Ausztrália és Új-Zéland színtere mindig is nagy hatással volt rám. Hihetetlen, hogy mennyi sok értékelhető zene születik ott…és sajnos milyen kevés jut el hozzánk élőben. Pedig nem ártana, ha az éves Prodigy és David Guetta mellett a szervezők spórolnának egy kis kiwi dubra, vagy aussie funkra.
Áttekintés lévén rengeteg link lett; ezek most nem nyílnak meg bal klikkel új ablakban. Tessék használni a görgető/jobb klikket! A laptoposoknak most nehezebb a dolguk, viszont megéri...és egyébként is, laptopról zenét hallgatni? Remélem a háttérben hangfalak is vannak :-)
A sorrenddel most nem akartam felvázolni lejátszási, vagy fontossági sorrendet – na jó, volt eszemben, de nem tudtam ki-ki után jöjjön, szóval olyan lett, mint a diákcsemege: nem tudni mit öntesz ki a tenyeredbe. Klikk a lájk ikon alatti tovább-ra!
Funky
The Bamboos
Hallgatásra ítélt funk-soul brada :-)
Két instrumentális albumnyitó zene: Nightsport, Bamboos Theme
Nu-funk, MC-zős fajtából: Can’t Help Myself
Nu-soul, a velük sokszor kooperáló énekesnővel: On The Sly
The Black Seeds
Első benyomásom az Into the Dojo album volt. Csupa fejbeverős zenék, de igyekszem albumonként csak egy számot kiemelni. Így lesz az első egy csakis jó emlékeket idéző szám: a Cool me down
Tele vagyunk funky-val, dubbal, vál(t)ogatható formában: Fire, Make A Move Dub
Fájó pont, hogy 2008 októberében Londonban a Sohoban koncerteztek, a Nandos-tól kábé 150 méterre, de akkor már sajnos nem voltam ott.
Diszkajánló: Into The Dojo [2007], Solid Gorund [2008]
DJ
Rephrase
A GoodGroove records egyes lemezein is szerepeltek Rephrase dalok, ezt idézem most fel. 2007-es LittleVictories albuma óta nem jeleskedik kiadásokban...éppen ideje az aktivizációnak
Concord Dawn
Na jó, ez csak a terület miatt került be a listába. DnB, egyszer volt szerencsém a Jate Klubban hozzájuk. Aki szereti/szerette a tört ütemeket, azok most is elindíthatják. 2010-ben adtak ki utoljára hosszabb anyagot, én azt már nem ismerem, csak két korábbi albumukat (Uprising [2003], Chaos By Design [2006]). Az idő előrehaladtával – és talán mert ezekre emlékszem szegedi szettjükből is – hallgatásra méltóak: Don’t Tell Me, Aces High
Ska
The Cat Empire
A Chariotot mindenki vágja, aki RadióCafét hallgatott 2007-ben. Energikus zene, megosztó hangú énekesekkel. Az egyik hangszín fura, a másik eb :-)
A 2007-es album (So Many Nights) verhetetlen és kötelező darab ska-kedvelőknek.
Pop-Rock – nos, ezzel lehetne talán a legtöbbet foglalkozni, mivel a legnagyobb hagyománnyal ez bír, de most legyen három együttes, női és férfi énekesekkel egyaránt.
Little Birdy
Műanyag, aussie indie, de valamiért befért. Sokat szólt a lejátszóban. Egy gondja az énekesnőnek, hogy minden számban legalább tizenötször elhangzik a „béjbe” szó, ami így kissé idegesítővé teszi a zenét, nehéz dönteni, [Bellvoices] feltöltötte az összes számot a Hollywood albumról (is), de Földön járóknak talán egy is elég lesz: Come on, come on
You Am I
Rakkenroll, érces hangú férfiak, ismét csak könnyen megjegyezhető dallamok és szövegek. A You Am I-ra úgy gondolok, mint valami ausztrál zenei importcikkre. Öregfiúk ezen az alternatív területen, 1993 óta nyomják, még mindig jól érzik magukat és ezek szerint a közönség is jól érzi őket. Ha a kémia működik, akkor nincs gond. YouTube-on kevesebb számot tartanak számon, szerzői jogok miatt pedig nem tudtam megosztani amit igazán akartam…így egy-két kapufára tellett: The Sweet Life, Gunslingers.
Diszkajánló: Convicts [2006]
The Naked and Famous
A zenekar más száma miatt lett ismert, ami nagy nyári slágerré vált (Young Blood), de ahogyan Séf és Eliott is mondta a Búgócsigában: „azt, amit mindenki ismer, itt nem adjuk le, csináltak ők annál jobb zenét is”…és tényleg, mennyivel jobb ez, mint a The Knife utánérzéseket keltő Young Blood. Újabb idézéssel élve, ihm-es Palika szavaival: dalszöveg „értelmetlen” megfogalmazásban. Csak érzések vannak.
Dub - szívem csücske(i), az új-zélandi dub zenekarok következnek. A műfajba már a fentiekben betekintettünk a The Black Seeds jóvoltából, de most növeljük a dózist.
Salmonella Dub
A Salmonella Dub mint neve is mutatja, dubbal kezdett. Aztán kicsit kitértek a törtütemek területére, és kalandoztak egyet az új-zélandi szimfonikus zenekarral. Sok visszhang, torzított hangok, nyúzott dallamok.
Fat Freddy’s Drop
Hát ez tiszta kész! Ahogy Tomi is mondotta, a srácok élőben sokkal jobbak, mint stúdióban. The Raft már volt, tessék oda visszalapozni, megéri még párszor meghallgatni. Az első szám, amivel számomra nem csak zenévé, de felfedezéssé váltak, az a Wondering Eye volt. Gondoltam, ezt nem überelik, aztán a Roady rátett egy lapáttal. Legutóbbi kedvenc pedig a The Nod ami igazolja, hogy egy házi buliban tényleg a konyha a legjobb hely.
Diszkajánlás: Based On A TrueStory [2005], Live At The Roundhouse London [2010]. Egytől egyig csemege.
Jefe
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése