Ahogy azt a bemelegítésben is írtam, szeptember 23-án jelent meg Yonderboi Passive Control című albuma. Gondolom azoknak, akik már tűkön ülve várták, hogy kijöjjön a lemez, ez nem igazán új hír, de most nem is erre törekedtem.
Sokkal inkább arra, hogy az elmúlt egy hét folyamán többször végighallgassam és véleményt alkossak róla. Tettem ezt azért, mert már a Splendid Isolationnel kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy sokszori meghallgatás után bontakozik ki számomra igazán. Gyanúm beigazolódott, hiszen a Passive Control első végighallgatása után, nem tudtam volna olyan számot kiemelni, ami rendkívül magával ragadott volna, legfeljebb olyat, ami nem tetszett. Most, hogy már jó párszor végigpörgött a lemez, egészen más kép alakult ki róla. A Passive Control (is) egy nagyon jól sikerült album, jól megírt számokkal, a Yonderboitól szinte elvárt kitűnő beatekkel, szép dallamokkal, kellemes vokálokkal, elgondolkodtató szöveges betétekkel. Mindezek ellenére úgy gondolom, kevésbé ütős, mint az előző két lemez volt. Számomra a hangulata nehezebben átérezhető, mint mondjuk a Splendid Isolation esetében, az éneket némely számoknál nem oda illőnek éreztem (Brighter than anithing), és van olyan szám is, aminél szívesebben vettem volna, ha olyan izgalmas tud végig maradni, mint ahogy elindul (Paint hunting on the wall), illetve nagyon hiányolom a magyar nyelvű betéteket. Persze lehet, hogy idővel ezekről is változik a véleményem, és az csak pozitív irányba történhet.
Olvastam egy izgalmas riportot Yonderboi-jal, ahol arról beszél, hogy a három lemez együtt alkot egy kerek egészet, és mutatja be az ő világról és a zenéről alkotott képét. Ezen felbuzdulva következzék most néhány kedvenc szám, nemcsak az utolsó, hanem az első két lemezről is.
Shallow and Profound
01. Riders on the Storm
02. Road Movie
Splendid Isolation
03. Love Hides
04. Even If You Are Victorius
Passive Control
05. She Complains
06. Paint Hunting on The Wall
07. Synchronicity
tom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése