Talán nem tévedek és SebastiAn név alatt ugyanaz a két ember
van, de az első Sebastian-hatásom még kb. 2006-ból jött. Akkor is karácsony
volt, néztem az Eurosportot és az
egyik műsorismertetőben nagyon zsír szám szólt. Egy rockzene remixe lehetett,
de a dalszöveget valahogy rosszul hallhattam, mert sehogy sem sikerült
rátalálnom neten. Aztán pár fórumon más is kereste és szerencsére válaszoltak
is a kérdésre. Szóval az akkor a Cheap & cheerful remixe volt.
Ehhez képest az Eljő a napunk filmzenéje zongoradarabokból
áll. Grandiózus témák, sejtelmes vonós kíséret és epikus tetőpontok. Az egész
filmzene nem több 20 percnél, olyan ez, mint amikor Bartókot hallgatsz: játék a
hangokkal, tempóval, vissza-visszaköszönő elemek máshogy mutatkoznak be a
fülnek. Ilyennek kell lennie a filmzenének.
Ami árulkodó lehet, miért egy személy a fejemben élő két
Sebastian, az a Retro.
L’enfance D’un Chien – mintha Erik Truffaz játszana.
A film zenéjétől függetlenül (is) iszonyat jó: egy kiégett
pszichológus és egy vörhenyessége miatt kiközösített gimnazista fiú Írországba
készülnek, mert az a vörös emberek mekkája. Hellyeah.
És tréler a filmhez, ha valakit az jobban érdekelne:
Eljő a napunk / Our Day Will Come / Notre Jour Viendra
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése