Keresés ebben a blogban

2012. január 22., vasárnap

Slacker

Slacker még a 90-es években kezdte. Az első kettő szám 1996-ból való. Komoly techno, vérbő trance.
Egyetlen albuma van ennek a brit embernek, a 2010-es Start a new life. Ha valakinek az első kettő szám nem jött be, akkor hallgasson bele a nagylemezbe, mert ez már merőben más! (Az Amorphis, vagy a Katatonia jutott eszembe, aki a 90-es évek közepén a legegyszerűbb vadmetált játszották, majd a 2000-es évek közepére az első anyagokhoz képest olvadt fagyihoz tudnám hasonlítani a zenéiket. Kinek melyik tetszik jobban.)
Próbaképpen itt van egy szám kétféle értelmezése
A Start a new life zenei anyaga szó szerint veszi az album címét: downtempo, afterhours, Bonobo, Dadmnphreaknoizphunk. Bár az album nem olyan régi, a hangzásában mégis ott van az ezredforduló világa. A zene merőben más, mégis a régi kipróbált lassabb tempójú alapokból építkezik. Nem friss, inkább kipróbált munkának nevezném.
Pont a minap beszéltünk arról, ki hogyan tárolja a zenéit. Lehet-e mappákat létrehozni kb. műfajonként. Ha igen, akkor ti hova tennétek Slackert? Techno, house, trance? Vagy inkább downtempo elektronika, chill? És akkor egy előadó külön mappába kerülne? Nálam még mindig az ABC-sorrend nyer.
Öröm olyan embertől zenét hallani, aki nem ijed meg a zenei hatásoktól, nem fél.attól, hogy valami merőben mást csinál. Ha észre veszik ezt a folyamatot a rajongók, majd értékelik. De ha mégsem tolerálják a pálfordulást, akkor nincs is értelme velük foglalkozni.
A művészet valami őszinte és igazi dolog. Ennyi.


Jefe

2012. január 8., vasárnap

Peaking Lights

Tegnap találkoztam egy cikkben a fent említett zenekar nevével, ami egy házaspárt takar, akik azt hiszem elindítottak a dub elektronikával övezett sűrű, rejtelmes és meditatív ösvényén (legalábbis ami az elkövetkezendő néhány hetet illeti). A legújabb, 936 névre hallgató lemezük "került a kezem közé", azóta csak az szól.
Dub, elektronika, indie, szinti pop különleges elegye ez a zene...és nagyon magával ragadó. Kedvenc lett belőle egy nap alatt. 





Peaking Lights - 936

2012. január 5., csütörtök

Rizzle Kicks

Rizzle & Sylvester. Két brit suhanc, húszévesen olyan zenét rak le, ami nagyon sokat mutat. A debütáló album múlt év október végén jött ki. Az album végighallgatása súlyos bólogatással telik. Először arra gondoltam, a Foreign Beggarshoz lesz hasonló - szerencsére nem, mert ez az album trollosan fogalmazva 140%.
Erre tessék...

2012. január 3., kedd

The Black Keys


Először 2010-es Brothers albumot hallgattam meg. Egy januári London Paperben voltak, amit a metrón találtam, amikor tesóméknál voltam kint. A cikkben kiemeltek pár albumot, mint a 2010-es év legjei. Belenéztem. Meghallgattam, de félreraktam. Persze a szokásos (Tighten Up) sláger megmaradt bennem, de ennyi.
Közben figyeltem én rájuk, de valahogy ugyanúgy reagáltam a tavalyi kiadású El Canimóra, mint ahogyan a Brothersre. Jó hallgatni, csak valahogy a számok egy szinten mozognak és ebbe hamar beleuntam. Pár szám és kész. Aztán párszor végigment Ferdi gépén is az album a HPS-nél és így én is hallgattam. Végül pedig a minap Rita átdobta a nyitószámot: a Lonely Boy klippje sokat keringett a neten. Egyszerű képsor és felemelő zene.
Szóval úgy tűnik, ez az album kerget engem. Ezért beraktam a playlistbe és napok óta csak ez és egy másik (merőben más jellegű) zene szól.
A Gold On The Ceilingre nincsenek szavaim. Ott a zene helyette.
A rá következő szám a Little Black Submarinesből ordít leginkább az a fajta usabeli country rock, amit anno 2006 környékén a The Racounterusben igazán szerettem: piszkos hangzás, biztos dob, rekedt, vagy éppen kiáltozó gitárszólamok, egyébként is torzított indusztriál billentyűk. Szerintem ez a fenti szám viszi az egész albumot. Ott van a szentimentális dög benne. És pont ettől jó a Hell Of A Season is. Beléd verik ezt az érzést, akár akarod, akár nem. Ha pedig túlságosan ellenállsz, akkor te is úgy jársz, mint én a Brothersszel - nem passzoltok egymáshoz. Talán akkor majd a következő albumra felfigyelsz.

Jefe


U.I.: És még mondjam, hogy a Mind Eraser méltó lezárása az egész anyagnak?

2012. január 1., vasárnap

Nicolas Jaar

Az új év első bejegyzése most szóljon a tavalyi év egyik nagy felfedezettjéről, Nicolas Jaarról. Az úriember még igen fiatal (21), szóval az elkövetkezendő esztendőkben is érdemes lesz rá odafigyelni.  Szép, elgondolkodtató és kifinomult elektronika, így szilveszter másnapjára ez szerintem tökéletes lesz.
Boldog Újévet mindenkinek!





Too many kids finding rain in the dust
I got a woman
Specters of the future
Encore
Mi Mujer