Zenei váltások

Most nem zenei ajánló lesz.

Több forrásból is összegyűlt a fejemben pár gondolat a zenekarok/formációk/producerek újszerű húzásait illetően.

A minap arról volt szó, hogy ha egy focista az ellenfél csapatában játszik, akkor "hülye bunkó", "gyökér", "nagyképű", "felvágós" és "színészkedő". Ha viszont a csapatunkhoz igazol, akkor inkább egy "kedves bolond", "figyelmetlen (de fejlődésképes) idióta", illetve "van mire nagyképűnek lennie".

Vajon a zenében is hasonlóan ítélkezünk?

Vegyünk mai példákat. Itthon nagyon megy a dubstep, electro house, szinti-pop. Ki-ki szereti, utálja,, elutasítja, illetve már "túllépett" egyiken-másikon. Ha van egy zenekarunk, aki régen mást játszott, akkor miért kezdjük el leszólni azért, ha megpróbál haladni a korral és ő is kísérletezik? Mert éppen bejönnek neki a mostani zenei hatások? Egy zenésznek nem progresszívnak kéne lennie?

Három példám van, amikor ezen gondolkodtam:

1. Tankcsapda - kamaszkorom meghatározó zenéje, akik még most is tolják. Lukács Laci meglepően intelligensen tud nyilatkozni és most is egy újságban olvastam a véleményét az idő és a zenekar változásáról. Már vagy nyolc éve nem hallgatok Tankcsapdát, mert én is az elhagyók táborát erősítem: "nem olyan már", "a régi az igen, de mostani inkább afféle rádiós/médiás bohóckodás" und so weiter.

Aztán a Lukács azt mondta: nézzük meg másik oldalról az egészet. Szerinte nem változott a zenekar akkorát, illetve inkább a közönség változott. A régi rajongók egész egyszerűen más élethelyzetbe kerültek és...röviden: máshogy ítélnek meg dolgokat, így pedig a zenekart is. Szerintem ebben van igazság.

2. Korn - a nu metal egyik oszlopos tagja, ahol aztán tényleg voltak változások a zenekar életpályáján. Kezdték keményről, aztán kivált az egyik tag (talán a basszeros?), mert keresztény lett és nem tudta összeegyeztetni a rock and roll bűnös életmódját a neki elrendelt úttal. Ezután inkább könnyedebb, illetve melodikusabb lett a zene, majd tavaly például.kiadtak egy merően újszerű dolgot: a metál a dubsteppel ötvöződött. A Korn szeret kísérletezni, Q-Tippel is kollaboráltak, több zenei műfaj felé is kacsingatnak, miközben próbálják a korcsságot elkerülni és a "kornságot"' megőrizni. A fene tudja, sikerült-e. Szerintem ügyesen csinálják.

3. Ákos - itthon ő aztán tényleg megosztja az embereket. Imádnivaló figyelni azt, ahogyan az emberek különböző véleménnyel szólnak róla. Idén ő is lépett egy merészet: a szinti-pop felé vette az irányt és lett belőle ez az Idegen, vagy mi.

Kérdés: jó, ha egy zenész elkalandozik? És ha már megtette és kaptunk tőle valamit, akkor mit mondhatunk? Gagyi? Nem érzi? Jó úton van? Úgy zsír, ahogy van?

Kicsit hasonló ez ahhoz a véleményemhez, ahogy a politikához és a benne szereplőkhöz állok. Vagyok olyan naiv, hogy elképzelhetőnek tartom: valaki valaha egy politikai nézetet vallott és azonosult vele, majd ezt elhagyhatja. És válthat egy másikra - mert máshogy gondolkodik. Ennyi. Persze nem kell velem egyet érteni, csak gondoljatok bele, hogy ez is lehetséges - nem?

És most itt tegyük félre a nyerészkedést, vagy a képmutató, helyezkedő, és pénzéhes magatartást. (Mert lássuk be, azért azt mi sem tudjuk megítélni pontosan, hogy mikor kamu egy zenés műfaji váltás és mikor nem.)

Persze lehet mindent megkérdőjelezni és atom szkeptikusnak lenni, hogy mi van, ha nem úgy állnak a dolgok, amilyennek látszanak - de akkor szerintem átbillenünk egy olyan határon, amitől igazán élvezhetők a világ dolgai. Hátradőlés és beletörődés nélkül nem lehet élvezni semmit sem.

Miért van az, hogy jobban elnézzük egy producernek, ha valami mást kezd el csinálni, mintha egy zenekar kísérletezik. Ezzel az elektronikus zenét nézzük le és azt állítjuk, hogy nagyon hasonló elemekből építkezik, illetve könnyen lehet programozott "egyszemélyes" zenét írni? Vagy inkább a zenekarok rajongóit bélyegezzük meg, akik ragaszkodnak kedvencük eredeti (kezdeti?) hangzásához és ezáltal konzervatívnak, rosszabb esetben begyöpösödöttnek tűnnek a többiek szemében?

Van, akinek az elektornikus zene hangzik ugyanúgy. És van, akinek a death metal. Ugyanazok az érvek hozhatók fel minden tábor számára.

Ti kiknek a zenei váltásával tudtatok megbarátkozni és ki az, akit aztán csípőből elutasítottatok? Esetleg ovlt olyan, hogy a régi/új hangzás nem jött be, de a változtatás után lettetek rajongók?

Jefe