Ghetto-funk-break AllStars

Forrás: http://ghettofunk.co.uk/

A mai jó weblap arról szól, hogy hogyan lehet minél személyesebbé tenni egy-egy felületet, szolgáltatást. Csak az a jó, aki egyszerre hagyja, hogy te válogass a tartalmak közül, illetve segít abban, hogy újdonságokat ajánl és így naprakészen tart. Amennyire örültem a SoundCloudon is ennek, annyira vált egyre zavarosabbá a streamem. Persze tök jó, hogy új dolgokat lehet találni, új producereket fedezhetsz fel, ráadásul a kedvenceid reposztját is láthatod, ezzel pedig újabb tehetségeket találhatsz. Gondom azzal lett az elmúlt időben, hogy mivel már jó pár különböző műfajú előadót is követek, így túlságosan sokszínű lett a zenei paletta a reggaetől a technón és a funk-breaken át egészen a UK garage-ig.




Nem ártana, ha a SoundCloudon is lehetne csoportokba osztani azokat, akiket követsz. Így kicsit letisztulhatna a stream és akár kábé-műfajonként lehetne új hírfolyamot nézni, nem ugrana be egy techno mix a reggae mashupok közé. Például.
Ámde ha nem lenne ez a kaotikus zenefolyam a SoundCloudon, akkor ez a poszt se született volna meg. A lényeg, hogy most itt összeszedtem azokat az előadókat, producereket, mashup-arcokat, akiket én követek, akiktől mindig jó zenékre lehet számítani. Tele vannak ingyenes letöltésekkel, ami lehet, hogy már csak engem érdekel a mai zenehallgatási kultúrában, amikor még vincseszterről játszom le a dalokat, nem online streamen hallgatom.
A zenei vonal itt most a break, a funk-break és a ghetto funk. Tulajdonképpen azok a producerek, akiknek a kiadásait vinilen is meg szoktam venni - már ha kiadják őket. Két dolgot csináltam.
Egyrészt itt egy lejátszási lista, ahol minden producertől egy dalt tettem be. Ez tényleg csak egy ízelítő, hiszen mindegyikükről egész hosszú blogposztot lehetne írni. Másrészt a mostani Trekklista inkább producerlista lett linkekkel együtt azért, hogy ha a playlistből valaki nagyon megtetszett és akarjátok, akkor egy klikkel követhessétek a kiszemelt lemezhuszárokat.


Producerlista:

• A.Skillz
• BadboE
• Benji Boko
• CMC-Silenta
• D*Funk
• DJ Daigo
• DJ Will-Rock
• DubbWebb
• Featurecast
• Fort Knox Five
• hongkongpingpong
• JiggyJoe
• JPOD
• Krafty Kuts
• ManJah
• Mooqee
• Pimpsoul
• Slynk
• Some DJ
• Stickybuds
• T.Rice
• The Breakbeat Junkie
• The Funk Hunters
• WBBL

Jefe

DELS - Black Salad EP

DELS 2011 óta az egyik legjobb grime-előadó, akivel találkoztam. A 2011-es nyitóalbuma a Gob hihetetlen telitalálat volt, az anyag a Big Dada kiadó neve alatt jött ki. Nagy kiadó, nagy lemez.

Az idei Black Salad EP a talán még szintén idén kiadásra kerülő következő nagylemez előfutára. Ha az előző bejegyzésben szereplő Sway az EDM, a tombolás, a tömeges és az Ötkert volt, akkor DELS az underground, a réteg és max. a Tilos-rádió.

Az első albumban még inkább a grime volt nagy hangsúlyban, miközben a szerzőiség, a költői szabadság is helyet foglalt.  A Black Saladban már olyan, mintha teljesen szabad kezet kapott volna DELS. Hátradőlt és megmutatta, milyen az, amikor a  poétikus grime-ba be-beszűrődik az absztrakt elektronika is.

A tempó lentre, az alkotás léce pedig elég magasra került. A Black Salad hasonló nevű indító trekkje összesűríti nekünk az idei DELS-t: kántáló szövegek és futurisztikus hangok, amik már-már a disszonancia határát súrolják.

A Bird Milk a legdallamosabb darab az anyagon, nem kis köszönet ezért a női vokálnak. A Not Today egy az egyben az első lemezt idézi. Szerencsére a monotonitást DELS ügyesen osztja szét dalaiban: vagy a zenében, vagy a vokálban, de mindkettőben soha. A Sell By Date (amiből csak egy kis részletet tudok megmutatni) jóféle alapanyag lehet a hiphop producereknek. Alig egy perc, de itt is meghatározó a „tegyünk egy hangot/zajt loopolva zenévé” koncepció. Imádom az ilyet. Míg a Not Today-ben a kórházi gépekből jövő pulzusszámot jelző pittyegést halljuk, itt valamilyen fújó, pumpáló eszköz hangja adja az alapot – de maradunk az egészségügyben, mert ez valamiféle lélegeztetőgép lehet.

A You Live In My Head zárja az EP-t, ahol a távol-keletet megidéző billentyűk tökéletes altatódalnak bizonyulnak. Jobb is, ha alszunk egyet, mert úgy talán gyorsabban eljön a következő nagylemez megjelenése.

Trekklista:

• Black Salad
• Bird Milk
• Not Today
• Sell By Date

DELS-t itt éred el:

• Soundcloud
• Facebook

Jefe

Sway - Wake Up EP

Derek Safo alias Sway egyes zenéit egyes források grime-nak hívják, de sokkal többen ismerik a elektronikus tánczenéből ezt a brit fószert (lásd Sexy Bitch). Én még a 2006-os DJ Yoda albumon hallottam először. Akkor a Chatterbox című dalban működött közre.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy a grime-ban manapság mozog-e, vagy csak azzal kezdte és idővel inkább a populáris műfajok mellett döntött. Ahogyan azt sem tudom, hogy a sokszor bután hangzó Flo-Rida-típusú EDM-et csak azért használja-e, hogy legyen lehetősége a saját szerzői cuccaival foglalkozni. (Úgy értem, mint Guillermo del Toro a filmiparban, aki tk. a közönségfilmekkel keresi meg a saját szerzői filmjeihez szükséges erőforrásokat.)

Mindenesetre a Sexy Bitch-vonalat is erősíti a Wake Up EP-je, de közben meg olyan ügyesen egyensúlyozik a pop-grime vonalon, hogy engem abszolút megvett ezzel a pár számmal.

Az EP-t indító Wake Up nu-soul hangzása nekem folyamatosan Gnarls Barkley-t idézi, a fejszaggató és fültőrepesztően egyszerű basszus kicsit hazavágja a dalt, de szerencsére a refrén totálfunkja visszahozza a versenybe a számot.

A To Be Frank-ről folyamatosan DJ Fresh és Mc Darrison All That Jazze jut eszembe. Az EP legjobb szerzeménye lett ez. A Back Someday amolyan „haladjunk tovább, nincs itt semmilyen hallanivaló”. Ez a fajta mézes-mázos, suttógó RNB vokál az, ami miatt általában kimegyek a tánctérről és úgy döntök, akkor lehet hazamenni.  A No Sleep miatt kerestem rá Sway-re, mert Mistajam legutóbbi rádióműsorában ez a dal szólt. Tökéletes aláfestő zene egy Ötkert-tesaer videóhoz. Brrr...hát ahogy rákezd: lá-lá-lá-lá-lá, az sok lehet. Viszont nem lehet figyelmem kívül hagyni, hogy nagyon sok ember már szereti vagy fogja megszeretni ezt a dalt. Nem árt képben lenni és ismerni, mire mozdul a tömeg.

  

Trekklista:

• Wake Up
• To Be Frank
• Back Someday
• No Sleep (feat. Ksi, Tigger da Author & Tubes)

Jefe

Too Many T's - rap remix mixtapes

A Too Many T's két dél-londoni srác, akik funk-alapú hiphopra szövegelnek. Az összes eddig kiadott számuk nem hallatszik tökéletesen a fülemnek, de van valami őszinte ökörködés a zenében, amit néhány számot abszolút szerethetővé, neadjisten még kedvenccé is tehet.

A srácok magukról ezt írják: "Full fat beats, stir in two heaps of sugary fresh raps, comical swagger and the distinct fragrance of golden era hip hop. And your favourite biscuit too."

Le se tagadhatnák, hogy ugynaannyi idősek a Rizzle Kicks-szel és hogy egymástól kb. pár mérföldre zenélnek, mert egy-az-egyben szövegben és zenei alapokban ugyanazt nyújtják. Csak a Too Many T's lehet, külföldön kevésbé felkapott. Még egy ok, amiért lehet kedvelni őket. Facebookon pl. itt.

Nézzük a történetet:

Az első kiadott anyag az Earl Necks and Round Grey remix mixtape volt, amivel kiérdemelték a "Britain's answer to Beastie Boys' címet. Az ezen lévő For Your Love dal volt az első, amit hallottam tőlük talán egy B-Side-mixben. Fasza rap-remix ez a bemutatkozó anyag, ahol a klasszikus funk, soul, és hiphop-számok mellett még Mr Oizo zenéjére is rászövegeltek - az mondjuk pont nem jön be. :P

A második EP The T.P. címen jött ki idén tavasszal, ami tudtommal eredeti beatekkel operál. Most nem olyan régen a BWWW azaz a Beats We Wish We Had, ahol már szintén visszatérnek a remix mixtape világába és már ismerős és öregsulissá vált beatekre rappelnek rá.

Ezen a lejátszási listán ebből a három megjelenésből válogattam:

Trekklista:

• Hazard (na, emiatt simán megkapják tőlem is a "brit Beastie Boys nevet)
• Get out of my life (Teed up by Seek the Northerner / Solomon Burke) - hátrébb a beatekkel elő a funkkal
• For Your Love (Teed up by Savage Henry / The Yardbirds)
• Really Dope (méghozzá Big Daddy Kane Warm it up Kane beatjére)
• It's Who (Wax Tailor-beat)
• Four Four (itt pedig Eric B figyel a szöveg alatt)
• Boom Bap - itt egy klip is hozzá
• It Ain't Right - ehhez is itt egy klip
• Rescue Me (Teed up by Jadell / Fontella Bass)
• Another Blue Sky (Teed up by Ant)

Jefe

Tru Thoughts - Új honlap válogatás

A Tru Thoughts kiadóról már volt szó, amikor Hintet mutattam be a blogon. Most pedig nemrég kaptam egy hírlevelet a kiadótól, amiben azt írták: új honlapjuk van, ezért letölthetővé tesznek egy válogatást a kedvenc leszerződött előadóiktól. A 15 számból álló válogatás elég impozáns: Alice Russell, Hidden Orchestra, Bonobo, Yannah Valdevit, Quantic, Hint, Belleruche és már jópáran.

A dalok könnyed groove-os, soulos vonaltól kezdve a Zed Bias-féle négynegyedes- és a Mr Scruffot idéző kellően basszusos eletronikáig terjednek.

Ha kíváncsi vagy, kik estek ki az én válogatásomból, akkor az egész pakkot innen töltheted le.

A Tru Thoughts kiadót itt lájkolhatod, itt pedig az új honlapjuk van. Promó vége.

Jefe

Kid Cudi

Mr. Mescudi idén ismét letett valamit az asztalra. Zeneileg. (Filmes ügyben nagy szívfájdalmam, hogy anno két évad után lehúzta a rolót a How To Make It In America című sorozat, amiben ő is szerepelt.)

De térjünk vissza az anyaghoz. Csoda, hogy az asztal elbírja. Bár akik ismerik őt és Tyler The Creatort, azok talán felhördülnek, de Kid Cudi az én Tyler The Creatorom. Lájtosabb, de mégis Kid Cudi zenéjében is az introvertáltságot és rengeteg frusztrációt cipelő fiatalembert érezni.

Szóval, akik eddig leginkább a David Guettával létrehozott Memories szörnyetegéről ismerik Kid Cudit, azok most egy új oldaláról is megismerhetik. Mivel Kid Cudi karrierjét tk. Kanye West lökte be a célegyenesbe, így a korábbi albumokhoz méltóan nagynevű kollaborációk vannak ezen a lemezen is: Kendrick Lamar, A$ap Rocky, RZA, King Chip. Akik asszisztálnak, nem ma jöttek le a falvédőről. Az album tetőpontja számomra a közepén jön el. Van ott egy olyan erős kohézióban álló dalcsokor, amelyek atomi szinten kapcsolódnak egymáshoz. (New York City Rage Fest, Red Eye, Mad Solar, Beez)

A mostani album az Indicud nevet viseli és az előző Franz Ferdinand lemeznek pont a duplája: 70 perc. Most kivételesen két lejátszási listát is készítettem, na persze nem a hossz miatt. Az egyikbe megy minden egyszerre, a másikba viszont muszáj volt kigyűjtenem csak azt a pár instrumentális dalt, amelyek elsőre tölteléknek tűnnek, de átvezetőnek hívni kishitűség lenne őket.

