Keresés ebben a blogban

2012. szeptember 28., péntek

Dubstep

Dubstep.
Kezdjük Loefah-val és azzal, hogy értékelhető hangfalakon hallgatjátok meg, mert lapotopn, vagy fülhallgatóval pont a zene lényege veszik el.



Már pár hete, hogy olvastam egy cikket, amit még év elején raktam be a könyvjelzők közé. A cikk írója arról beszélt, hogy mekkorát fordult, alakult a dubstep műfaja ahhoz képest, ahogyan ő megismerte 2006-ban. A cikk lehet, hogy hosszúnak tűnik, de minden mondatával elgondkodtat, illetve ha valaki tényleg csak fancy bulikban hallgatott eddig dubstepet, akkor most rájöhet, honnan is ered a nyüffögtetős akármi; milyen volt az a kezdet, amikor a dubstept még dark grime-ként próbálták nevezni, amikor a dub uralkodott, a mélynyomók pedig olyan basszust adnak, hogy tutira komplett meditatív élményt kapsz.
Nem fordítom le a cikket, csak idézgetek belőle pár olyan gondolatot, ami érdekes, és kedvet csinál az olvasásához.
  • "You can't put man in a room with no subwoofer" - Mala
  • "Mainstream acceptance doesn't make good music any worse. The purists might disagree, but personally, I don't need to be part of an elite crowd to enjoy music." - Jacob
  • "Radios, laptops and white earbuds. No point in making bass sounds for something that can't play low frequencies. So we throw in a bunch of electronic "filth" sounds." - Jacob
  • "The result? Something that sounds like dubstep, except they took out all the good parts and replaced with crap." - Jacob

Itt található az első cikk:

És itt a folytatása, amiben a klasszikus dubstep mai hagyományait tekinti át a tag, elég jó lefedéssel:

Amit viszont feltétlenül hallgassatok meg, az a 2006-os BBC Radio1-os Dubstep Warz adást Mary Anne Hobbsszal, ami maga a fertő és a tökély. 1 óra 57 perc. És abszolút kötelező!
Mixcloud:

Soundcloud:


Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a 2006-os Dubstep Warz tracklistjét, vagy a második belinkelt liquidós oldalon található YouTube videókat és indulhat a szemezgetés. ;)

Jefe

2012. szeptember 13., csütörtök

Gabin

Gabin nem egy mai felfedezés, az első nu-jazz formáció, akiket még 2004-ben megismertem. A nu-jazz magában elég tág kifejezés, valahogy így szűkíteném: indie-funk, swing & soul, vagy talán chill & funk formáció (de nevezik ezt jazzdance-nek is - "amelyik jó, osszátok be magatoknak"). Anno a Mr Freedom című klipjüket láttam a Viva TV egyik esti műsorában.
Körülöttem nem sokan ismerték, legalábbis névről egyáltalán nem, kivéve Lehelt, akinek viszont egy 12"-es lemeze is volt Gabintól, rajta az Africa című számmal - ami szerintem viszont pont a gyengébbik számokhoz tartozik; de az irány nem rossz.
A Gabin legkisebb keresztmetszete két olasz fickó, akik állandó zenekarral és szinte kizárólag vendég énekesekkel dolgoznak, mint ez majd az ízelítőből ki is derül. Pont emiatt bár a hangszerelés kiszámítható, vagy inkább biztos sémákon alapszik, addig a vokálok sokszínűsége jól ellensúlyozza az instrumentet, így esélyünk sincs monotonnak, vagy ugyanolyannak nevezni a számokat.
2002 óta három album (2002, 2005, 2010), ezekből szemezgetek:

2002 - Gabin

2004 - Mr Freedom
  • Mr Freedom - megbecsülendő Gabin-szám, ritka a férfi vokál, de akkor minőségi (a közismert Edwyn Collins Northern Soul énekes)
  • Into My Soul - tömény soul Dee Dee Bridgewaterrel; és a klip elején a londoni jó öreg Vinyl Junkies lemezbolt látható
  • It's Gonna Be - egy csomó Lack Of Afro számon az ehhez hasonló Gabin számok hatásait érzem visszaköszönni. Jho Jenkins a mikinél.
  • Bang Bang Rock & Roll - indie-funk lett ebből, nem is csúnya. Hogy őszinte legyek ez inkább a northern soul tempója, kíváncsi lennék Edwyn Collinsra ebben a számban.

2010 - Third and Double
  • Keep It Cool - Mia Cooper az ügyeletes daloló, iszonyatosan jól megfogták a szám címét és azt amit/ahogy játszanak; mintha egy dubstep számnak "wub-wub-wub" lenne a címe, vagy egy metálzenekarnak "karc".

Jefe