Banks

Banksbe megéri bekapcsolódni, mert most még könnyen áttekinthető a pályafutása: a Ninja Tune-hoz nemrég leigazolt producertől pár remix és hosszabb szettet lehet meghallgatni.

 Itt tetten érhető, mennyire jó dolga van annak, aki kiadóhoz szerződik. Főleg olyanhoz, ahol minőségi anyagokat dolgozhat fel - házon belül.

Jön Banks - Nahát, most jól belenyúlok egy Bonobo, vagy Andreya Triana számba. Szerencsére nem szégyeníti meg őket.

Andreya Triana - Lost Where I Belong (Banks remix)

Az Andreya Triana remix egy nem elborult (biztos, hogy Ninja Tune ez??), mégis mérsékelten absztrakt elektronika (ja, így már Ninja Tune).

Nem buliba illő zene, amikor Vili említette, azt is mondta, hogy ő futás közben hallgatta. Tény, hogy a lebegő, visszahangokkal és Tatlint idézve "techno-széllel"  bélelt dallamokat hallva inkább egy sötét, eső utáni nagyváros üres utcái és a vizes beton szaga jut eszembe - és nem féktelenül bulizó, padkán részegen üldögélve egyensúlyt kereső fiatalok. Plusz ott van a hossz: hét perc alatt van idő kibontakozni.

Bonobo - The Keeper (Banks remix)

A Bonobo remix egy lépés feljebb: esztétikailag szép a fülnek. Mondjuk ez a dobalap egyáltalán nem adja; olyan, mintha Enigmát hallgatnék. Szerencsére háttérbe szorul a cucc, amikor a chiptune-szerű billentyűk bejönnek. És természetesen a vokál itt is Andreya Triana, akinek a hangja néha olyan effektet kap, mintha egy Sokol-rádióból hallgatnád a nagyi kertjében. Külön piros pont a kiállásnál, hogy az akusztikus gitár ekkora szerepet kap. Szóval van pár kifogás, és mégis, amikor ezek a dolgok összeállnak, akkor valami kifejezetten hallgatható születik. Csak az az ENIGMA ne lenne! Tényleg.

Jennifer Left - Diggory (Banks remix)

Ha gyorsabb számot szeretnétek, akkor kezdjétek a Jennifer Left remixével. Vokálban Florence and the machine-hatásokat érzek. Ez a zene olyan, mint egy dolgos iparos-, vagy vizsgamunka. Látni, hallani, mi hol miért van, igazi oktatóanyag. Ha Babits Mihály poeta doctus volt, akkor ez itt most egy remix doctus.

Ha bejöttek a remixek, akkor irány a hosszabb szettekre: katt a képre a teljes SoundCloud profilhoz!

Jefe

Gramatik

Gramatik egy portorozi szlovén producer, aki már jó ideje ingázik New York és a szlovén tengerparti város között. Még decemberben mutatta Yank, aztán kiderült, hogy Tom is vágja már egy ideje. Nem is értem, hogy maradhatott ki eddig a repertoárból.

Gramatik a Pretty Lights Music kiadónál dobja ki a zenéket. Mind a kidaó, mind Gramatikot jellemzi az a "digitális szabadság", amit a hallgatók, zeneszerzők és kiadók gyakran hangoztatnak. Mi legyen ingyenes és ha már igen/nem, akkor meddig tartson ez a szabadság/korlátozás.

Idézem Gramatikot:  Bastards have been trying to cripple the internet on a global scale with bills like ACTA/SOPA/PIPA and I'm sure there's more of them coming, so this one goes out for spreading awareness! Reject them all, they will never stop the sharing, the Internet is our realm, DIGITAL FREEDOM!"

A lényeg szerinem valahol ott van elrejtve, hogy aki igzán minőségi zenét készít, azt úgyis elsimerik a rajongók és pénzzel is segíteni fogják kedvencüket. Mindegy, ez a fejtegetés túl hosszú lenne és a jelen pillanatban szerintem senkinek sincs abszolút igaza.

Térjünk a lényegre: Gramatik anyagai ingyenesen elérhetőek a Pretty Lights honlapján, vagy a saját SoundCloud oldalán.

A frissebb munkák már inkább elborult elektronikákat tartalmaznak, én most inkább a korábbi cuccokat emelem ki. Jellemzően electronic soul, electronic hip-hop. Rengeteg Wu-Tang alap, vagy régi soul dalok. A basszus kellő mértékben súlyozva, alapok loopolva; valami hihetetlen könnyedség árad ezekből a számokból.

Saját, vagy remix, egyre megy - ez a srác valami olyan minőséget tesz le elénk, amivel ritkán találkozni, illetve csak olyanoktól, akiknek a vérükben csörgedezik az, amivel foglalkoznak (és most nagyot mondok, de kb. mint amilyen a rock and rollban az Ac/Dc, olyan Gramatik is ebben a chill outban (sic!), illetve a hip-hoposított downtempo dallamokban.)

A SoundCloudon bármelyik teljes anyagot tessék meghallgatni; én most két-három számot emelek ki az egyes kiadásokból:

A remixekből direkt egy lazább és egy "technicista" glitch hopos verziót mutatok:

Beatles - Don't Let Me Down

Muse - Knigths of Cydonia

Beatz & Pieces vol1.

Is It Over - ha tetszett Flume Holding Onja, akkor ez a szám seperc alatt bemászik a füledbe.

Portoroz In July - A múlt évben voltam pár napot Portorozban és Piranban és ennek a számnak abszolút olyan a hangulata, mint ennek a két tengerparti városnak - szezon után (is). Telitalálat a számvégi vokál loop.

Street Bangerz vol 3.

A Bunch Of Questions

The Anthem

Street Bangerz vol2.

Hit That Jive - telitalálat! Parov Stelar elbújhat a swing house-ával, ha Gramatik tolja a hip-hop jive-ot. :)

Just Jammin

Street Bangerz vol1.

Brother

Don't Get Weary

Modorosan szólva: Jó merülést!

Jefe

Seeed - Seeed

Ha korábban a Fettes Brotot Németország rapdinoszauruszának neveztem, akkor a Seeed egy ugyanakkora őshüllő a német reggae-dancehall színtéren.

Én még a néhai RadioCafén hallottam őket. Akkor a Goosebumpsszal kezdték el a pályafutásásukat nálam (egyébként meg 1998-ban). Valahogy viszont mindig sok volt a dancehallos elem ahhoz, hogy igazi visszatérők legyenek a lejátszómban.

2010-ben, amikor Balázzsal stoppoltunk hazafelé Amszterdamból, felvett minket a müncheni elágazásnál három német lány. Az egyikőjük Bécsben kezdte az egyetemet, asszem szállást kerestek neki. Lényeg, hogy a kocsi magnójában egy ismerős hang szólalt meg: Peter Fox énekelte dühösen az Alles Neu-t. A csajok mondták, hogy ő a Seeed egyik énekese, aki szólókarriert is tol - szóval azonnal megvolt a közös pont. Jó arcok voltak, kivételesen bedobok egy képet is Annáékról. :)

Miután hazaértünk Amszterdamból, ránéztem és Herr Foxnak hallgatható anyagai voltak, de valahogy ismét sok volt a pop és a dancehallos instrumentekből. Akinek meg  - például nekem - a ska is nehezen befogadható, annak a dancehallal gondjai akadnak. A korábbi albumokról a Aufstehn és a Swinger jól mutatják, milyen vonalon képzeljétek el őket.

Szóval volt ez a hullámzás a Seeedet és Peter Foxot illetően. Seeed 2006-ban, aztán semmi. Peter Fox 2010-ben, aztán semmi. A minap gondoltam ránézek, mi a helyzet a mára 11 főre duzzadt felállással.

Nos, a Seeed 2012-ben adott ki egy azonos című albumot. Ez viszont betalált. Ugráltatnak, de ez esetben elnézzük. A reggae háttérbe szorult, dancehall és pop ült le a helyére, de ha meghallgatjuk, kivételesen nem szólunk, hogy "bátya, ugyan üljön már arrébb", mert vannak bizonyos címek-helyek-elvárások és mi a megszokott meleghez ragaszkodunk.

