Egy érdekes felfedezést tettem ma. Egy süket finn srác rappel. A 78-as születésű srác (becsületes keresztnevén Marko) Signmark művésznévre hallgat. A szöveget jelbeszéddel kommunikálja, más pedig felénekli. Nem mondom, hogy a berakott zene kimagasló. Inkább az ötlet és az akarat, az őszinteség és így a szerethetőség az, ami becsülendő benne. És legyünk őszinték, fel is dob(hat)ja a napunkat, mert a zene vidám.
A süketek zenétől való elszigetelődése nagyon súlyos dolog. Vajon ha Ti választhatnátok, melyik érzékszerveteket veszítenétek el egy másik javára? Mi legyek? Vak, de halljak és tudjak beszélni? Süket, de ne lássak? Para.
De a lényeg: a zene jó kedvű, a srác örül, hogy ezt csinálja, más süketek pedig szintén többet kapnak, mivel a zene közelebb került hozzájuk (még ha csak vers és ritmus formájában).
Innáritu Bábel című filmjében láthatjuk a süketség egy érdekes ábrázolását, ami szintén a zenével függ össze.
Tessék, lássék - és legfontosabb: hallgassék:
Signmark feat Osmo Ikonen - Speakerbox
Jefe 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése