Joey Bada$$: Summer Knights

Ismét volt egy masszívabb Mistajam hallgatásom a BBC Radio1 Extrán, ahol az egyik bekevert szám Joey Bada$$ My Yout-ja volt. Az Epidemic és Joey Bada$$ után talán kicsit sűrűbben kéne lecsekkolni az aktuális kínálatot, mert egy csomó érdekes és jó hiphopról lemaradok. Joey Bada$$-ről sincs sok tapasztalatom és mivel ezt a bejegyzést nethiányban írtam, így tényleg csak a közvetlen benyomásaim maradnak.

Enyni csak: édemes a Lil B-vel való kakaskodást végigkövetni, ahol úgy látszik, Joey húzta a rövidebbet, mert törölte a Twitter accountját: 01, 02, 03, 04.

A 17 számos Summer Kinghts anyagából kb. 6-7 az, amit egyben emészthetőnek tartok.

Trekklista:

• My Yout: tök jó intro Joey Bada$$ zenéjébe, ennél csak nehezebb dalok következnek.
• Death of YOLO
• Sweet Dreams: ez már ment ki FB-posztban is. Sokáig a toplistában marad.
• Word is Bond: a Satellite mellett ennek van az egyik legerősebb zenei alapja.
• Sit ‘N‘ Prey: Kid Cudit idézi.
• Satellite: zenei alapban a Word is Bond párja.

És még valami. Ugye megérkezett a Spotify Magyarországra. Ennek ellenére szerintem továbbra is olyan zenei listák lesznek, amik regisztráció/bejelentkezésmentes felületen is hallgathatók. Annyiféle felület van már, ahol zenék vannak, és nem várhatom el senkitől, hogy azért ne halljon egy zenét, amit itt ajánlok, mert a 101. helyre még éppen nem készített accountot. Tehát egyelőre marad a YouTube, SoundCloud, Bandcamp, Mixcloud valamelyike mint linkelt források.

Jefe

Uzipov: Bazaltkockák [2013]

Ha az Uzipovot az általam ismert rock zenékhez kellene hasonlítanom akkor azt mondanám, az Óriás-ra jellemző indie-ség módszeresen bele lett oltva a Necksprain-es tökösségbe.

Az Uzipov első emberes anyaga ingyenesen letölthető a popshopról, a honlapon pedig beágyazva is lehet hallgatni és a dalszövegek is ott figyelnek mellette, szóval minden adott, kevés kifogás lehet egy jó hallgatásra.


A dalszövegek fülbemászóak, csak nem egyszerű őket megjegyezni. De megszoktuk már, hogy az érzések-vezette, itt-ott Kassákot is idéző dalszövegek nagy barátai az alternatív és rock-szcénának. Ahogy hallgatom az LP-t, mindig másik dal lesz a kedvencem. Az elején csak az első két dal tetszett, aztán jött az album vége, és a Szinte szárazon-nál és az albumzáró 18-nál aligha kérhettem jobbat. Most viszont amikor írom a bejegyzést, valahogy a lemez közepe az, amit csúcsnak érzek. Szóval nincs itt hiba kérem szépen, Uzipovot írjanak fel mindenkinek, aki tökös rockkal akar "pihenni" a sok elektronikus vagy hiphop-zene között. Ez a bejegyzés most az élő hangszeres zenéről szól, amivel csak egy bajom van: rövidek ezek a dalok. :)

A Fekete Neked kedvenc része: "Erre hitted azt, hogy ez az életed/ Csukott szemmel kutatod a végbeled." A Nem akarom riffjei széjjelszedik a dobhártyát. A Zászlós barom nekem kevésbé fekszik, először nem tudtam miért, de aztán az Ájulás küszöbén megadta a választ. Az énekes itt már inkább énekel, mint üvölt, ami nagyon kellett az anyagnak. A refrének alatti hangszín és a hangszerelést persze megtartja a fejrázós lendületet. A Mintha zuhannál dalban az addig csak segédvokalista előrébb jön és ez alázóan jóvá teszi azt a dalt. Nekem tetszene, ha legalább fifti-fiftiben megoszlanának a vokális dolgok, mert ezek alapján a srácok simán megengedhetnék maguknak. És a zenei sznob azt mondja bennem, hogy a Mintha zuhannál a legjobb dal. A kedvem véget ért ügyesen indítja el magát, hogy aztán "átrobbanjon", nagyon tetszik. Ha pedig ez az 1:55-ös szám rövid volt, akkor jöjjön a hab a tortán, az albumzáró 18, ami 7 percnyi stoner-posztrock játék.

Végül nézzük, hol is lesz Uzipov élőben legközelebb: Gozsdu Manó Klub, február 15. szombat.

Egy ezres az Uzipovért szerintem sima ügy, kérdés csak az, hogy egy ilyen gyorsan végigrohanó anyag mellett (a Bazaltkockák 26 perces) milyen egyéb dalok szólalnak meg.

Jefe

Ui.: Facebookon meg itt.

First Word Records diggin'

Ez most rövid ajánló lesz azokból a kislemezekből, amiket a First Word kiadótól rendeltem karácsonyra (Herma Puma kivételével, mert ő már szerepelt korábban). Főleg soul vonalon mozgunk.

The Haggis Horns

 - The Cockroach Grind

 - The Jerk

A Haggis trombitások régi kedvencek, ugyanazt a fúvós soul vonalat képviselik, mint a Bamboos pl. Ez a feszes ütemű, főleg női vokállal dolgozó soul gyakran megosztó. Vagy rajonganak érte az emberek, vagy az itthoni “tucatjellegét” kiemelve inkább akkor rendelnek a pultnál, amikor ezek a dalok szólnak. Egy tény, abszolút tánczene.

Ariya Astrobeat Arkestra

 - Future Ancestors (7” edit)

 - Get on the Floor

A nevében is benne van: valaki összefeküdt az afrobeattel és ez lett a vége. Kicsit kalandozósabb dallamok, tompább, mélyebb hangok jellemzik. Akinek viszont bejön pl. Fela Kuti, annak ezekkel a dalokkal sem lesznek gondjai. Igazi bemelegítő trekkek.

Souleance

 - Le Plaisir

 - Chemise

A Soulenace duó már volt a blogon, ez a La Beat Tape-től korábbi kiadványuk, de az esszenciát érezni. Loopolt kiáltás, filmes skitek, hammond orgona. Míg a Le Plaisir csak ízlelgeti a bulit, addig a Chemise kiszámíthatóbb diszkójával már simán a táncparketten tart.

Lotek

 - The Rudest

 - Still Splendid (ft Roots Manuva)

Ezt a lemezt csak azért vettem meg, mert a második számban Roots Manuva van. Inkább reggae / hiphop, de abszolút megérte.

Jefe

The Large Professor: Professor @ Large

2012-ben az egyik öreg motoros rapkedvenc sem tétlenkedett és ahelyett, hogy mások alá keresse a megfelelő beateket, saját neve alatt is kihozott egy tisztességes anyagot. Biztosan így van csomó más hiphop producernél is, de valamiért nálam Large Professor az univerzális arc: aki létrehozza a beateket, szkreccsel, ha kell, emellett viszont saját maga veszi ki a részét a rappelésben is. Amikor meg háttérbe vonul, olyan arcok helyettesítik mint Busta Rhymes, Tragedy Khadafi, Action Bronson: szóval a mikrofon folyamatos biztonságban van.

