Dubstep.
Kezdjük Loefah-val és azzal, hogy értékelhető hangfalakon hallgatjátok meg, mert lapotopn, vagy fülhallgatóval pont a zene lényege veszik el.
Már pár hete, hogy olvastam egy cikket, amit még év elején raktam be a könyvjelzők közé. A cikk írója arról beszélt, hogy mekkorát fordult, alakult a dubstep műfaja ahhoz képest, ahogyan ő megismerte 2006-ban. A cikk lehet, hogy hosszúnak tűnik, de minden mondatával elgondkodtat, illetve ha valaki tényleg csak fancy bulikban hallgatott eddig dubstepet, akkor most rájöhet, honnan is ered a nyüffögtetős akármi; milyen volt az a kezdet, amikor a dubstept még dark grime-ként próbálták nevezni, amikor a dub uralkodott, a mélynyomók pedig olyan basszust adnak, hogy tutira komplett meditatív élményt kapsz.
Nem fordítom le a cikket, csak idézgetek belőle pár olyan gondolatot, ami érdekes, és kedvet csinál az olvasásához.
- "You can't put man in a room with no subwoofer" - Mala
- "Mainstream acceptance doesn't make good music any worse. The purists might disagree, but personally, I don't need to be part of an elite crowd to enjoy music." - Jacob
- "Radios, laptops and white earbuds. No point in making bass sounds for something that can't play low frequencies. So we throw in a bunch of electronic "filth" sounds." - Jacob
- "The result? Something that sounds like dubstep, except they took out all the good parts and replaced with crap." - Jacob
Itt található az első cikk:
És itt a folytatása, amiben a klasszikus dubstep mai hagyományait tekinti át a tag, elég jó lefedéssel:
Amit viszont feltétlenül hallgassatok meg, az a 2006-os BBC Radio1-os Dubstep Warz adást Mary Anne Hobbsszal, ami maga a fertő és a tökély. 1 óra 57 perc. És abszolút kötelező!
Mixcloud:
Soundcloud:
Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a 2006-os Dubstep Warz tracklistjét, vagy a második belinkelt liquidós oldalon található YouTube videókat és indulhat a szemezgetés. ;)
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése