Kid Koala

Kid Koala egy kanadai multiinstrumentalista producer, DJ és képregényrajzoló, akinek a zenéi már jó ideje a Ninja Tune kiadónál jelennek meg. Ez a kiadó a megszokott módon garancia a minőségi zenére. Őszinte leszek, nem ismerem Kid Koala korábbi munkáit, de a nemrég kiadott 12 Bit Blues album hatalmas és telitalálat. A srác ízekre szedi a klasszikus blues dallamokat, ügyelve, hogy a merengősen lassú, és az átutazós vándor-dallamok tökéletes egyensúlyt teremtsenek az album elejétől a végéig.

• 2 bit blues
• 5 bit blues
• 7 bit blues
• 8 bit blues

Ha Kid Koala egyszer eljönne Budapestre, az A38-on tutira teltházas koncertet tolna. főleg, ha ezt a zsigerig hatoló szórakoztató showt tolná le: 12 bit blues The Vaudeville Tour Trailer

Őszinte, előadásukban humoros, szerkezetében komoly zenék ezek.

Le a kalappal!

Jefe

No Doubt - Push & Shove

A Nou Doubt 11 év után újra stúdió albummal jelentkezett Push & Shove címmel.

Gwen Stefani mindig is nagy kedvenc volt, akár zenekarban, akár szólóban - és ezután sem mozdult el az eddigi helyéről a fejemben.

Mondom, mi jut eszembe zeneileg és képileg:

Settle down - az albumnyitó nóta. Jó, ha felüti a hangulatot, mert utána nem illik lentebb adni az egész anyagon. A klipben ott van az újraalakulás, találkozás élménye. Képileg viszont ez a kamionos dolog nagyon hasonlít Sean Paul We Be Burnin klipjére: esti sivatag, világító kamionok, raktérben bulizás...nincs új a Nap alatt. Zeneileg pedig miért ismerős? Nagyon hasonló vonós dallam van a szám elején - olyan, amilyen Craig Armstrong Weather Storm című számának a meghatározó motívuma. Szerencsére ezt el is hagyják a szám további részére. A Settle downból kapunk 6 percet - csak, hogy érezzük, mit is hiányolhattunk az elmúlt 11 évben a No Doubttól. A szám fasza dub sessionnel ér véget. 10/10.

A Looking Hot című szám lesz elvileg a következő EP az albumról november eleji megjelenéssel. Megszokott minőség, ismerős hangzás - új rajongókat nem tudom hoz-e majd, de a régieket biztosan megtartja.

Push and shove - ügyes húzás volt egy közös produkció a Major Lazerrel és az eredmény magáért beszél: ami igazán tetszik, azok a lassabb tempójú kiállások, amik tulajdonképpen a dubstep hagyományokat és struktúrát is követik (illetve a dubstep-struktúra is követ biztos valamilyet, bocs, ha ezt most nem tudom). 

Lüktető, magával ragadó, női és férfi vokál/MC, kiállás, újabb fepörgetés - ez a szám maga egy egész estés buli. A klip is telitalálat, éjjeli felvételek, mindenki őrjöng és vidám.

Egek, ebből a számból mekkora remixek fognak születni! - Illetve már születtek is: Anthony Gorr az első között húzta be a számot: érdemes meghallgatni ezt rövid ízelítőt itt!

Összességében véve: le a kalappal a No Doubt előtt. 11 év után méltó visszatérés, tetszik. Bár biztos mindenki kiszűri majd magának a gyengébb számokat, de hát a fogyasztó már csak szelektál..

Jefe

Ui.:
Kis keserű szájíz csak maradt bennem: van egy ausztrál indie zenekar, a Little Birdy, akiknek egy albumát nagyon szeretem és arra jöttem rá, hogy a No Doubt ezt a hangzást viszi tovább/ vagy idézi fel. Ha viszont innen nézzük ezt a nagy visszatérést, kérdés, jót tett-e a 11 év kihagyás? Milyen érzés 2012-ben egy másik (kevésbé ismert) banda 2006-os albumának hangzását érezni? Berakom azt a 2006-os Hollywood albumot is.

DJ Sol Rising

DJ Sol Rising Oaklandből. Azt se tudom már, hogyan találtam rá. Illetve ő hogyan talált rám. Valamiért havonta kapok egy e-mail értesítőt a legújabb SoundCloudra feltöltött számaiból. Eddig nem különösebben érdekelt a dolog és lusta voltam spamként megjelölni a cuccot, mivel ha jól emlékszem, egyszer már leiratkoztam bárminemű értesítőjéről.

Na mindegy, ma jött megint egy levél, gondoltam egye-fene, mielőtt rászánom magam a spamlistázásra, csak bele hallgatok, hátha van itt valami maradandó.

Tényleg nem hallgattam végig, milyen zenéket tolt, láttam egy listát és onnan leszedtem azokat a számokat, amiknek az eredetijét már ismerem (és valljuk be, egy gyengébb remix esetén az eredeti zene ultramagas színvonala felmentőseregként még jól jöhet).

Ez alapján lett három szám:
1. Aretha Franklin - Respect (Funky Bass remix)
Na, ez igazán zsír lett, lendületes, szerintem minőségi, visszatérő házi buli-zene lehet belőle.

2. Beastie Boys - Sure shot
Nekem megfelel, bár szerintem elbírt volna még pár samplinget, vagy intrót azért, hogy legyen valamilyen íve ennek a pár percnek. Olyan ez, mint egy iparos munka, megbízható a termék - nem azt mondom, hogy sallang legyen, de egy kis humort elbírt volna a szám sztem.

3. Bollywood Dreaming
Ez nem remix, hanem saját szerzemény. Aki szereti a szitár hangját és a funky bass alapot, az nem fog csalódni - nem mellesleg elég jó mash-up instrumentnek hangzik.



Csak ismételni tudom magam - ha van lehetőség Free Downloadra a SoundCloudon, semmiképpen se hagyjátok ki, mert sok olyan zene van, amit máshonnan nem tudtok megszerezni és a FD hatalmas ajándék azoktól az emberektől, akik a szívüket-lelküket beleteszik a zenekészítésbe. Peace.

Jefe

Dubstep

Dubstep.

Kezdjük Loefah-val és azzal, hogy értékelhető hangfalakon hallgatjátok meg, mert lapotopn, vagy fülhallgatóval pont a zene lényege veszik el.

Már pár hete, hogy olvastam egy cikket, amit még év elején raktam be a könyvjelzők közé. A cikk írója arról beszélt, hogy mekkorát fordult, alakult a dubstep műfaja ahhoz képest, ahogyan ő megismerte 2006-ban. A cikk lehet, hogy hosszúnak tűnik, de minden mondatával elgondkodtat, illetve ha valaki tényleg csak fancy bulikban hallgatott eddig dubstepet, akkor most rájöhet, honnan is ered a nyüffögtetős akármi; milyen volt az a kezdet, amikor a dubstept még dark grime-ként próbálták nevezni, amikor a dub uralkodott, a mélynyomók pedig olyan basszust adnak, hogy tutira komplett meditatív élményt kapsz.

Nem fordítom le a cikket, csak idézgetek belőle pár olyan gondolatot, ami érdekes, és kedvet csinál az olvasásához.

• "You can't put man in a room with no subwoofer" - Mala
• "Mainstream acceptance doesn't make good music any worse. The purists might disagree, but personally, I don't need to be part of an elite crowd to enjoy music." - Jacob
• "Radios, laptops and white earbuds. No point in making bass sounds for something that can't play low frequencies. So we throw in a bunch of electronic "filth" sounds." - Jacob
• "The result? Something that sounds like dubstep, except they took out all the good parts and replaced with crap." - Jacob

Itt található az első cikk:

• http://liquido.dk/index.php/12-secret-selector-selections/54-who-killed-dubstep

És itt a folytatása, amiben a klasszikus dubstep mai hagyományait tekinti át a tag, elég jó lefedéssel:

• http://liquido.dk/index.php/9-good-music/56-dubstep-is-still-alive

Amit viszont feltétlenül hallgassatok meg, az a 2006-os BBC Radio1-os Dubstep Warz adást Mary Anne Hobbsszal, ami maga a fertő és a tökély. 1 óra 57 perc. És abszolút kötelező!

Mixcloud:

• http://www.mixcloud.com/MaryAnneHobbs/dubstep-warz/#utm_source=widget&utm_medium=web&utm_campaign=flash_links

Soundcloud:

• http://soundcloud.com/divyesh63/dubstep-warz-09-01-2006-mary

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a 2006-os Dubstep Warz tracklistjét, vagy a második belinkelt liquidós oldalon található YouTube videókat és indulhat a szemezgetés. ;)

Jefe

Gabin

Gabin nem egy mai felfedezés, az első nu-jazz formáció, akiket még 2004-ben megismertem. A nu-jazz magában elég tág kifejezés, valahogy így szűkíteném: indie-funk, swing & soul, vagy talán chill & funk formáció (de nevezik ezt jazzdance-nek is - "amelyik jó, osszátok be magatoknak"). Anno a Mr Freedom című klipjüket láttam a Viva TV egyik esti műsorában.
Körülöttem nem sokan ismerték, legalábbis névről egyáltalán nem, kivéve Lehelt, akinek viszont egy 12"-es lemeze is volt Gabintól, rajta az Africa című számmal - ami szerintem viszont pont a gyengébbik számokhoz tartozik; de az irány nem rossz.

A Gabin legkisebb keresztmetszete két olasz fickó, akik állandó zenekarral és szinte kizárólag vendég énekesekkel dolgoznak, mint ez majd az ízelítőből ki is derül. Pont emiatt bár a hangszerelés kiszámítható, vagy inkább biztos sémákon alapszik, addig a vokálok sokszínűsége jól ellensúlyozza az instrumentet, így esélyünk sincs monotonnak, vagy ugyanolyannak nevezni a számokat.

2002 óta három album (2002, 2005, 2010), ezekből szemezgetek:

2002 - Gabin

• Doo Uap, Doo Uap, Doo Uap - Parov Stelar és Waldeck elődjei.

2004 - Mr Freedom

• Mr Freedom - megbecsülendő Gabin-szám, ritka a férfi vokál, de akkor minőségi (a közismert Edwyn Collins Northern Soul énekes)
• Into My Soul - tömény soul Dee Dee Bridgewaterrel; és a klip elején a londoni jó öreg Vinyl Junkies lemezbolt látható
• It's Gonna Be - egy csomó Lack Of Afro számon az ehhez hasonló Gabin számok hatásait érzem visszaköszönni. Jho Jenkins a mikinél.
• Bang Bang Rock & Roll - indie-funk lett ebből, nem is csúnya. Hogy őszinte legyek ez inkább a northern soul tempója, kíváncsi lennék Edwyn Collinsra ebben a számban.

2010 - Third and Double

• Keep It Cool - Mia Cooper az ügyeletes daloló, iszonyatosan jól megfogták a szám címét és azt amit/ahogy játszanak; mintha egy dubstep számnak "wub-wub-wub" lenne a címe, vagy egy metálzenekarnak "karc".

Jefe

The Hives - Lex Hives

The Hives - svéd garázs rock egyenruhában.

Első benyomás:

2004 - Tyrannosaurus Hives

01. Walk Idiot Walk

02. A Little More For A Little You

Második benyomás:

2007 - The Black & White Album - ami nem volt rossz, de nem feküdt jól a zene - az is lehet, hogy csak éppen nem voltam ráhangolódva a rockra. Egy szám viszont elég fasza az albumról:

03. Won't Be Long

És idén ismét kiadtak egy albumot a srácok, ezúttal Lex Hives néven - nézzük, mi van rajta! Olyan rövid leszek, mint maga az album: 31 percnyi odabaszós garázs rock.

04. 1000 Answers (~ Arctic Monkeys)

05. Without The Money (~ The Raconteurs)

06. Midnight Shifter (~ AC/DC, vagy nyers Canned Heat)

Az energia a régi, a hangzás nem változott, a hangulat még mindig tart. Olyan zenekarnak képzelem őket, mint akik még 30 év múlva is tolják a színpadon.

Summázva: The Hives = megbízható rock and roll a svédektől. Nem kell mindennek electro (house-nak), vagy metálnak, esetleg összeszerelhető szekrénysornak lennie, ami onnan északról jön.

Jefe

Zenei váltások

Most nem zenei ajánló lesz.

Több forrásból is összegyűlt a fejemben pár gondolat a zenekarok/formációk/producerek újszerű húzásait illetően.

A minap arról volt szó, hogy ha egy focista az ellenfél csapatában játszik, akkor "hülye bunkó", "gyökér", "nagyképű", "felvágós" és "színészkedő". Ha viszont a csapatunkhoz igazol, akkor inkább egy "kedves bolond", "figyelmetlen (de fejlődésképes) idióta", illetve "van mire nagyképűnek lennie".

Vajon a zenében is hasonlóan ítélkezünk?