Ilyenkor télen-tavasszal igazán
beindul az ausztrál zenei szcéna, hiszen a dél féltekén ilyenkor van nyár,
számos zenei fesztivált találunk december végétől egészen április elejéig.
Tökéletes alkalom arra, hogy
szétnézzek, a fesztiválokon kik az aktuális kedvencek a legfiatalabb
földrészen.
Egy a gond: Flume-ra viszonylag
hamar rátaláltam, kb. a második fesztivál line upján – és azóta nem is
keresgéltem többet. Volt egy beépített mediaplayere a fesztnek, afféle
kedvcsinálóként. Szóval Flume volt itt talán a harmadik szám. Örültem, hogy
kibújt az electro house, trap, r’n’b, vagy country-indie vonalból.
8-bites hangzások, rengeteg
sample, lassú ütemek, disszonanciáig széthúzott instrumentek, hip-hop hatások,
gyerekhangra torzított énekhangok, melyek összeolvadnak a zene folyamatosan
ismétlődő örvényében. Először azok a számok tetszettek, ahol volt vokál is; ami
inkább csak megemeli kalapját és helyet foglal a zenében, de nem lesz
egyeduralkodó – köszönhetően a szétdarabolt részeknek és a loopnak.
Az egész anyag hamar elérte a
célját, mert mostanra elejétől végéig zseniálisnak tartom: hip-hop és szolid
glitch hop keveredik. Akik szeretik az ilyesmit, nem fognak csalódni.
A fent leírtak alapján a számok
kiszámíthatóak, valahogy mégsincs unásig ismételve egy-egy elem, sem egy számon
belül, sem az albumon (15 számra 50 perc jut).
Sintra – szinti és
gyerekhangra torzított sample, áh! Kapcsold ki a
repeattracket, mert itt ragadsz.
Holding on – az egyik
legerősebb szám, amihez a netes lejátszók letöltési adatai is hozzájárulnak.
Régi soul énekminta és csatornás visszhang.
Left Alone – a Gyűrűk Ura
trilógia első részének végén látható lassú fadein-fade out képekkel versenyző
elnyújtott, szinte nyavalygós ének a centrumban.
On Top – már-már azt
hinnénk, szerepet kap a hip-hop, hiszen nincs szétbaszva az ének. Szerintem ez
az a szám, ami alapján kettéoszlik a Flume-hallgatótábor: vagy ez tetszik, vagy
inkább visszavágysz az előző loopoltvokálos tartalomhoz.
Insane – valószínűleg ez
az a szám, ami miatt egyes ausztrál körökben 2012. popalbumának kiáltották ki
az anyagot. Nem is jön be, bár talán ez az egyszerű hangzás az, ami miatt nem
csömörlünk meg és várjuk a további zenei hatásokat.
More than you thought – egy
jóféle NinjaTune-kompatibilis adag. Absztraktabb zenei alap, amolyan Tominak
való.
Warm thoughts – ha nem a
Sintra, akkor ennek kellene bevezetnie
az albumot. Le a kalappal.
What you need– imádom. Ilyennel lehet hazaküldeni az embereket. :D
Star Eyes – húha.
Imbolyogva el is indultunk hazafelé. Nekimész a falaknak, meg-megállsz és
kistávolságú célokat tűzül ki magad elé, míg haladsz a megfelelő lakásig. A
szám alatt néha azon tűnődsz, vajon tényleg így fog szólni a zene, ha másnap
meghallgatod?
Mert meghallgatod.
Jefe
