Az első bejegyzés apropóját követtem, vagyis én éppen ezt hallgattam.
Az előzményekről: nézelődtem ilyen-olyan zenei programok között; találtam egy DJ-t, gondoltam rákeresek. Egy félregépelés után pedig valami egészen mást találtam – és azután nem is foglalkoztam az eredetileg keresett producerrel.
I Love You but I've Chosen Darkness - The Owl
Gyors és klasszikus felépítés: intro – peak – outro.
Intro: a fogvatartott.
Peak: a fogvatartó & a viszonyuk bemutatása.
Outro: a fogvatartó.
Mindez 2:47 alatt. Nem aprózták el. A klip szépen harmonizál a zenével. A zenén végig domináló gitárhúrok egyet jelentenek a fogvatartást jelentő kötél megfeszülésével és kilengésével. Ahogy a gitár alábbhagy, úgy tűnik el a képről a fogva tartott is.
Nem filmzene, de mivel a klip animációs technikával készült, gyakori, hogy a kép átveszi a vezető szerepet a zene fölött. 2:47-es idejével kissé kilóg a posztrock számokra jellemző 7-10perces intervallumból; de pont ezért betétként megállná a helyét egy mozifilmben. (Gondoljunk csak a Mogwai felbukkanására a Miami Vice filmben, Auto rock című számukkal.)
Hasonló hangzást találunk a Pozvakowskinál Tester című számukban:
Az I Love You but I’ve Chosen Darkness egy lemezzel büszkélkedhet ez idáig. A posztrock műfajában nem túl nagy a változatosság a zenei hatásokat illetően. Ha szigorú akarok lenni – és vessenek meg érte – de vannak az ún. „elsők” (Mono, Explosions in the Sky, Mogwai), akik tulajdonképpen minden alapot leraktak, a többiek kevés újdonsággal szolgálnak.
Az album 2006-os, azóta nincs újabb megjelenés, lehet a hangulata meg is fojtotta a zenekart…az animátor honlapja sem tűnik többnek egy minimalista dizájnú, inaktivitást sugalló portfóliónál.
Várok egy hattyúdalt, a klipben hattyúkkal.
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése