Keresés ebben a blogban

2013. március 24., vasárnap

Sannan vs. Latinovits - Szindbád's High Life

Már járok egy ideje a Don't Panic nyomdába. És bár a megrendelésem immár egy hónapja késik :P akkor is lett egy előnye, hogy a múltkor sokadszorra "hiába" ugrottam be a Müszi melletti irodába. Alkalmi kárpótlásként elvittem egy Don't Panic flyer csomagot, amiben volt egy Sannan CD.
Sannan a Sándor és Nándor nevekből jött mozaikszó és Savages és Suefo chill out - lounge projektjét takarja. A CD-t gyorsan bedobtam a FreeRIP-be, hogy mp3 legyen belőle, hadd pihenjen tovább a fiókban a szebb napokat is megélt Sony CD-lejátszó.

Van az albumon egy High Life című szám, amiről úgy gondoltam, fel lehetne dobni valamilyen vokállal. Itt a végtermék: mivel az eredeti számot is ingyenes terjesztésen kaptam, így ez a trekk is letölthető - ha valakinek ennyire megtetszene. Katt Vendelin és Szindbádra a hallgatáshoz:


Jefe

2013. március 21., csütörtök

Sonny J - Disastro

Egy rövid intermezzo:
A fejlődés folytatódik. Ezentúl nemcsak SoundCloudon fogok playlistbe pakolni amit csak lehet, de a YouTube-ról belinkelt zenék szintén lejátszási listába kerülnek. Így akik nem olvassák a szöveget, csak kíváncsiak a zenékre, azoknak is elég lesz egy kattintás a kielégüléshez - szóval megközelítjük az internetpornót. :)
Igyekszem ezentúl úgy válogatni a zenéket YouTube-ról, hogy ne szerepeljen a számok között reklám, de közben olyan feltöltőktől származzanak, akik valószínűleg nem fogják eltávolítani a dalokat. Btw. nektek feltűnt, hogy a reklámok a YT-on is hangosabbak, pont mint a TV-ben? :P

Back to business: ismét egy régi motoros jön, Sonny J. Képet nem találtam róla, a MySpace-én viszont csak olyan képek vannak, amik a pop art funky oldalát mutatják, szóval biztos jó arc lehet: az albuma is megér pár percet - katt oldalra a képre!
Aki nem ismerte sem Fdelt, sem Sonny J-t, annak komoly esélye van az összetévesztésre. Tk. ismételhetem magam: Sonny J is öreg motoros a funk break területén, neki is egyetlen nagy anyaga van, ami szintén nem mai darab. "Jelenleg" egyébként egy Groundhog nevű zenekarnak a tagja a Wikipédia szerint, de nem sokat találtam erről a bandáról. SoundCloud oldalán vannak szóló újdonságai a srácnak, de ő is átalakuláson ment át. Ezek a zenék már nem jönnek be; inkább az Ibiza House vonalat viszi.




A 2008-as Disastro album hemzseg a samplingekből felépített zenével. Alapvetően a régi és az új találkozása ez a lemez.
A Disastróról csak a legerősebb dalokat válogattam be a listába. Ez kb. az album felét teszi ki, a többiek jó tölteléket adnak a számok között - legalábbis nekem. Olyan ez, mint amikor körberágod a levágott kenyérszeletet és csak utána eszed meg a középső bél részét.
Én most megrágtam nektek, szóval itt van Sonny J zenéjének bele: klikk a képre és már indul is a BASF szalag!

Sonny J @ hangolo

Az összes szám közös vonása a gyermekhanghoz közelítő vintage vokálok, valamint a vékonyra, feszesre szerelt dobtémák, miközben a hangszerelésben nagy hangsúlyt kap a gitár, vagy a szkreccs.
  • Enfant Terrible - cirkusz
  • I'm So Heavy - egy arrogáns, de őszinte ember funk break vallomásai
  • Belly Bongo - funk break óvoda, délutáni csendes pihenő előtti őrület :)
  • Can't Stop Moving - ezzel a Jackson 5-ot újrafelhasználó számmal robbant be Sonny J a BBC listákra.
  • Strange Things - ez a szám már többször előfordult a blogon; nemhiába, ő a csókos.
  • Disastro - azért került be, mert iszonyat jó hangulata van. És tényleg ismételni fogom magam, mint Fdelnél: totális Lack of Afro előfutár ez a szám is.

Jefe

2013. március 12., kedd

Fdel - Audiofdelity

Fdelről csak most tudtam meg, hogy ausztrál. Hogy-hogynem. Nálam ő Rephrase, The Torpedo Boyz, The Fort Knox Five szinten áll. És zenében se jellemző túl nagy elmozdulás az előbbi öreg sulis funk-breakerektől.
Az elsők között volt, akiket hallottam és tudatosan kerestem a mixek tracklistjében. Akkor persze még csak egy-két zenéjét hallottam, ami különböző Afrozsiráf- és Töréspont rádiós mixekbe belekeveredett.




Aztán az évek során mindegy is lett, hogy tudatosan keresem-e, vagy sem: sajnos a 2006-os Audiofidelity az egyetlen nagyobb megjelenés Fdeltől. Az viszont igazi gyöngyszem elejétől a végéig. Az elmúlt 7 évből alig van pár újdonság fent SoundCloud oldalán. Facebookon legalább azt látni, hogy fel-fellép pár helyen, szóval lehet, hogy a live actekre tartogatja minden erejét.

Ez két dolgot eredményezhet: egyrészt olcsón lehetne elhívni Budapestre (már ha egyáltalán Európa felé veszi az irányt), másrészt talán a nagy távolság miatt sose fog eljönni, valamint az embereket nehéz lenne egy 2006-os anyaggal elcsábítani valahova; a keménymag önmagában pedig meg nem hiszem, hogy telerakna egy egész tánctermet.
Addig, amíg álmodozom, hogy talán lesz lehetőség élőben is meghallgatni ezeket a samplereket és szkreccseket, itt van néhány ajánló - és ezzel kisebb változtatást is fogok eszközölni a további zenei linkekben. Azért, hogy ne kelljen annyit kattintani, ezentúl ha csak tehetem SoundCloud szetteket kaptok tőlem. Ebben egymás után vannak rendezve a számok, elég egy klikk az orsós magnóra és megy már megy is a szalag.


Fdel @ hangolo
Tracks from Audiofdelity [2006]

  • Get Up On Ya Feet - indítónak jó is lesz: Funk-delirium = Fdel.
  • Ladies & Gentleman - akik valamennyire belemerültek a funk-breakbe, azoknak ez a szám biztosan AHÁ-élményt fog okozni.
  • The Crew - "mindenki" nagy kedvencéhez, Alan Hawkshaw Beat Me 'Til I'm Blue eredetijét használta Fdel. Hawkshaw úr és kollégái elég sok albumot termeltek ki (30 év alatt 51 LP elég jól hangzik???), már ami a BBC tévés produkcióinak zenei aláfestését jelenti. Igazi beat, jól fekszik Fdel keze alá.
  • Bring It On - ez a szám valami hihetetlen okos, olyan, mintha Gramatik elődfutára lenne.
Van, ami csak YouTube-on van fent:
  • Let The Beat Kick - nem hinném, hogy aki ismer engem, vagy engedte már, hogy ajánljak/berakhassak zenét, annak ez idegenül hangzana.


És itt pár frissebb termés: egy Featurecast-:




és egy Linda Lyndell átdolgozás (ami olyan, mintha Lack of Afro elment volna Jamaikába egy pár dzsóért):



Azt látni, hogy kicsit lassabb, nyugodtabb, úgy is mondhatnánk, szofisztikáltabb irányba mozdult el Fdel. Az mindenesetre üdítő, hogy ez az irány (is) minőségi hanganyag felé mutat.

Jefe

2013. március 1., péntek

Breakspoll 2013

Minden év elején jön a Breakspoll, ami a break(-beat) műfaj legnevesebb díjátadója. A break pedig az műnem, az a tenger, amiből én leginkább szoktam halászni: break-beat, ghetto-funk, electronic hip-hop usw. Február végén egy nyitott szavazás keretén belül kihirdették a jelölteket. Itt láthatjátok őket:
A díjátadó március 2-án lesz - szokás szerint hatalmas bulival körítve.

Bevallom, elsőre rossz szájízzel olvastam a listát. Kik szerepelnek rajta? A.Skillz, Krafty Kuts, Featurecast, Lady Waks, Ludmilla, Annie Nightingale, Dub Pistols, Freestylers... szóval a nagy öregeket senki nem váltja le? Valahogy zavart, hogy új embereket nem látok csak a feltörekvő jelölésben. Vagy úgy tűnik, hogy ismerem az összes profi break előadót?
Olyan volt ez az érzés, mint Szirmai Gergő Hollywwoodi Hírügynökségében az Oscar-díj, vagy más néven az Arany Kecske: értelmét vesztett, belterjes jópofizás és egymás megtapsolása. Lehet, hogy a Breakspoll is valami Arany Juke-Box kategóriává válik?

Aztán hagytam leülepedni ezeket a gondolatokat - megfogadtam a mai kínai szerencse-süti üzenetét: "A megfontoltság jelen pillanatban az erősséged."
És ez jutott eszembe: miért baj az, ha valaki azt csinálja, amit. Mi lenne, ha nem sznobként, felülről nézném ezeket a történéseket? Miért nekem kell számon kérni egy produceren, hogy mindig ugyanazt játssza? Talán azért csinálja, mert:
  • ebben érzi jól magát,
  • egy csomó ember szintén jól érzi magát, ha hallgatja.
A zenehallgatásban pont az a jó, hogy válthatsz: ha már nem tetszik, vagy fásultnak érzel egy előadót/zenét, akkor szétnézel másfelé. A zenész nem azért van, hogy valaki állandó ízlés-változását kiszolgálja. Hanem azért, hogy a szerző önmagát kifejezze: és ha ezzel hallgatóságot talál magának, akkor révbe ért. Ennyi.

Legjobb példa erre a Dub Pistols volt. Őket is jelölték a legjobb break album kategóriában. Belehallgattam az új albumba. Elsőre: ajjaj, hát ez olyan, mint a 2008-as Rum & Coke! Aztán nekimentem még egyszer. A szokásos dub és drum & bass alapok keveredtek, a vokálban meg ott volt a megszokott Rodney P és MC Darrison. De aztán rájöttem, hogy ez a zene is kell, és ha az áprilisi koncertre gondolok, ami a Parkban volt: nos, nem voltunk túl sokan, de a srácokon látszott, hogy élvezik. Minden akadályozó tényező és az alig pár százas "tömeg" ellenére iszonyat hangulatot csináltak. Akkor még nem ismertem az Alive-ot, de a mostani hallgatások alatt komoly flash backjeim voltak, hogy mekkora tombolás is kerekedett a konténer-koncert alatt.
Nagy pozitívum, hogy számos magyar érdekeltség is van a jelöltek között. szóval breakben elég jól állunk - na nem mintha glitch-hopból, vagy dnb-ből másképpen lenne. Szóval Beatman és Ludmilla, valamint a Ninja Breakz 2012-ben is aktív volt - vagy a masszív rajongótábor volt aktív, ki-ki döntse el maga.

A Hangoló mindig pártolja a FD-számokat, szóval itt vannak azok, akik holnap a legjobb ingyenes zene kategóriában indulnak. Semmi extra, jóféle habos break (definiton by Bali - thx.).
Ha tetszik, tessék leszedni őket

Jefe


2013. február 24., vasárnap

The Grooveman Spot Trio - Too Awakening EP

Grooveman Spot japán. Benskifater válogatott tőle számo(ka)t a legutóbbi Art & Copyn a Közhelyben.
A zenéjében ott figyel a távol-keleti eredményes maximalizmus - legyen ez sztereotípia, vagy pozitív megbélyegzés.
Grooveman Spotnak három nagy albuma és számtalan kisebb kiadványa van. Legutóbbi Runnin' Pizza lemezéről az azt kiadó Jazzy Sport  Soundcloud oldalán van snippet review: itt-itt. Tetten érhető a future soul, vagy jöjjön be a képbe még egy címke: beatdown instrumental? :P Szóval itt egy lvl: ASIAN! future soul, jazzy downtempo zene. Lazításra találta ki.
De nem kell megijedni, ha a fenti demó nem jönne be,  én is inkább egy adag töményen samplingelt klasszikus jazzt ajánlok helyette.




A Too Awakening EP-t nem is egyedül Grooveman Spot jelzi, hanem trió formációja. A zene alapanyagát és inspirációját Ahmad Jamal 1970-es Awakening albuma jelentette. (Itt pár minta az eredetiből: The Awakening, Patterns, Dolphin Dance, Wave).
A 24 perces EP számai közötti átvezetésről a Lost nyitóhang effektje jut eszembe: ott volt egy ehhez hasonló, folyamatos hangmagasság-növekedést leíró zenei betét.
A számok samplingelt részei Suhov Sympathy Modul EP-jét juttatják eszembe; a korai BudaBeats-es anyagok között lehet találni bőséggel ezekhez hasonló témákat és megoldásokat - ha innen nézzük, nem is kell Japánig "utazni". Talán emiatt jön be ez igazán a Too Awakening EP.

Hallgassátok, vasárnap délutánra tökéletes: The Grooveman Spot Trio - Too Awakening
Sajnos az EP nincs számokra osztva, de ha nincs időtök az egészre, akkor legalább a 9:22-től kezdődő számot toljátok be, mert az valami hihetetlen komoly.

Jefe

2013. február 21., csütörtök

Dubb Webb

"Just me and my VMS-4" - ez Dubb Webb ars poeticája.
Nagyon intenzív uptempo bootlegeket rakott össze a srác.
A bootlegek ingyenesen leszedhetők, abszolút ajánlottak.
Mindegyik hallgatása során ott van az a bizonyos "ó, ezt vágom!"- élmény, legyen ez akár a dubstepes alapok, vagy az öreg sulis hip-hop vokálok.
Az összes anyagon még nem futottam keresztül, de a legutóbb feltöltött cuccok nagyon betalálnak. Klikk a képre az egész SoundCloud profilért (= automata lejátszásért).
Fel tudja dobni a bulikat, tessék leszedni, amíg lehet.



Ill Type Movin - Some DJ's vs. Beastie Boys - na meg az Apache is ott figyel az instruban, egy klasszikus broken beat.

Lil Jon Soul - Skeewiff vs. Lil Jon - a legjobb; valahol a dnb és a funk break határmezsgyéjén.

Gangsta Shit - KOAN Sound vs. RHCP vs. Will Smith vs. Ice Cube vs. Bow Wow - mint valami kísérleti bootleg all star válogatott, a dubsteppelőknek talán jobban bejön, mint a fentiek.


Jefe



2013. február 17., vasárnap

KiSTeHéN - Elviszlek magammal

KiSTeHéN (na, ezt így egyszer írtam le :P)
A Kistehén mindig kedvenc volt. Keresgéltem, láttam, hogy van tavalyi album.
Kellett ez, mint egy falat kenyér. Arra jöttem rá, hogy régen hallgattam valami számomra újat, aminek a szövege magyarul íródott és ráadásul nekünk.
Az tény, hogy szociálisan érzékenyebb témák jönnek elő, még ha a maguk undergournd szövegeinek módján - kontextusból kiemelve, csak skandálás szintjén. De ez nagy változás a Kistehén életében.


Ha az előző lemez, a Picsába az űrhajókkal csillagos ötös lett, addig ez egy jó három-negyedet érdemel. Vannak számok, amiket képtelen vagyok befogdani, míg mások elég jól szólnak.
Nézzük, melyek azok, amelyeket inkább ne: Dílerlány, Becsületes kis állat, Itt nem élhetek, Aludni hagyjatok. Ezekben a számokban túl sok a nyávogás (ilyenkor értem Tomit, aki azt mondta, egyszerűen idegesíti Kollár-Klemencz hangja), vagy annyira laza és flegma az előadásmód, hogy akkor már inkább maradhatott volna a jegyzet/kottafüzetben. Valahogy olyan, mintha az album fele inkább a Kistehén Melankólikusok égisze alatt született volna. Azokért pedig kár. Aztán ki tudja, lehet, hogy élőben ezek a számok veszítenek a manírból és tök korrekt koncertélményt nyújtanak.

Akkor még maradt öt-hat szám, ami felvállalhatóan Kistehén. Jellemzően kétféle dalszöveg van ezekben: vagy megjegyezhetetlenül sok a mondanivaló, vagy kb. három mondat ismétlődik.

Ezt is elviszem magammal - dobbantás-himnusz. Ha elmész itthonról, a cuccaid és emlékeid között ennek a számnak is bérelt helye lesz.
Ha sírok - kétségtelenül ennek a számnak tetszik legjobban a hangszerelése. Remixért kiállt: a szöveg nem bonyolult, jól pakolható ide-oda. Ha Erik Sumo kedvenced, akkor ez be fog jönni.
Olyan izé vagy - annak ellenére, hogy a vokálban most aztán megkapjuk a Kistehén előadásmód non plus ultráját manírból, tetszik. Milyen electrósan kezdődik - aztán szerencsére addig is tart. Bár fültőrepesztően egyszerű a dalszöveg, azért itt is kapunk egy adagot a szürrealizmusból: "csak az a sok megjegyzett álom/ delfin húzza apát egy lovas szánon"
Jó színe van - az intro gitárja olyan, mintha egy Korai öröm kezdődne. A leghosszabb szám; talán több ilyen kéne. Valahogy egységesebb, ha a hangszerek is kiteljesedhetnek, nem csak az ének. Ez az előző album Kell zsír megfelelője. És a sztori: egy pár új cipő és a világvége meccse. Spoiler: A cipő nyer.
Pápá, nyugodj békében - a másik szociálisan érzékeny szám. Ennek megfelelően az Ezt is elviszem magammal-lal egyetemben ennek van a legjobb dalszövege.
Szimpatizánsok - tak-tak. Lenne pár kérdésem a szöveg szimbolikáját illetően. De igazából mindegy, legalább egy tempós számmal ér véget az album :P

Összefoglalva: megvan az a szokásos hangulat, amiért kamaszként megszerettem a Kistehént (kicsit más felállásban, más névvel, elborultabb, kísérletező zenével), és jól viszi tovább a szétválás/újjáalalkulás utáni mérsékelten új irányt is. Tipikusan skandálható szövegek ezek, a Kistehén nem veszített vonzerejéből - mármint azoknak, akik ismerték az előző munkákat is. Az újaknak inkább a Picsába az űrhajókkal-t ajánlom.


Jefe