Csak a sznobság kedvéért kezdjük ezekkel a csupán hangszeres darabokkal, katt a képre:

Trekklista:

• The Resurrection of Scott Mescudi
• New York City Rage Fest
• The Flight of the Moon Man

És ha ez sok volt, akkor itt vannak a dallamosabb Kid Cudi dalok:

Trekklista:

• Just What I Am ft. King Chip
• King Wizard
• Immortal
• New York City Rage Fest
• Red Eye ft. Haim
• Mad Solar
• Beez ft. RZA
• Lord of the Sad and Lonely
• Cold Blooded

Jefe

Franz Ferdinand

• Volt már valaki a hangolón úgy, hogy nem kellett bemutatni és nemcsak a közhelyes megfogalmazás játszott közre?
• Volt már többszörös Sziget nagyszínpados előadó itt?
• Volt már olyan banda, akiknél kapásból lehet azt mondani: a kedvenc számom az egész album?
• Volt már olyan zenekar a blogon, akit ennyi hülye és nyilvánvalóan erőltetett költői kérdés előzött volna meg?
Na ugye.




Akkor most Franz Ferdinand (továbbiakban FF) jön és az augusztus végén kiadott lemez, a Right Thoughts, Right Words, Right Action.

FF-ot régen elég intenzíven hallgattam. Annyira intenzíven, hogy amikor a hosszú hajam levágatása mellett döntöttem, akkor a Alex Kapranos fényképét vittem magammal a fodrászhoz, hogy valami ilyet kérnék. Így utólag a "kisebb" páréves kihagyás miatt jól pofon vágnám magam a FF CD-tokokkal, mert kár volt a zenei margóra sorolnom őket.

A mostani anyag 35 perc, 10 szám, mindegyik rádiókompatibilis, mindegyik klipképes és mindegyik minimum slágergyanús. Itt összeforr az őszinteség és a vérprofizmus, aztán ez lesz belőle. Srácok, le a kalappal, azt kell mondanom, hogy a lemez címe minden elmond, ami ennek az anyagnak a megszületéséhez kellett: Right Thoughts, Right Words, Right Actions.

Ismét összeszedtem az érdemes számokat (az album 95%-át), meg persze jön a trekklista is, hogy ha időközben eltűnne egy-egy dal, akkor is tudni lehessen, mi volt a kezdőhelyzet.
Kattintás után nyílik már hallgatható is:

Franz Ferdinand @ hangolo

Trekklista:

• Right Words - ehhez még klip is született, BRAVÚROS kezdés.
• Evil Eye - ehhez még zseniálisabb klip született, ami a 70-80as évekbeli B-kategóriás HORRORFILMEK világát idézi. A zene pedig tízből tíz.
• Fresh Strawberries - na, hát ez az album LEGJOBB darabja szerintem. Annyira megmondósan és melankólikusan kezdődik, hogy aztán valami brutálisan egyszerű dologban csapódjon le. Ezt a számot mindenképpen elszigetelve, fülhallgatóban hallgassátok meg. Én nem tudok nem az esetlennek tűnő gitártémára figyelni. Annyira kis bugyutának tűnik, hogy közben nem lehet nem rajongani érte. Hihetetlen darab lett, és persze a tököm se mondaná meg, hogy nem a Beatles kortársa ez a dal.
• Bullet - egy dal, ami instrujában totális KISCSILLAG. A refrénre rápakolt plusz három sor olyan haba  tortán, amit szívesen elviseljük a pofánkba nyomják.
• Treason! Animals - feltűnt, hogy ebben számban DOROMB is van? Ha egy számmal kellene definiálni FF-ot, akkor ez lenne az. A dalszöveg meg össze-vissza.
• The Universe Expanded - én ebbe a számba nem tettem volna vokált mert túl SZÉP ahhoz, hogy elvonja a figyelmünket.
• Brief Encounters - koncertvégi dűlöngéléshez és pakoláshoz passzoló zene. A BILLENTYŰK a Doorst míg a elektromos gitár Hendrixet juttatja eszembe.
• Goodbye Lovers & Friends - elköszönés FELSŐ fokon.

Az album kulcsszavai a believe és a manual. A hit az Evil Eye-ban ("Don't believe in God but believe in this shit, not me") és a Fresh Strawberriesben ("Wouldn't it be easy with something to believe in" - meg az egész refrén), míg az útmutató a Fresh Strawberriesben ("But I love the manual, the instruction manual") és a Treason! Animalsban ("Do you bring the manual/Bring me with that manual") jelenik meg.


Jefe