Dubstep

Dubstep.

Kezdjük Loefah-val és azzal, hogy értékelhető hangfalakon hallgatjátok meg, mert lapotopn, vagy fülhallgatóval pont a zene lényege veszik el.

Már pár hete, hogy olvastam egy cikket, amit még év elején raktam be a könyvjelzők közé. A cikk írója arról beszélt, hogy mekkorát fordult, alakult a dubstep műfaja ahhoz képest, ahogyan ő megismerte 2006-ban. A cikk lehet, hogy hosszúnak tűnik, de minden mondatával elgondkodtat, illetve ha valaki tényleg csak fancy bulikban hallgatott eddig dubstepet, akkor most rájöhet, honnan is ered a nyüffögtetős akármi; milyen volt az a kezdet, amikor a dubstept még dark grime-ként próbálták nevezni, amikor a dub uralkodott, a mélynyomók pedig olyan basszust adnak, hogy tutira komplett meditatív élményt kapsz.

Nem fordítom le a cikket, csak idézgetek belőle pár olyan gondolatot, ami érdekes, és kedvet csinál az olvasásához.

• "You can't put man in a room with no subwoofer" - Mala
• "Mainstream acceptance doesn't make good music any worse. The purists might disagree, but personally, I don't need to be part of an elite crowd to enjoy music." - Jacob
• "Radios, laptops and white earbuds. No point in making bass sounds for something that can't play low frequencies. So we throw in a bunch of electronic "filth" sounds." - Jacob
• "The result? Something that sounds like dubstep, except they took out all the good parts and replaced with crap." - Jacob

Itt található az első cikk:

• http://liquido.dk/index.php/12-secret-selector-selections/54-who-killed-dubstep

És itt a folytatása, amiben a klasszikus dubstep mai hagyományait tekinti át a tag, elég jó lefedéssel:

• http://liquido.dk/index.php/9-good-music/56-dubstep-is-still-alive

Amit viszont feltétlenül hallgassatok meg, az a 2006-os BBC Radio1-os Dubstep Warz adást Mary Anne Hobbsszal, ami maga a fertő és a tökély. 1 óra 57 perc. És abszolút kötelező!

Mixcloud:

• http://www.mixcloud.com/MaryAnneHobbs/dubstep-warz/#utm_source=widget&utm_medium=web&utm_campaign=flash_links

Soundcloud:

• http://soundcloud.com/divyesh63/dubstep-warz-09-01-2006-mary

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a 2006-os Dubstep Warz tracklistjét, vagy a második belinkelt liquidós oldalon található YouTube videókat és indulhat a szemezgetés. ;)

Jefe

Gabin

Gabin nem egy mai felfedezés, az első nu-jazz formáció, akiket még 2004-ben megismertem. A nu-jazz magában elég tág kifejezés, valahogy így szűkíteném: indie-funk, swing & soul, vagy talán chill & funk formáció (de nevezik ezt jazzdance-nek is - "amelyik jó, osszátok be magatoknak"). Anno a Mr Freedom című klipjüket láttam a Viva TV egyik esti műsorában.
Körülöttem nem sokan ismerték, legalábbis névről egyáltalán nem, kivéve Lehelt, akinek viszont egy 12"-es lemeze is volt Gabintól, rajta az Africa című számmal - ami szerintem viszont pont a gyengébbik számokhoz tartozik; de az irány nem rossz.

A Gabin legkisebb keresztmetszete két olasz fickó, akik állandó zenekarral és szinte kizárólag vendég énekesekkel dolgoznak, mint ez majd az ízelítőből ki is derül. Pont emiatt bár a hangszerelés kiszámítható, vagy inkább biztos sémákon alapszik, addig a vokálok sokszínűsége jól ellensúlyozza az instrumentet, így esélyünk sincs monotonnak, vagy ugyanolyannak nevezni a számokat.

2002 óta három album (2002, 2005, 2010), ezekből szemezgetek:

2002 - Gabin

• Doo Uap, Doo Uap, Doo Uap - Parov Stelar és Waldeck elődjei.

2004 - Mr Freedom

• Mr Freedom - megbecsülendő Gabin-szám, ritka a férfi vokál, de akkor minőségi (a közismert Edwyn Collins Northern Soul énekes)
• Into My Soul - tömény soul Dee Dee Bridgewaterrel; és a klip elején a londoni jó öreg Vinyl Junkies lemezbolt látható
• It's Gonna Be - egy csomó Lack Of Afro számon az ehhez hasonló Gabin számok hatásait érzem visszaköszönni. Jho Jenkins a mikinél.
• Bang Bang Rock & Roll - indie-funk lett ebből, nem is csúnya. Hogy őszinte legyek ez inkább a northern soul tempója, kíváncsi lennék Edwyn Collinsra ebben a számban.

2010 - Third and Double

• Keep It Cool - Mia Cooper az ügyeletes daloló, iszonyatosan jól megfogták a szám címét és azt amit/ahogy játszanak; mintha egy dubstep számnak "wub-wub-wub" lenne a címe, vagy egy metálzenekarnak "karc".

Jefe

The Hives - Lex Hives

The Hives - svéd garázs rock egyenruhában.

Első benyomás:

2004 - Tyrannosaurus Hives

01. Walk Idiot Walk

02. A Little More For A Little You

Második benyomás:

2007 - The Black & White Album - ami nem volt rossz, de nem feküdt jól a zene - az is lehet, hogy csak éppen nem voltam ráhangolódva a rockra. Egy szám viszont elég fasza az albumról:

03. Won't Be Long

És idén ismét kiadtak egy albumot a srácok, ezúttal Lex Hives néven - nézzük, mi van rajta! Olyan rövid leszek, mint maga az album: 31 percnyi odabaszós garázs rock.

04. 1000 Answers (~ Arctic Monkeys)

05. Without The Money (~ The Raconteurs)

06. Midnight Shifter (~ AC/DC, vagy nyers Canned Heat)

Az energia a régi, a hangzás nem változott, a hangulat még mindig tart. Olyan zenekarnak képzelem őket, mint akik még 30 év múlva is tolják a színpadon.

Summázva: The Hives = megbízható rock and roll a svédektől. Nem kell mindennek electro (house-nak), vagy metálnak, esetleg összeszerelhető szekrénysornak lennie, ami onnan északról jön.

Jefe

Zenei váltások

Most nem zenei ajánló lesz.

Több forrásból is összegyűlt a fejemben pár gondolat a zenekarok/formációk/producerek újszerű húzásait illetően.

A minap arról volt szó, hogy ha egy focista az ellenfél csapatában játszik, akkor "hülye bunkó", "gyökér", "nagyképű", "felvágós" és "színészkedő". Ha viszont a csapatunkhoz igazol, akkor inkább egy "kedves bolond", "figyelmetlen (de fejlődésképes) idióta", illetve "van mire nagyképűnek lennie".

Vajon a zenében is hasonlóan ítélkezünk?

Major Lazer

Ha már a tegnapi bejegyzés kapcsán szóba jött a Major Lazer, akkor most szóljon ez a bejegyzés róluk. A név ugyanis két úriembert, "név" szerint Diplo-t és Switch-t takarja. Azt hiszem legelőször talán úgy két éve kedves szerkesztő társam mutatta a zenét, jót röhögtünk rajta, hogy milyen elborult egy muzsika ez, de azért az első albumukat meghallgatva végül azért bólogattunk, hogy nem rossz ez. Aztán kis idő múlva találtam rá a Major Lazer-féle La Roux átiratokra, amik szerintem iszonyatosan jók, de közben lehetett őket hallani Pete Tongnál az Essential mixben, és mit ad Isten, mikor meg bekapcsolom az MTV-t, Beyoncé ott rázza magát a Pon de Floor alapjaira. Szóval azért elborultság ide vagy oda, csak felszívta a popkultúra szivacsa még ezt is, no persze nem véletlenül. Íme

01. Pon de Floor

02. Sound of Syren

03. Mary Jane

04.  Hold the line

05.  Bullet Proof

06. Hold Yuh

07. Colourless Artibella

tom

Buraka Som Sistema

Úgy egy hónapja akadtam rá a címben említett együttesre, akiknek zenéje számomra meglehetősen üdítően hatott, ugyanis az általuk játszott muzsika két alappillére az afrikai  eredetű  kuduro valamint a nálunk Európában éppen aktuális elektronikus zenei irányzatok, de igencsak érezni rajta a dél - amerikai baile funk hatását is. Bekategorizálni nem nagyon tudom, talán a Major Lazer juthat eszünkbe róla, de annál szerintem ha lehet, még pár fokkal izgalmasabb. Igazi őrülten bulizós partizene meglehetősen fülledt ritmusokkal, szóval így a nagy kánikulában ideális hallgatnivaló.

Néhány szám a teljesség igénye nélkül, nem teljesen véletlenszerűen:

Komba (2011)

1. Hangover (BaBaBa) - kötelező darab

2. Eskeleto

3. Tira o pé

4. (We stay) Up all night

5. Komba

Black Diamond (2008)

1. Kalemba

2. Sound of Kuduro

3. Tiroza

Akinek pedig ennyi nem lenne elég, illetve egy igazán jó mixet szeretne hallani ilyen és ezekhez hasonló zenékből, annak ajánlom a banda fabriclive mixét, ami egészen pontosan a 49. a sorban. 

tom

Kymberley Kennedy

Kymberley Kennedyt az egyik legfrissebb hangként tartják számon. Nézzük, mi hallunk az ingyenesen letölthető mixtapejéből.

Itt elérhető az egész Kymberley Kennedy - Kym Possible Mixtape

A lány igazi tehetség, ez már az elején kiderül. Sokan hasonlítják Michael Jacksonhoz és Christina Aguilerához. Aztán ki tudja - talán most is egy popikon születik.

És bár én kevésbé utazom a popzenében, de ennek a magával ragadó hangnak most engedek. Dinamikus, sokat hajlít, fiatal, mégis edzett, nem fél kiengedni azokat a hangokat, még ha nekem túl sokat hajlítgat is - de legyen ez a popból/RnB gyermekbetegsége.

Az Intro hatásos, a dob és a trombitahang a The Herbalisers-t juttatja eszembe. Az All I wanted kitart a The Ting Tings-féle popzene mellett, ehhez tolta oda a törtütemes arcát LadyBird. A Jay-Z-vel felvett Cry Babyről egy kisebb glitch és több 80-as évekbeli pop jut eszembe - még a hallgatható tartományban van. :)

A Hit and Runban hosszan elnyújtott ütemek eltörlik a korábbi vidám és cserfes hangulatot, de Kym hangja bármennyire is próbál fennkölt lenni, mégis gyermeki marad. - nekem pedig tetszik ez a fajta játékosság, feszültség az ének és a szimfonikus zenekart megidéző instrument között.

Na, a Doghouse az, amiben ott van minden internetes csináld magad, sufni tuning és szobastúdió hangulat.

A Green Apples vs Glory Box az Intro utáni kedvencem, viszont  Four Leaf Cloverre ne pazaroljátok az időt  - tényleg ne.

Egy jó popzenei (!) albumból mára nem hiányzohat legalább egy dubstep-szerzemény sem. Ha máshogy nem, akkor legalább remix-formában. Az In This Skin Skullee remixe olyan amilyen, kár volna skrillexi, vagy cutline-os mélységeket keresni.

A mixtape végére egy Pink Floyd szám jutott - le a kalappal! Már azt hittem, hiába jutok a mixtape végére, mert a korai kezdés g*cijó volt. Megéri összehasonlítani az eredetivel.

Summázva, van ez a 4, ami vissza-visszaköszönhet még a lejátszó listában:

01. Intro
02. All I Wanted (LadyBird remix)
03. Green Apples vs Glory Box
04. Great Gig In The Sky


Jefe