A UNOWWHTSAYN azonnal megragad és behajít a lemez közepébe. Bár a Straight From The Golden Busta papával engem kicsit megrettentett, de az album közepén hallható triumvirátusi Light Years -- Barber Shop Chop -- Live Again a totális meggyőzés eszköze lett. Ez a Barber Shop Chop KIBASZOTT HATALMAS!! Az LP Surprise refrénjében visszatér a gyökereket jelentő soulhoz, taps-taps. A Back in Time effektje főhajtás a (kísérleti) elektronika egyik atyja, Jean-Jacques Perret E.V.A.-ja előtt (ezt sajnos nem tudtam ide betenni, MySpace-en, vagy Spotify-on bejelentkezés után meghallgatható). A lemezt záró M.A.R.S.-ban rappelnek a legtöbben, afféle all stars elköszönés, amit Action Bronson  és a Q-Tip hangszínére hajazó Roc Marciano ural.

Trekklista:

• UNOWWHTSAYN
• Straight for the Golden (ft. Busta Rhymes)
• Light Years
• Barber Shop Chop
• Live Again
• LP Surprise
• M.A.R.S. (ft. Cormega, Action Bronson, Roc Marciano & Saigon)

Jefe

Herma Puma: Synchromystic

Karácsony előtt sajnos megengedhettem magamnak a lemezvásárlást. Impulzív volt ez a javából. Jött egy levél a First Word Records-tól Londonból, hogy 4-et fizet, 5-öt kap akció van a 7 inch-es lemezekre. A First Word Records-nál bevett hagyomány, hogy ha veszel egy lemezt, akkor az azon lévő zenéken túl az adott előadó egész albumát is letöltheted digitálisan. Szétnéztem és az eddig rejtve megbúvó tilosos Búgócsiga-szeretetem jóvoltából megtetszettek a soul és afro-beat lemezek. Valamint egy hiphop is: Herma Puma.

A múltkori mélykúti bulin Emil azt mondta, bele-belehallgat a blogon lévő zenékbe (a Nobel-díjat elnyerő kutatók öröme is eltörpült az enyém mellett), de kevésbé szereti a hiphop zenéket, amik felkerülnek. És bár ez a bejegyzés is hiphop lesz, de hogy a kultúrmissziót igazoljam, direkt olyan dalokat válogattam be amik a beatekre helyezik a hangsúlyt, nem a szövegre. Sokak számára ezek az ütemek nem bulizós gyorsaságúak, (a klasszikus 120-as tempóhoz képest valahol 90-100 BPM között mozognak) de ezek a nagy szerelmeim. Ennyit a bevezetésről. Szóval Herma Puma lemeze is bekerült a kosárba és ahogy fentebb állt, az egész albumát lehúztam digitálisan is.

Herma Pumáról Suhov jut eszembe, ugyanazokat a hiphop-hagyományokat érzem ezen dalok mögött is. Az album fele instrumentál, másik felében pedig be-besegítenek különböző MC-fószerek. Szóval most Emil kedvéért kétfelé bontom a lejátszási listát. Előbb jöjjenek azok a dalok, ahol nincs vokál, csak a mindent elnyomó és Large Professsort idéző lomha beatek, Azután pedig azok a dalok, ahol szó szerint mondani valója is van a számoknak.

Még valami: három font az egész album Bandcampen. Bár a mai Spotify-os és Google Play-es időkben nem szoktunk megvenni lemezeket, felmerül bennem a kérdés, hogy egy havi előfizetésből hogyan profitálhat egy-egy zenész. Arra biztatok mindenkit, hogy ha tetszik valami, vegye elő a régimódi “mp3-on is kell a gépemre” attitűdöt, és vegye meg azokat a dalokat, amik neki bejönnek. Aztán lehet azokat felhőben tárolni és mindenhonnan elérni. Tudom, a koncertre járással is támogathatók a zenészek, csak sajnos sok tehetséges ember ritkán jut el a budapesti VII. kerületi szórakozónegyedbe.

Instrumentális trekklista:

Jollys

Love Sweet Love

Mystical Torture (cuts by JFB)

Cyckle

Sunday

Circle of Destiny

Psyche Out

Vokális trekklista:

Space to breathe (ft. Rider Shafique)

Beneath the Sea (ft. Elemental)

Royal Flush (ft. The Gent$)

When the Tables Turn (ft. Scud One)

Disposable Rappers

Jefe

Epidemic: Somethin for tha Listeners

Kortárs rap old school hiphop zenével. Hány ilyet hallottunk már, és mégis van alkalom, amikor felkapjuk a fejünket: nem valamelyik öreg motoros új lemeze, és nem is mindent elsöprő buliütemekre rávokálozó MC-k műve jön, hanem a kortárs rap lazulás definíciója: Epidemic, HexOne MicTheory és French Cartel, vagyis két dél-floridai ember műve.

A Somethin for tha Listeners album címe jó választás volt, mert ez maga a nagybetűs VALAMI.

Iszonyat laza, többszöri hallásra is főleg saját szerzeménynek tűnő klasszikus funk- és jazz-alapok adják az ütemet annak a két srácnak, akikre ránézve inkább valami buta tánczenét vagy urbánus hipszterkedést várnék (ez a kettő a fejemben nem is áll túl messze egymástól). Erre jól pofánbasznak a zenéjükkel és a jazzes hiphop alapok előtti tiszteletadással. Oda-vissza. Szégyelljem össze magam.

Az albumból nem tudok kiemelni dalokat, ami viszont most nem is baj, mert ha egyszer elindul, észre se lehet venni, hogy végigment a lemez. Ha fogékonyak vagytok a downtempo rapre és van valami teendőtök otthon vagy csak egy órát kell bringáznotok, akkor ez a zene tökéletes aláfestés lesz. Fashan után ők voltak az utóbbi idők legjobb felfedezése számomra. Hallgatni arany, a kiadó YouTube-csatornáján itt-itt-itt:

Trekklista:

• Rhyme Writers
• Bringin’ Back
• Patience
• Cool out
• Check It Out
• They Don’t Know
• Posionous Love
• Mic Masters
• Monday to Sunday
• One Life
• The Ocean
• UNIversALL
• Nothin’ Matters

Jefe

123Mrk

Kép: 123Mrk @ Facebook

Tavaly future zenével indult az év, akkor Flume-mal, idén is hű leszek ehhez. Bár nagyon bejön a future garage mint műfaj, kevés előadót tudnék nevesíteni. Nemrég SoundCloudon követni kezdtem a Future Music oldalt, ahol a streamen megjelent az 123Mrk Refined Madness című EP-je.

123Mrk hasonló Flume-hoz. Ez a marseilles-i fiatalember a future garage-et meghatározó 2step ütemet nagyon széles skálán mozogva különféle hangokkal, zajokkal, apró püttyögésekkel aggatja tele. Ha van is valamelyik számban “vokál”, az lassított torzításra és az atomokra szedésre van ítélve. A zene szférikusan felemel, miközben a már-már disszonanciát súroló vokálhorror olyan fájdalmas, hogy engem teljesen befordít.

A két EP között érezni az éveket, nekem a 2011-es Noname nyerssége jobban bejön, de ez nem jelenti azt, hogy a 2013-as Refined Madness-szel szemben lenne bármilyen fenntartásom. Mivel EP-kről van szó, ezért simán végig lehet hallgatni mindkét anyagot egy szuszra. Bár be lehetne linkelni egy az egyben az EP-ket, én változtattam a sorrenden a kedvenc dalok szerint és a két EP-t egybepakoltam.

Trekklista:

Noname EP

• Unrest: a dalsorokat, a 8. ütemet záró kis kattanás, pittyenés adja a lényeget.
• Pleasure
• Noname
• Invisible Colors 

Refined Madness EP:

• Untroubled: már-már beindítana a táncparkettre, amikor az 58. másodperctől valami csoda történik és visszaültet.
• Thrill: mintha Flume és 123Mrk közösen szívták volna magukba ezt a zenei stílust. Csak utóbbi kicsit jobban ráfüggött a dolgokra.
• Weird

Jefe