Keresés ebben a blogban

2011. április 28., csütörtök

Hirtelen felindulásból

Csak úgy, hirtelen felindulásból mutatnék pár zenét, no persze nem túl sokat. Van, amelyiket most találtam, van, amelyiket már egy ideje ismerem, és olyan is van, amire egy mixben figyeltem fel. Következzék néhány Post dubstep érzetű dolog, jobb híján így nevezném ezeket most, először  az egészen frissen megismert:

Jamie Woon - Night Air


Ezen kívül még három szám, csak úgy hasra ütés szerűen, persze azért némi hangulati hasonlóság mentén végiggördülve. Íme:

2011. április 27., szerda

Tematikus lövések

Nem akartam a szakdolgozat bevégzése előtt posztolni, de nem hagy nyugton a dolog. A mai adagban nem a stílusok, sem a zenészek gyermekkori barátságai nem kapcsolódnak össze. Csak a cím, vagy előadónév: mindegy, csak szerepeljen benne a "Bang" - így, vagy úgy.
Egy sorrendre szükség van, így most az altatóbb, melankólikusabb dallamok felől közelítünk az elpusztíthatatlan diszkóütemeken át a dühös breakbeat-ordításba.
Kezdésként Nancy Sinatra klasszikusa: Bang Bang
(Jobban tetszik, amikor Nancy katicabogarakról és csizmákról énekel, de ne kalandozzunk el.)
A következő megmérettetés nagyon jól összekomponált zajokkal és leültetős downtempo ritmussal bír:
Űrdiszkó, pévécécsövek egymáshoz ütlegelése és csattanó tenyerek, tapsminták visszhangos elegye vezeti fel a szimpla elektrót. Talán még ugrálni is lehet rá? Bólogatni, elégedett mosollyal az arcunkon mindenképpen:
A végére pedig egy lassan öregsulis breakbeatté váló opusz a Slyde-tól: Kiss Kiss Bang Bang
(Apropó - nem Kepes András műsora - aki nem látta a Kiss Kiss Bang Bang című filmet, mindenképpen pótolja!)

Jefe

2011. április 21., csütörtök

Non-stop

Úgy tűnik, kissé megragadtam a feldolgozásoknál, így ismét mindenki választhat kedvére.
Az eredeti Kid Cudi 2009-es albumának egyik legreprezentatívabb darabja:

Kid Cudi - Day 'N Nite



Az újragondolások pedig:
Crookers' edit: ez bizonyára ismerősen hangzik; kicsit masszívabb, kevésbé merengős, a szokásos felvezetéssel és phat headz beatekkel.

DJ Twister's edit: emiatt a verzió miatt született a poszt. Véleményem szerint a Sugarhill Gang Rapper's Delight a zenei alap, a szám végén pedig a hölgykórus dallamáról a Sister's Sledge We Are Family-je jut eszembe. (Mivel nem találtam pusztán önmagában megosztható tartományban, így felraktam Youtube-ra).

Jefe

2011. április 20., szerda

Elektrokoskodás

Marty McFly is megirigyelné, ahogyan ugrálunk az időben. Csuda világ a hetvenes évek végétől.

A Laid Back-et valószínűleg sokan ismerik, hol a megboldogult Sláger Rádiós időszakból: Sunshine Reggae (1983) superhits :P, esetleg a 2006-ban a Rádió 1-en agyonsugárzott, Wonderland Avenue által elkövetett White Horse mix miatt.
A Laid Back a nyolcvanas években csupa vállalható (pop-)elektro muzsikát készített, így népszerű mostani house körökben is. Ki-ki dönste el, az eredeti, vagy az újragondolások passzolnak hozzá.
Laid Back - Bakerman original (1990) (a klipet Lars von Trier rendezte, tiszteletére a klipverziót linkeltem be :] )
Laid Back - Bakerman (Soul Clap remix)

Ne is távolodjunk ettől a vonaltól. Az egykori Joy Divisonból alakult egykori New Order jó néhány kiverhetetlen dallammal illeti hallószerveinket: True Faith, 60 miles, Crystal. A legnagyobb számomra mégis a Blue Monday (1983) marad.

Space - Magic Fly (1977). Sok közül az egyik pionír, a klip megnézése után erős Space-hatásokra asszociálhatunk a Daft Punkot illetően. :)

Az Air-t inkább tisztelem, mint ismerem, talán egyszer lesz időm behatóbban is hallgatni őket, addig egy válogatáslemezen hallható számot ajánlok, melyet a francia veterán elektro-komponista Jean-Jacques Perrey-vel készítettek: Cosmic Bird.

Jefe

U.I.: Kraftwerket most direkt nem raktam be a listába. :)

2011. április 19., kedd

Toronto House

Úgy látszik az új évezred első évtizedének végére újra divat lett a nyolcvanas, kilencvenes évek house zenéje, természetesen azért mai formában. A torontói Azari & III "együttesnek" pörgetem most két számát. A második klipjét csak erős idegzetűek nézzék végig.




Csak erős idegzetűeknek!

tracklist:
Reckless with your love
Hungry for the power


tom





2011. április 18., hétfő

Drop the beat!

Most nem szaporítom szót...egy dubstep-himnusz és annak verziója következik:

Where's my money (Featurecast Re-Dub)


És egy ötletes verzió :)

Parker - Where's my monkey?


Jefe

2011. április 16., szombat

Egy kis rock'n'roll

A sheffieldi Arctic Monkeys zenekar épp ma jelenteti meg új single lemezét, amelybe az ez év júniusában megjelenő Suck it and see című nagylemezről karcoltak bele két számot. Digitális formátumban már 11-e óta hozzá lehet férni, YouTube-ra pedig  felpakolták mindkét track-et klippel együtt, ráadásul kiváló minőségben. 
Szóval, ahogy Fat Ed mondaná: "Play it fu**in loud!


tracklist:
1. Don't Sit Down 'Cause I've Moved Your Chair
2. Brick by Brick

2011. április 15., péntek

Hit the breaks

Halihó.
Amint végzem a szakdogával, jönnek a playlistek...az ötletek megvannak, csak a zenéket kellene kiválogatni, arra most éppen nem jut idő. Jövő hét vége felé bizonyosan az is meglesz...
Addig a hétvégére lazítóként egy szám két verzióját mutatom.
Az eredeti (tudomásom szerint) Les McCann szerzeménye. Klasszikus break.

Les McCann - Watermelon Man



A feldolgozás pedig az utóbbi években kevésbé aktív Skewwiff formációtól származik, akik kicsit felpumpálták a basszust, gyorsítottak rajta, scratch-csel dúsították. Egyszóval készítettek egy club verziót és így az eredetihez hasonló ismertségű zene született.
Mit mondjak...az eredeti nekem jobban tetszik.

Skeewiff - Watermelon Man


Jefe

2011. április 13., szerda

Más tollával ékeskedni


Bár nem szép dolog más tollával ékeskedni, én most mégis megteszem. A következő zenét kedves barátom és lakótársam(Jefe) playlistjén volt szerencsém felfedezni, és azóta ezen függök. Remélem megbocsát nekem ezért a kis csínytevésért, de ezt most meg kellett tennem. Először mutatnám az album verziót, aztán pedig a live-ot, amit a londolni Roundhouse-ban vettek fel. Érdemes meghallgatni mindkettőt, az egyik lazább, mint a másik. Az új-zélandi zenekart majd Jefe egyszer talán bemutataja, én ezt most nem teszem meg. Addig is süppedjetek bele a dub delejes világába, dübörögjenek a basszusok, cikázzanak a visszhangok maximum hangerőn!

Fat Freddy's Drop - The Raft

Live at Roundhouse

tom

2011. április 12., kedd

Ha lemegy a nap

Remélem a cím nem tévesztett meg senkit, mert most nem a retro partyk kötelező darabja fog következni. ((Ha valaki esetleg nem tudná, mire gondolok, az itt rájöhet)).
A nap már rég lement, lassan elmúlik ez a nap is. Már azon gondolkozom, elteszem magam holnapra, aztán meghallom ezt a számot, egyből elkezd mozogni a lábam és kedvem lenne fejest ugrani az éjszakába, még akkor is, ha csak kedd van. Nagyszerű party indító zene, de egy átbulizott éjszaka után is nagyon jól tud esni.
Az úrról, aki a mixet készítette, most nem is beszélnék, mert szerintem lesz egy külön post, ami csak róla fog szólni. Szóval most egyelőre csak ennyi, fogadjátok sok szeretettel, aztán meg irány bulizni!
 
Bruce Springsteen - State Trooper (Trentemøller mix)


tom

2011. április 10., vasárnap

Öreg sulis funk-break


Egy klasszikussá vált funk-break DJ-vel jelentkezem.
A.Skillz 2011 eleji funk-break mixe: pumpáló beatek, bőséges scratch-ek és pauzált ütemek, öreg sulis mesterek a mikrofonnál, agyunkat a szívünkbe süllyesztő basszusok. Előreláthatólag bőséges mash-up zivatar és remix torlódás várható!

Jefe

2011. április 9., szombat

Love - Beat

In medias res:

Suhov - Love is



Ez év januárjában a keceli születésű, jelenleg Szegeden élő Suhov új lemezzel jelentkezett, amely talán az eddigi  legjobb és legegységesebb darab, amit a fiatal zenész készített. A tőle megszokott ütős beatekre szerkesztett, rengeteg hangmintából felépülő dalok alkotják ezt az albumot is, amelyek közül szerintem a Love is kiemelkedően jól sikerült. A vokálok egyik fele Michael Jackson - Give in To Me című számából való, a másik felét(női vokál) nem sikerült felismernem, de ha valaki tudja, kommentbe írja meg nyugodtan.
A Heartbox című lemez a Budabeats netlabel gondozásában jelent meg. A kiadó honlapjáról az összes kiadvány ingyenesen letölthető, így Suhov összes albuma is. Ajánlom figyelmetekbe a többi művész munkáját is, azok között is találhatóak igen jók.

tom

2011. április 8., péntek

Nézz balra, ott egy svéd!

A bejegyzés címe azonos egy dán filmmel, de most maradok a zenénél.
Ma már többször végigment Fredrika Stahl svéd énekesnő Sweep Me Away albuma. Stahl kisasszony három önálló albummal jelentkezett az elmúlt 5 évben. Emelett számos jazz, nu-jazz válogatáslemezen szerepel egy-egy dallal.
Kellemes hangú énekesnő, aki néha annyira szenzitíven szól a mikrofonba, hogy azt várom, mikor csuklik el a hangja - szerencsére várakozásom nem teljesül. Minden hajlítástól és sallangtól mentes, a hölgy hangszíne olyan tiszta, mint a svéd fjordok vize.
Finom instrumentek (billentyűs, vonós, rézfúvós, amit csak szeretnénk) segítik; és fontos, hogy kísérik végig az albumon. Nem hiába nem Fredrika Stahl and Other Band Members a nevük.
14 szám, 47 perc. Smooth jazz, chill out. Az idő röpül. Highly recommended.
(Ez a zene ötletet adott: hamarosan jelentkezem egy "nagyrabecsült énekesnőim" válogatással.)

Fredrika Stahl - Sweep Me Away



Fredrika Stahl - So High


És ha eddig jótékony homály fedte volna a tényt: a Nissan Juke is tőle kölcsönzött zenét 2011-ben.

Nissan Juke & Fredrika Stahl - Twinkle Twinkle Little Star



Jefe

2011. április 7., csütörtök

Süketségem a bizonyíték

Egy érdekes felfedezést tettem ma. Egy süket finn srác rappel. A 78-as születésű srác (becsületes keresztnevén Marko) Signmark művésznévre hallgat. A szöveget jelbeszéddel kommunikálja, más pedig felénekli. Nem mondom, hogy a berakott zene kimagasló. Inkább az ötlet és az akarat, az őszinteség és így a szerethetőség az, ami becsülendő benne. És legyünk őszinték, fel is dob(hat)ja a napunkat, mert a zene vidám.
A süketek zenétől való elszigetelődése nagyon súlyos dolog. Vajon ha Ti választhatnátok, melyik érzékszerveteket veszítenétek el egy másik javára? Mi legyek? Vak, de halljak és tudjak beszélni? Süket, de ne lássak? Para.
De a lényeg: a zene jó kedvű, a srác örül, hogy ezt csinálja, más süketek pedig szintén többet kapnak, mivel a zene közelebb került hozzájuk (még ha csak vers és ritmus formájában).
Innáritu Bábel című filmjében láthatjuk a süketség egy érdekes ábrázolását, ami szintén a zenével függ össze.
Tessék, lássék - és legfontosabb: hallgassék:

Signmark feat Osmo Ikonen - Speakerbox
Jefe

Egy laza délután

Tavasz van. Virágok, madárcsicsergés, verőfényes napsütés, 23 °C...ilyen naphoz szerintem ez tökéletes:


Gus Gus - Polyesterday


Nagyon kifinomult zene, merem ajánlani mindenkinek, aki pedig szereti a chill-t, annak különösen. Döbbenet, hogy ez 1997-ben készült, szerintem még ma is bőven megállja a helyét. Itt megnézhetitek klippel együtt is. Illetve mutatnék még egy számot tőlük, ami már az ezredforduló után készült, és tulajdonképpen egy egészen jó house zene:
Érdekességként megjegyezném, hogy az együttes izlandi. Úgy látszik Björkön kívül vannak még ott páran, akik igen jó zenét csinálnak. Íme a myspace oldaluk, ha esetleg valaki szeretné őket jobban megismerni.

tom

2011. április 6., szerda

Délutáni elektronika

A mai délután, ahogyan az általában lenni szokott, az elektronika jegyében telt. Most mutatnék több mindent a hallgatottak közül, sőt rámutatok néhány összefüggésre is. Következzék tehát egy csomó jó zene, de legelőször is a nap kedvence:
Efdemin – Acid Bells ( Martyn Bittersweet Remix)


Az Acid Bells eredetije Efdemin azonos című albumán jelent meg még 2007-ben. Az igen kemény és sötét hangulatú számból Martyn 2009-ben készített remixet, amely a harang téma megtartásával maradt borongós hangulatú, viszont a zongora emelkedettebbe és egyben édesebbé is teszi, a remix címe éppen ezért nagyon találó.
A szám szerepel a Balance sorozat 016-os sorszámot viselő darabján is, amelyet Agoria készített. Ezt hallgatva bukkantam rá ma ismét az egyébként már ismert Martyn-féle Acid Bells-re. Erről a mix albumról másik nagy kedvencem Kid A – Lonely című száma. Tulajdonképpen erről a lemezről szinte bármelyik számot mondhattam volna, nagyon jól sikerült darabról van ugyanis szó. Ha valakit érdekel, íme a tracklist.
Efedeminnel kapcsolatban pedig eszembe jutott egy másik szám is, az pedig nem más, mint az Efdemin – Lohn & Brot.
Folytathatnám a sort még bőven, de most egyelőre megállok. Martyn és Agoria egyébként mostanság nagy kedvenceim, úgyhogy róluk még biztosan hallhattok az elkövetkezendő hetekben.
tom

Mi van mára?

Az első bejegyzés apropóját követtem, vagyis én éppen ezt hallgattam.
Az előzményekről: nézelődtem ilyen-olyan zenei programok között; találtam egy DJ-t, gondoltam rákeresek. Egy félregépelés után pedig valami egészen mást találtam – és azután nem is foglalkoztam az eredetileg keresett producerrel.
I Love You but I've Chosen Darkness - The Owl

Gyors és klasszikus felépítés: intro – peak – outro.
Intro: a fogvatartott.
Peak: a fogvatartó & a viszonyuk bemutatása.
Outro: a fogvatartó.
Mindez 2:47 alatt. Nem aprózták el. A klip szépen harmonizál a zenével. A zenén végig domináló gitárhúrok egyet jelentenek a fogvatartást jelentő kötél megfeszülésével és kilengésével. Ahogy a gitár alábbhagy, úgy tűnik el a képről a fogva tartott is.
Nem filmzene, de mivel a klip animációs technikával készült, gyakori, hogy a kép átveszi a vezető szerepet a zene fölött. 2:47-es idejével kissé kilóg a posztrock számokra jellemző 7-10perces intervallumból; de pont ezért betétként megállná a helyét egy mozifilmben. (Gondoljunk csak a Mogwai felbukkanására a Miami Vice filmben, Auto rock című számukkal.)
Hasonló hangzást találunk a Pozvakowskinál Tester című számukban:
Az I Love You but I’ve Chosen Darkness egy lemezzel büszkélkedhet ez idáig. A posztrock műfajában nem túl nagy a változatosság a zenei hatásokat illetően. Ha szigorú akarok lenni – és vessenek meg érte – de vannak az ún. „elsők” (Mono, Explosions in the Sky, Mogwai), akik tulajdonképpen minden alapot leraktak, a többiek kevés újdonsággal szolgálnak.
Az album 2006-os, azóta nincs újabb megjelenés, lehet a hangulata meg is fojtotta a zenekart…az animátor honlapja sem tűnik többnek egy minimalista dizájnú, inaktivitást sugalló portfóliónál.
Várok egy hattyúdalt, a klipben hattyúkkal.

Jefe

2011. április 5., kedd

Mi legyen az első?!

Gondolkodtam, mi legyen az első bejegyzésben. Lehetett volna valami, amiről elmondhattam volna, hogy gyerekkorom óta ez a kedvencem, meg hogy mennyire nagy hatással volt rám ez a szám, meg ilyenek...de nem így lesz, már csak azért sem, mert ahogyan azt az introban is írta Jefe, ezen a blogon keresztül közvetítjük az épp aktuális dolgainkat, ez pedig nekem ma:

The Chemical Brothers - The devil is in the beats

Néhány hete akadtam rá a Hanna című akciófilm zenéjére, amit történetesen a The Chemical Brothers-nek köszönhetünk. A film majd csak idén június 9-től lesz látható az itthoni mozikban, az OST-hez viszont már most is hozzá lehet férni. Az előzetes alapján én azt mondom, hogy a filmzene telitalálat. Nemcsak hogy nagyban erősíti a film hangulatát, de önmagában hallgatva is kimondottan jó. A fent említett szám talán az egyik legerősebb a lemezről. Húzós basszus téma,  visító, szirénára emlékeztető hang és egy szinte gyerekes dallam váltakozva szól benne, egymást meglepően jól kiegészítve. ( Engem  emlékeztet régebbi Chemical számokra, mint pl. a Block rockin'beats-re)
A "testvéreknek" egyébként nem ez az első filmzenéjük, már korábban is készítettek egyet, csak azt még The Dust Brothers néven. Gondolom a Harcosok klubját nem kell senkinek bemutatnom, és azt hiszem, azt sem szükséges magyarázni, hogy a filmzene milyen sokban járult hozzá ahhoz a hangulathoz, ami a filmből árad. Ha valaki mégsem emlékezne, íme két személyes kedvencem arról az albumról:
Fight Club OST - Marla
Fight Club OST - Who is Tyler Durden?

tom

intro

A hangolo blog kezdeményezése azért merült fel, mert úgy éreztük, hogy bár a zenét hallgatni kell, de jó volna néha beszélni is róla. Erre pedig a Facebook és egyéb mikroblogok nem a legalkalmasabbak A zene érzéseket generál, hangulatokat határoz meg és gondolatokat ébreszt, amelyeket itt próbálunk majd megosztani. A véleményalkotás teljesen szubjektív. Mi magunk laikusok vagyunk, akiknek fontos a zene; a felkerülő zenék sokszínűek – azon leszünk, hogy a véleményeink is hasonlóak legyenek.
Műfaji megkötés nincs (műfajok vannak?), ahogyan történeti megkötés sem. Mind Tomi, mind jómagam (Jefe) lejátszási listájában számos különböző hagyományból építkező zenei produkció megtalálható. The Rolling Stones, Dick Khoza, Katie Melua, Kraak & Smaak, Explosions in the Sky, Prince, Bartók Béla…bármi előfordulhat.
A kiválasztott zenékhez fűzött gondolatok nem kívánják sem a szerzőket, sem rajongóikat becsmérelni – remélhetőleg ajánlókat olvashattok, de a negatív kritika a magyarok jellemző, leküzdhetetlen jellemvonása. J
A blogra feliratkozókat szívesen látjuk, sőt! Sajnos nem tudunk süteményeket küldeni, vagy merchendise-termékekkel szolgálni, annak örülünk, ha valaki általunk ismerhet meg ilyen-olyan zenei csemegéket. A blog íze az evés során derül ki, ergo elindítjuk, reméljük hamarosan kialakítja olvasótáborát és sajátos arculatát.
A blogon felbukkanó zenei projekteket igyekeztünk felosztani: így lesznek (1) számok önmagukban (afféle „most játszott”, vagy „én ezt eddig miért nem ismertem” beatek), (2) vélemények egész lemezről, valamint (3) playlistek, összeállítások (tulajdonképpen keverés nélküli mixek, lehet „jukebox-DJ”-nek is nevezni, ha úgy tetszik).
Az, hogy a bemutatott alkotóról mennyi információt közlünk, ismét változó. Nem portrékat kívánunk írni, de egy zenei eredményt a hivatalos kritika is a pályafutás egészében vizsgálja, szóval mi sem bújunk ki alóla.
Elsősorban üdv az utolsó sorban ülőknek!