Hiromi trio project

Hiromi Uehara fiatal zeneszerző, jazz zongorista. Aki érzékeny a billentyűs jazzre, az keressen rá jobban.

Finomabb kiadásban:
A Trio Project néven pedig két arccal kiegészül, hogy ilyesmi jóságokat toljanak nekünk.
Az arcát is tessék figyelni zene/örömszerzés közben.
Live @ Garana Jazz Festival 2011

És az "asian level" Hiromi szólóban:
The Tom & Jerry Show



Jefe

DFA

Először vmi heti headz-adagot akartam mutatni, de amikor bele-belehallgattam az újabb munkákba, akkor tk. nem kaptam mást csak dubstepet. És amíg hallgattam, beleuntam, szóval inkább váltottam a DFA-re.

A DFA elérési útvonala számomra: Mark Louque szerepelt egy korábbi bejegyzésben. A honlapján letölthető egyik mixben között volt egy szám, ami különösen bejött. Krisztián (Analog303) pedig meg is nevezte nekem, ami egy DFA remix volt.

Szóval, DFA.
Eredetileg két fickó, 2001-től kiadót kezelnek DFA Records néven - anno még punk-funkkal kezdték. Ami most lesz: főleg leftfield, disco, house. House-zal beoltott Phats & Small. Vagy vmi ilyesmi.

A DFA saját kiadásában megjelentett több remix-albumot. Én most a 2006-os Vol. 1-ről mutatok párat. Talán több remix-albumot kellene hallgatni. Jó érzés ismert, de különböző stílusú/műfajú zenéket úgy hallani, hogy valaki egy szintre emeli őket a saját értelmezésében. Legyen az punk-rock (La Tigre), acid-electro (The Chemical Brothers), vagy dallamos trip-hop (Gorillaz), mind közös nevezőre lesz hozva.

Hallgatod és megismered a remixelőt. Így tudod kiemelni, hogy miben sajátos a gondolkodása a zene terén, és persze azt is, hogy az eredeti zenéből mit lehet és hogyan megtartani azért, hogy az átirattól függetlenül megmaradjon az eredeti esszenciája.

Szóval DFA remixek a maguk disco-house módján :)

01. Le Tigre - Deceptacon
Mi a f+sz?! Jóság.
 
02. The Chemical Brothers - The Boxer
Egy szekéren imbolyogsz a jövőben. A robotlovak húznak, acidbúzamezők tornyosulnak körülötted, melyeket gondolattal arathatsz. De modoros!!! :)

03. Metro Area - Orange Alert
Mint utólag kiderült, ez volt az első DFA remix, amit hallottam.

04. Soulwax - Another Excuse
Cherry on the cake.

Jefe

Fire Flowerz

A Fire Flowerz egyik számát (Let Yourself) egy NAPT szettben hallottam. Azzal zárta, ami félelmetesen hasonló volt a Sub Focus esetéhez. Sub Focus a Future Bass mixében Calvin Harris You Used To Hold Me számának Nero-féle remixével zárt. Féltempós dubstep, lágy vokállal.

Itt is hasonló volt, gondoltam rákeresek a mákvirágokra. Szóval a Fire Flowerz: két olasz suhanc, akik eddig 4 EP-t adtak ki.

Soundcloud oldalukon elérhető az utolsó három kiadás. 

A srácok vmi electro house-t csinálnak, meglehetősen sok discóval fűszerezve. Érzékenyebbek kezdjék az Offensive Language-dzsel. Egyelőre ez tűnik a leginkább kiforrottnak, de lehet csak azért, mert ez jön be a legjobban.

Mirrorball EP (2009): csupa disco-house. Nekem túl monoton. Pedig nem hosszúak a számok, de vhogy ennyi éppen elég belőlük.

Fitness EP (2011): jóval frissebb eresztés. Húz a szívük az electro house felé. :)

Offensive Language (2012): március eleji kiadás. Szinte ropog és belül még ki sem hűlt.

Offensive Language: árad az öröm, küldjük az energiát, zenei gerincműtét blabla. Az a kevés bevágott vokál nagyon jót tesz a zenének.

U Got 2: disco-house is getting funkier than ever. Robothang, vmi torzított vokál, jóféle kiállás és felütések három és fél percben.

Let Yourself: és akkor az elején feldobott zene. Lassú dub(step).

Osztályozzuk az Offensive Language EP három számát? 7-8-9/10

Fasza ez az anyag, na!

Jefe

Shame OST & Mark Louque

A minap megnéztük a Shame (Szégyentelen) című filmet. A filmről nem akarok írni, vagy spoilerezni senkinek, a hangolón úgyis a zenén van a hang(!)súly.
A film szerzett zenéjéért Harry Escott felelt, aki eddig főleg dokumentumfilmeknek, vagy sorozatoknak írt zenét. Mivel a szerzett zene leginkább kontemplatív, a befelé fordító, lassú, lebegő hangcsomagról először azt gondoltam, Clint Mansell dolgozott rajta. Aztán mégse.
A szerzett zene fő motívuma itt:
Harry Escott - Brandon

Azt nem tudom, hogy a válogatott zenékért is Harry Escott-e a felelős, de ott van minden:

80-as pop (Blondie – The Rapture),

blues (Howlin’ Wolf – You Can’t Be Beat),

diszkó (Chic – I Want Your Love),

Frank Sinatra-parafrázis (New York, New York – ő énekelte ezt először?),

klasszikus jazz (Chet Baker – Let’s Get Lost),

vagy éppen valami deep house-szerűség (Mark Louque).

Itt el is értünk Mark Louque-hoz, akinek a The Problem száma van a Shame OST-jén.

A honlapjáról további élő szetteket is le lehet tölteni. Őszintén, én még csak az elsőt hallgattam meg, de az nagyon bejött.
I Heart Fag Bash Live Set - Nu disco, acid/deep house, ilyesmi. Pár számnál szerintem a (régi) Deep Dish-t érezni.

Jefe

Sepalcure

Most Jefe funkos hip-hopos szárnyalásának ívét egy kicsit megtörve ejtenék pár szót Sepalcure-ról, akinek azonos címen megjelent albuma néhány hete került a kezembe. Az album egyébként tavaly jelent meg, de azt hiszem azért mára még nem veszített aktualitásából. Érzékeny, kifinomult uk funk, uk bass, garage mittudomén minek hívják zene, amin érezhető  Burial zenei munkássága, de ennek ellenére a hangzásvilága nagyon is egyedi és jól felismerhető. Pontosabb műfaji behatárolás hiányában inkább csak annyit mondanék, hogy a lemez annál a Hotflush Recordings-nál jött ki, ahol többek között a Mount Kimbie, Scuba, Boxcutter és Joy Orbison zenéi is napvilágot látnak.

01. Me
02. The One
03. Breezin
04. Hold on
05. Carrot Man

tom