)
Szóval a RDGLDGRN feljátszott egy dalt Jamal SB TV-csatornájára: I Love Lamp
Elég jó volt, gondoltam ránézek mit tolnak ezek a tengerentúli a figurák, akiknél a név nem egy Szfinx-talány: 3 ember, 3 szín (Red - gitár, Gold - basszusgitár, vokál, Green - vokál, gitár), Facebookon tízezres tábor, szóval van még pár ember rajtam kívül, aki szereti őket.
A lényeg: gondoltam belehllgatok közelebbről is, és bejött. És bár az SB TV A64-ének a lényege az akusztikus előadás, megismerésnek tökéletes volt, de a kiadott EP anyaga nekem sokkal meggyőzőbb, valahogy jobban áll nekik, ha súlyosabb hangszereléssel nyomulnak.
I Love Lamp eredeti:
Old-school shit from 2013: Million Fans
Ez meg kicsit Black Eyed Peas nekem, vagy Kanye West-hang, de attól még olyan könnyen ragad magával, mint Eperjes Károlyt bármilyen Fidesz-rendezvény: Lootin' In London
Aztán itt egy RHCP-klón. Illetve annál is jobb: Hey-o
Ezek a dalok már annyira megtetszettek, arra gondoltam, hogy rendelek bakelitet tőlük, ha úgyis kinyomtak párszáz példányt. 9 dollár nem is volt vészes, click to order...aztán láttam, hogy USA-Hungary postaköltség még 44 dollár - plusz majd a vám. Hát ezt inkább kihagyom, ennyit most nem, marad a digitál. :P
FRISS: Annyira aktuális lett ez a blogposzt, hogy az Egyesült Királyságban ma, az USA-ban pedig holnap adják ki debütáló albumukat. Szóval, ha bejöttek a fentiek, akkor nem árt rá-ránézni az újabb klipekre, illetve ha nem klipképes a dal, akkor Soundcloud oldalukra. Új album = biztos lesz egy-két jófajta remix is.
Már nem is tudom, hogy honnan ismertem meg a Bonafide Magazine honlapját. Sajnos a magazinhoz még nem volt szerencsém, de valahol a Recorder és az Electronic Beats típusú zenei lapokhoz hasonlítanám a honlap benyomása alapján - annyi kiegészítéssel, hogy a Bonafide Magazine nem teljeskörű zenei dolgokról ír, csupán a hiphoppal foglalkozik akár MC, de inkább produceri szinten.
A honlapon visszatérő vendég vagyok. Az oldal designja nagyon bejön, ha lerendezem az albérletváltást, lehet, hogy le is rendelek pár számot a magazinból. Sajnos úgy tűnik, hogy a magazin print megjelenése kicsit megállt, de remélem, hogy ez csak átmeneti, mert az egész koncepió és megvalósítás iszonyat igényes; kár volna ennek az egyik lábát elveszíteni. Jó, persze papolok itt a magazinról, de őszintén annyira azért nem vagyok jártas a brit hiphopban, hogy a cikkek maradandót adjanak.
Viszont az Exlusive Mixes menüpont igazi aranybánya azoknak, akik nyitottak az újdonságokra. Itt ugyanis egy rövid írásos bemutatás után 30-60 perces ingyenesen letölthető mixeket raknak fel a meghívott producerektől. Én havonta-kéthavonta vissza szoktam ide nézni. Az összes vendégmixet nem hallgattam meg, így itt most csak a kedvenceim lesznek - biztosan vannak még a szettek között igazi gyöngyszemek - ha ti találtok, írjátok meg! Az összes mix a magazin Soundcloudján is fent van - egy-egy válogatás hallgatása közben a Shazam is dolgozik serényen.
Csak ízelítőképpen pár név, akik mixtape-et pakoltak össze a Bonafide Magazinnak: Bug, The Bamboos, Mr Thing, Luke Vibert, Kashmere, DJ Vadim, Ugly Duckling, Benji Boko, Thavius Beck, DJ Cam, The Herbaliser, DJ Format, szóval a színvonal állandóan magas. Ennek ellenére pont azok a mixek az igazán érdekesek, akikről eddig - sanos - nem hallottam: Souleance, Telemachus, Last Skeptik, Only Real.
Akkor nézzük a kedvenceket kezdve a legfrissebbel: akinek már feltöltötték a mixét SoundCloudra, azt ide beraktam, a többieket csak a honlap beágyazott lejátszóról éritek el.
A zenék közös pontja, hogy okos hiphopok és finoman absztrakt, bárki számára befogadható zenék ezek, de a szelektorok nem hagyják békén a régi funkokat sem. Szóval fasza mixtape-ek ezek, amelyek közé a válogató pár saját szerzeménye is bekerül. A tempó viszont sohasem bulis - ezek a válogatások inkább amolyan nyaralós, sörözős délutánokra lettek tervezve. Kicsit önző dolog ez most, hiszen ha csak a zenék bemutatása lenne a célom, akkor ezek mixenként egy-egy blog poszt lennének, de én is szeretném már egy helyen tudni őket, ezért raktam ide listába rendezve. :)
