Akkor legyen a Transglobal Undeground és a 2011-es The Stone Turntable albuma a következő. Jó nagy a diszkográfia, én az 1998-as Rejoice Rejoice albumtól ismerem őket.
Ha van hangszer, amit bármikor, bárhogyan elviselek (és nem a szájharmonika a blues-ban), akkor az a szitár. Az egész Shankar-család (Ravi, Ananda, Anoushka és még ki tudja hány generáció lesz), a Velvet Undergound, vagy Sir Shree is odateszi, de számomra egyik sem olyan, mint a TGU házi szitárosa. Ebben pedig nem kis szerepe van a 2006-os szegedi koncertjüknek.
01. Fire Maiden - Az eddigi kedvenc; a mostani anyagban a tisztán instrumentális számok nagyon erősre sikeredtek, néha a szitár olyan ritmust játszik, mint egy levegőért kapkodó ember. Tetszik.
02. Further People - Az effekt egy kicsit butának tűnt, de így legalább más, mint a Fire Maiden
03. Deolali Junglee - Ikszelős pandzsáb ritmusok, világzene punk, csak tudnám miről énekelnek
04. Granular Goat - Kitekintés és jóféle átkötő zene. Ha valamerre el kell fordulni, akkor már inkább ezt a vonalat erősítsék a srácok a jövőben, mint a rosszul elsült MüPás Balkánkodást, vagy Busa Pista-féle Moonshoutot.
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése