Keresés ebben a blogban

2014. március 27., csütörtök

GRiZ - Rebel Era

GRiZ @ Facebook
GRiZ már megjelent már párszor a blogon. Egy 23 éves detroiti producer, aki elektronikus soult/hiphopot vagy már-már glitch hopot szerez.
A tavaly késő ősszel kiadott Rebel Era EP-vel éppen csak zeneileg nem lázad. Hozza, amit korábban is. Akinek eddig tetszett  Gramatik, Marvel Years, vagy The Floozies a blogon, illetve szereti a The Glitch Mob hangzását és nem retten el attól, hogy az itt-ott megjelenő klasszikus hiphopot, diszkót robotosítják, annak itt egy újabb fenegyerek. Ha tetszett, lehet tölteni, megosztani...




Jefe

2014. március 21., péntek

Zenzile - Electric Soul [2012]

A Zenzile 15 éve határozza meg a francia dubszínteret eddigi 9 nagylemezével.
Én még a Zentone projektben ismertem meg őket, amikor a Zenzile és a High Tone közös albumot adott ki. (A dub világába kb. a Dub Invaders és a Crash Test vezetett be.)
A Zenzile és Jamika közös száma a Smell the Roses ismerős lehet, számos downtempo és dubválogatás lemezen megjelentek. Talán még rádióban is hallottam őket.
Jamika azóta is kedvenc, és a zenei sznobizmusom netovábbja, hogy Helium Ballon Illusions című szólólemeze Spotify-on sincs fent. Pedig megérne egy misét az is, ha szembejön, szerezzétek be.





A Zenzile legutóbbi, 2012-es Electric Soul című lemeze nem túl innovatív, nem túl kiugró a többi lemezük közül. Kérdés, hogy nevezzük-e megbízhatónak, következetesnek vagy inkább fantáziatlannak és egyhangúnak az anyagot.
Ha a vokállal megtűzdelt dub bejön és lassulnál a hétvégére, akkor told be a biztonság kedvéért.

Kattints a lemezborítóra a Spotify lejátszási listáért!
        Trekklista:

                  1. Over/Time - basszus klarinét nagyon fasza!!!
                  2. Man Made Machine - Jimi Hendrixet idéző gitártémák
                  3. Magic Number - éjjeli bringás dallamok
                  4. Yuri"s Porthole
                  5. Stay
                  6. Mind Control

Jefe

2014. március 18., kedd

Chap hop (Mr B. The Gentleman Rhymer, Professor Elemental)

Forrás: wired.com
Egy (nekem) új műfaj, ami annyira kis közeget mozgatott meg, hogy talán már nem is népszerű az Egyesült Királyságban. A Chap Hop lényege az urasan rappelés. A chap a talpig úriember, aki mindig kifogástalan mind modorában mind megjelenésében. Még modorosabb definícióra itt az UrbanDictionary: "A true gentleman. A man whom always dresses his best and acts the part. A chap will typically wear suit, tie/cravat, proper shoes and hat. Many wear well groomed moustaches."

Hosszabb cikkért klikk a wired.com-ra



A Chap hop inkább 2009-2012 körül volt népszerű. Legalábbis a YouTube-ra feltöltött videókból erre következtettem. Valamint arra, hogy nagyon közel áll a steam punk szubkultúrához és szövegében tipikus britekhez fűződő általánosításokat használ. A Wikipédia is ennyit árul el kb. az egészről.
Két - stílszerűen - úriember műveli leginkább a chap hopot. Az egyik Mr B The Gentleman Rhymer, a másik pedig Professor Elemental. (A professzor már volt egyébként a blogon, akkor Herma Puma albumán rappelt a tengerbe merülésről.)

Akik szeretik a brit kiejtést, a rapet meg a humort, azoknak ez is be fog jönni:




Jefe

2014. március 16., vasárnap

Rizzle Kicks - Roaring 20s

A két jómadár már volt a blogon. Akkor is nagyon zsír anyagot tettek le a korongra, a Stereo Typical nemhiába lett platinalemez. 2013-ban ismét jött egy megunhatatlan adagnyi Rizzle Kicks.
Roaring 20s a címe, mindegy egyes dala magáért szól. Míg az előző albumon a producer Ant Whiting csak a dalok felét adta, addig itt már szinte az összeset irányította.
Jó kezekben vannak a srácok, de nézzük, akkor miből élnek:



A Roaring 20s-ben már több szerepet adnak más zenészeknek is és ez abszolút érezhetően örömzenélést illetve a Rizzle Kicks-nek megújulási lehetőséget adott. színesebb lett így a paletta, na nem mintha 15 lemez utáni kiégett emberekről beszélnénk. Az összes számot ajánlom, ehhez itt a Spotify link, de YouTube-on kiemeltem azokat, amik szerintem a legérdekesebbek.


Trekklista:
  • Lost generation - annyira okosan bele van oltva a swing ebbe a dalba, hogy még a végén megkedvelem.
  • The reason I live - Jamie Cullummal való kooperálás ehhez mérten egy laza jazzes bólogatásig fajult.
  • Jive: most őszintén, lehet olyan album, ahol a Rizzle Kicks nem a Jive-ról adja meg talán a legerősebb dalt. KÖTELEZŐ! A This means war után itt emeltem meg a kalapom - először, aztán őgy döntöttem, hogy inkább vissza se teszem, mert innentől csak felsőkategóriás megoldások jönnek.
  • Don't bring me down - hajjaj, ismét egy jó sample amit az öreguslis hiphopból ismerünk. Jót tesz, hogy kicsit lassítanak a tempón
  • És akkor eljön a Lunatic ideje: az első olyan pont, ami kicsit más, mint ami eddig volt. A női vokált lehet erőltetni, ha ilyen számok lesznek, akkor meg főleg. A komor billentyűs olyan, mint a The Reason I live zongorájának nagytesója.
  • Me Around You - a Jive utáni MÁSODIK TETŐPONT.
  • Wind Up - gengszterhangulat.
  • Put Your Two's Up - ebben a számban van négyféle vokál, a megszokott srácok, egy csaj és egy hatalmas, refrént felvezető konferanszié.
  • That's Classic - a szokásos ökörködés
  • Fine With Me - a visszább vett hangszerelés és a női vokál ismét segít, hogy az album végére is maradjon kraft. "But my hands ain't clappy, I'm not that happy."

Jefe



2014. március 10., hétfő

Chase

Ismét mérföldkő a blog életében. Prefekt beszállt és megborított egy adag fúziós jazzel. Olvassátok őt most:


Chase Open Up Wild-ja egyike volt az első jazzel kapcsolatos élményeimnek, és visszatekintve úgy érzem, hogy az egyik legmegrázóbb zenei hatás volt, ami akkoriban ért. Talán hat-hét évvel ezelőtt mutatták meg a szobrász tanszéken, azután évekig nem hallgattam, nem is kerestem sehol, de egy pár hónapja ismét belefutottam az egyik lemezükbe és arra gondoltam, hogy érdemes megosztani az élményt. A Bill Chase által 1970-ben alapított zenekar három lemezt adott ki: Chase (1971), Ennea (1972) és PureMusic (1974). Negyedik albumuk befejezetlen maradt, mivel egy repülőgép - szerencsétlenségben 1974-ben Bill Chase, valamint Wally Yohn billentyűs, Walter Clark dobos és John Emma gitáros életét vesztette. Izgalmas, lüktető fúziós jazz és jazz-rock, tele energiával, szabadsággal.


Jim Szantor sokat idézett véleménye szerint: "The hallmark of the Chase brass — complex cascading lines; a literal waterfall of trumpet timbre and technique". Mindenki fordítsa le magának.

Hallgassatok bele, elsőnek itt az Open up wild és a legismertebbnek kikiáltott Get it on,

   

Ez pedig az Ennea második fele

Sorrendben:
                  1. Cronus (Saturn) (Bill Chase, Erin Adair és J. Palmer) 0:00
                  2. Zeus (Jupiter) (Bill Chase és Erin Adair) - 4:48
                  3. Poseidon (Neptune) (Bill Chase és Erin Adair) - 9:23
                  4. Aphrodite Part I (Venus) (Bill Chase és Erin Adair) - 11:53
                  5. Aphrodite Part II (Venus) (Bill Chase és Erin Adair) - 14:03
                  6. Hades (Pluto) (Bill Chase és Erin Adair) - 17:33



Prefekt