Lulu Rouge

Valaminek tényleg lennie kell a levegőben  Dániában, mert máskülönben nem tudom megmagyarázni, hogy egy ilyen pici országban (durván a miénknek fele) ,hogyan lehet ennyi kiváló zenész, legalábbis ami az elektronikus zenét és a klubéletet illeti. Az általam már nem is egyszer posztolt Trentemøller mellett itt van például a Lulu Rouge nevű duo, akiknek 2009-ben jelent meg eddigi egyetlen albuma, viszont emellett rengeteg remixet készítenek mind a mai napig. Nemrég találtam rá egy nagyon különleges szettjükre is , amit ha jól tudom, egy koppenhágai jazz fesztiválon adtak elő. Most ezeket hallhatjátok néhány, a lemezről való számmal egyetemben. Hajrá!

Bless You

01. Melankoli

02.End of the century

03. Sweeter than sweet

Jazz Festival

01. Billie Holiday vs. Nicolas Jaar

02.Billie Holiday vs. Sebastian Teiler

03. Sonny Rollins vs. Lulu Rouge

+1. Kúra Gógó (LR remix)

+2. Agnes Obel (LR remix)

tom

Cypress Hill & Rusko

Cypress Hill & Rusko - Roll It, Light It

Friss szerzemény. A zene zsír, a klip pedig ha-tal-mas!!

Zenei hatások, amik eszembe jutottak erről:

01. Dead Prez - Hip Hop és annak dubstep remixe
02. The Bug feat. Warrior Queen - Poison Dart
03. Foreign Beggars & Noisia - No Holds Barred (Excision remix)
De akár:
04. Mr Scruff - Wobble Control

Jefe

Death In Vegas

A Death In Vegasnak régebben az állt a Wikipedia oldalán, hogy Richard Fearless (Richard Maguire) and Tim Holmes duója már nem dolgozik együtt.

Nem olyan régen gondoltam mégis ránézek, mi a helyzet, talán van vmi remix sessionjük, vagy olyan számok, amiket még nem hallgattam.

Aztán kiderült, hogy 2011-ben új lemezt adtak ki Trans-Love Energies néven. Először belehallgattam, nem hatott meg. Utána viszont egészen belopta magát a füleim közé.

Most nem kezdek bele a Death In Vegas diszkográfiába és direkt nem emelek ki albumokat/számokat az eddigi évekből, elég az, hogy a tavalyi lemez különbözik a többitől (már ha lehet egyneműnek tekinteni a Death In Vegas sokéves progresszív rockját/elektronikáját). Szolidabb absztrakt elektronika, downtempo, de közben megmarad az acid rockos ősmag, néhol pedig az indie is bejön a képbe (olyan, mintha fogtak volna pár előadót - Radiohead, The Chemical Brothers, Kraftwerk stb. - és kipróbálták volna az összes lehetséges kombinációt).

Modorosan szólva: az album egy deviáns mediáció. :P

Pár szám kóstolóba.


01. Your Loft My Acid
02. Medication
03. Lightning Bolt
04. Witch Dance
05. Black Hole


Jefe

Hiromi trio project

Hiromi Uehara fiatal zeneszerző, jazz zongorista. Aki érzékeny a billentyűs jazzre, az keressen rá jobban.

Finomabb kiadásban:
A Trio Project néven pedig két arccal kiegészül, hogy ilyesmi jóságokat toljanak nekünk.
Az arcát is tessék figyelni zene/örömszerzés közben.
Live @ Garana Jazz Festival 2011

És az "asian level" Hiromi szólóban:
The Tom & Jerry Show



Jefe

DFA

Először vmi heti headz-adagot akartam mutatni, de amikor bele-belehallgattam az újabb munkákba, akkor tk. nem kaptam mást csak dubstepet. És amíg hallgattam, beleuntam, szóval inkább váltottam a DFA-re.

A DFA elérési útvonala számomra: Mark Louque szerepelt egy korábbi bejegyzésben. A honlapján letölthető egyik mixben között volt egy szám, ami különösen bejött. Krisztián (Analog303) pedig meg is nevezte nekem, ami egy DFA remix volt.

Szóval, DFA.
Eredetileg két fickó, 2001-től kiadót kezelnek DFA Records néven - anno még punk-funkkal kezdték. Ami most lesz: főleg leftfield, disco, house. House-zal beoltott Phats & Small. Vagy vmi ilyesmi.

A DFA saját kiadásában megjelentett több remix-albumot. Én most a 2006-os Vol. 1-ről mutatok párat. Talán több remix-albumot kellene hallgatni. Jó érzés ismert, de különböző stílusú/műfajú zenéket úgy hallani, hogy valaki egy szintre emeli őket a saját értelmezésében. Legyen az punk-rock (La Tigre), acid-electro (The Chemical Brothers), vagy dallamos trip-hop (Gorillaz), mind közös nevezőre lesz hozva.

Hallgatod és megismered a remixelőt. Így tudod kiemelni, hogy miben sajátos a gondolkodása a zene terén, és persze azt is, hogy az eredeti zenéből mit lehet és hogyan megtartani azért, hogy az átirattól függetlenül megmaradjon az eredeti esszenciája.

Szóval DFA remixek a maguk disco-house módján :)

01. Le Tigre - Deceptacon
Mi a f+sz?! Jóság.
 
02. The Chemical Brothers - The Boxer
Egy szekéren imbolyogsz a jövőben. A robotlovak húznak, acidbúzamezők tornyosulnak körülötted, melyeket gondolattal arathatsz. De modoros!!! :)

03. Metro Area - Orange Alert
Mint utólag kiderült, ez volt az első DFA remix, amit hallottam.

04. Soulwax - Another Excuse
Cherry on the cake.

Jefe

Fire Flowerz

A Fire Flowerz egyik számát (Let Yourself) egy NAPT szettben hallottam. Azzal zárta, ami félelmetesen hasonló volt a Sub Focus esetéhez. Sub Focus a Future Bass mixében Calvin Harris You Used To Hold Me számának Nero-féle remixével zárt. Féltempós dubstep, lágy vokállal.

Itt is hasonló volt, gondoltam rákeresek a mákvirágokra. Szóval a Fire Flowerz: két olasz suhanc, akik eddig 4 EP-t adtak ki.

Soundcloud oldalukon elérhető az utolsó három kiadás. 

A srácok vmi electro house-t csinálnak, meglehetősen sok discóval fűszerezve. Érzékenyebbek kezdjék az Offensive Language-dzsel. Egyelőre ez tűnik a leginkább kiforrottnak, de lehet csak azért, mert ez jön be a legjobban.

Mirrorball EP (2009): csupa disco-house. Nekem túl monoton. Pedig nem hosszúak a számok, de vhogy ennyi éppen elég belőlük.

Fitness EP (2011): jóval frissebb eresztés. Húz a szívük az electro house felé. :)

Offensive Language (2012): március eleji kiadás. Szinte ropog és belül még ki sem hűlt.

Offensive Language: árad az öröm, küldjük az energiát, zenei gerincműtét blabla. Az a kevés bevágott vokál nagyon jót tesz a zenének.

U Got 2: disco-house is getting funkier than ever. Robothang, vmi torzított vokál, jóféle kiállás és felütések három és fél percben.

Let Yourself: és akkor az elején feldobott zene. Lassú dub(step).

Osztályozzuk az Offensive Language EP három számát? 7-8-9/10

Fasza ez az anyag, na!

Jefe

Shame OST & Mark Louque

A minap megnéztük a Shame (Szégyentelen) című filmet. A filmről nem akarok írni, vagy spoilerezni senkinek, a hangolón úgyis a zenén van a hang(!)súly.
A film szerzett zenéjéért Harry Escott felelt, aki eddig főleg dokumentumfilmeknek, vagy sorozatoknak írt zenét. Mivel a szerzett zene leginkább kontemplatív, a befelé fordító, lassú, lebegő hangcsomagról először azt gondoltam, Clint Mansell dolgozott rajta. Aztán mégse.
A szerzett zene fő motívuma itt:
Harry Escott - Brandon

Azt nem tudom, hogy a válogatott zenékért is Harry Escott-e a felelős, de ott van minden:

80-as pop (Blondie – The Rapture),

blues (Howlin’ Wolf – You Can’t Be Beat),

diszkó (Chic – I Want Your Love),

Frank Sinatra-parafrázis (New York, New York – ő énekelte ezt először?),

klasszikus jazz (Chet Baker – Let’s Get Lost),

vagy éppen valami deep house-szerűség (Mark Louque).

Itt el is értünk Mark Louque-hoz, akinek a The Problem száma van a Shame OST-jén.

A honlapjáról további élő szetteket is le lehet tölteni. Őszintén, én még csak az elsőt hallgattam meg, de az nagyon bejött.
I Heart Fag Bash Live Set - Nu disco, acid/deep house, ilyesmi. Pár számnál szerintem a (régi) Deep Dish-t érezni.

Jefe