Itt vannak az ajánlott zenék és hatások:

• Deine Zeit - a Seeed Aufstehn vonala
• Augenbling - szerintem az egyik legjobb szám. A refrén csak két sor (Deine Augen machen bling bling und alles ist vergessen.), ami egy etapban nyolcszor hangzik el a megfelelő helyeken; ehhez párosul Peter Fox hangja, ami nagyon hasonló egy másik német zenekar énekeséhez. Ez a szám simán beillene a neodada & experimentális Einstürzende Neubauten zenéjének is. (Ők is megérnek még egy misét - később.)
• Elephants - ez meg a másik jóság. Igazi egyedül bicajjal suhanós zene.
• Wonderful life - az ajánló végére egy feldolgozás. De nem Hurts 2010-ből, hanem Black 1987-ből. Erősebb, hajóként imbolygó basszussal.

Jefe

The Funk Hunters

The Funk Hunters - a ghetto funk kanadai élenjárói. Ők is azok közé az öreg motoros funk breakesek közé tartoznak, akik a ghetto funkot intenzíven formálták az utóbbi pár évben. Ennek ellenére a Funk Hunters igyekszik a headz típusú funk breakhez hű lenni. Tehát első a tánc és csak utána jön a zúzás, de akkor is inkább operálnak dnb-vel, vagy lassabb dubstep ütemekkel, mint a mindenhol hallható, kiállásokkal megtömött és folyamatosan csúcsra járatott pop(dub)step "sikoltozásaival".

Benji B and his string ensemble

Komolyan kezdődik 2013. Itt egy újabb komolyzenés bejegyzés. Pár napja tette ki a BBC Radio1 saját YouTube-csatornájára Benji B nem egyedülálló, de mindenképpen méltányolandó felvételét. A DJ, rádiós fogta magát és egy vonós zenekarral felvett (hangban és képben is) egy közel egyórás sessiont, amiben mai zenék kapnak vonós támogatást és átértelmezést.

Elejétől a végéig unikum a fülnek. A videó alatti elsőként kiemelt kommentben ott van az is, hogy mikor melyik zene kezdődik. Bedobom én is ide a tracklistet, de félkövérrel szedem azokat a zenéket, amelyek a bizonytalankodóknak kedvet csinálhatnak. Azon számok különösen játékosak, ahol az eredetiben vokál is szerepel.

00:57 Dwele - A.N.G.E.L

03:46 Flying Lotus - Do The Astral Plane

08:20 Ossie - Love Crazy

11:19 Bok Bok - Silo Pass

16:13 Wiley - Highs n Lows

18:33 S-X - Bricks

22:14 Timberland - Ayo Technology (Instrumental)

24:04 Africa Hitech - Out in the Streets (Vocal Medley)

26:26 TNGHT - Higher Ground

29:15 GOOD Music - Clique

34:11 Drake - Headlines

38:46 Jeremih - F**k U All The Time

42:44 Raphael Saadiq - Skyy Can You Feel Me

Jefe

SebastiAn - Eljő a napunk filmzene

Talán nem tévedek és SebastiAn név alatt ugyanaz a két ember van, de az első Sebastian-hatásom még kb. 2006-ból jött. Akkor is karácsony volt, néztem az Eurosportot és az egyik műsorismertetőben nagyon zsír szám szólt. Egy rockzene remixe lehetett, de a dalszöveget valahogy rosszul hallhattam, mert sehogy sem sikerült rátalálnom neten. Aztán pár fórumon más is kereste és szerencsére válaszoltak is a kérdésre. Szóval az akkor a Cheap & cheerful remixe volt.

Ehhez képest az Eljő a napunk filmzenéje zongoradarabokból áll. Grandiózus témák, sejtelmes vonós kíséret és epikus tetőpontok. Az egész filmzene nem több 20 percnél, olyan ez, mint amikor Bartókot hallgatsz: játék a hangokkal, tempóval, vissza-visszaköszönő elemek máshogy mutatkoznak be a fülnek. Ilyennek kell lennie a filmzenének.

Ami árulkodó lehet, miért egy személy a fejemben élő két Sebastian, az a Retro.

L’enfance D’un Chien – mintha Erik Truffaz játszana.

Rode – Prelude & Epilogue

A film zenéjétől függetlenül (is) iszonyat jó: egy kiégett pszichológus és egy vörhenyessége miatt kiközösített gimnazista fiú Írországba készülnek, mert az a vörös emberek mekkája. Hellyeah.

És tréler a filmhez, ha valakit az jobban érdekelne:

Eljő a napunk / Our Day Will Come / Notre Jour Viendra

Jefe

Flume - Flume

Ilyenkor télen-tavasszal igazán beindul az ausztrál zenei szcéna, hiszen a dél féltekén ilyenkor van nyár, számos zenei fesztivált találunk december végétől egészen április elejéig.

Tökéletes alkalom arra, hogy szétnézzek, a fesztiválokon kik az aktuális kedvencek a legfiatalabb földrészen.

Egy a gond: Flume-ra viszonylag hamar rátaláltam, kb. a második fesztivál line upján – és azóta nem is keresgéltem többet. Volt egy beépített mediaplayere a fesztnek, afféle kedvcsinálóként. Szóval Flume volt itt talán a harmadik szám. Örültem, hogy kibújt az electro house, trap, r’n’b, vagy country-indie vonalból.

8-bites hangzások, rengeteg sample, lassú ütemek, disszonanciáig széthúzott instrumentek, hip-hop hatások, gyerekhangra torzított énekhangok, melyek összeolvadnak a zene folyamatosan ismétlődő örvényében. Először azok a számok tetszettek, ahol volt vokál is; ami inkább csak megemeli kalapját és helyet foglal a zenében, de nem lesz egyeduralkodó – köszönhetően a szétdarabolt részeknek és a loopnak.

Az egész anyag hamar elérte a célját, mert mostanra elejétől végéig zseniálisnak tartom: hip-hop és szolid glitch hop keveredik. Akik szeretik az ilyesmit, nem fognak csalódni.

A fent leírtak alapján a számok kiszámíthatóak, valahogy mégsincs unásig ismételve egy-egy elem, sem egy számon belül, sem az albumon (15 számra 50 perc jut).

Sintra – szinti és gyerekhangra torzított sample, áh! Kapcsold ki a repeattracket, mert itt ragadsz.

Holding on – az egyik legerősebb szám, amihez a netes lejátszók letöltési adatai is hozzájárulnak. Régi soul énekminta és csatornás visszhang.

Left Alone – a Gyűrűk Ura trilógia első részének végén látható lassú fadein-fade out képekkel versenyző elnyújtott, szinte nyavalygós ének a centrumban.

On Top – már-már azt hinnénk, szerepet kap a hip-hop, hiszen nincs szétbaszva az ének. Szerintem ez az a szám, ami alapján kettéoszlik a Flume-hallgatótábor: vagy ez tetszik, vagy inkább visszavágysz az előző loopoltvokálos tartalomhoz.

Insane – valószínűleg ez az a szám, ami miatt egyes ausztrál körökben 2012. popalbumának kiáltották ki az anyagot. Nem is jön be, bár talán ez az egyszerű hangzás az, ami miatt nem csömörlünk meg és várjuk a további zenei hatásokat.

More than you thought – egy jóféle NinjaTune-kompatibilis adag. Absztraktabb zenei alap, amolyan Tominak való.

Bring you down – AndreyaTriana, Emika és barátnői, ismét a pop nyert.

Warm thoughts – ha nem a Sintra, akkor ennek kellene bevezetnie az albumot. Le a kalappal.

What you need– imádom. Ilyennel lehet hazaküldeni az embereket. :D

Star Eyes – húha. Imbolyogva el is indultunk hazafelé. Nekimész a falaknak, meg-megállsz és kistávolságú célokat tűzül ki magad elé, míg haladsz a megfelelő lakásig. A szám alatt néha azon tűnődsz, vajon tényleg így fog szólni a zene, ha másnap meghallgatod?

Mert meghallgatod.

Jefe