Tegnap voltunk a Müsziben, ahol Pincés Jocó mutatott egy hangokra épülő művészeti projektet, ami után úgy gondoltam, nem olyan egyedüli ez a megoldás: A projekt címe Years volt, a lényege pedig, hogy egy lemezjátszó tányérjára egy kivágott fa évgyűrűkel teli korongját tették, a felvevő/átjátszó egység pedig egy zongorára kötött szoftver olvasófeje volt. amely lejátszotta a fa éveit.
Ez alapján két-három meghatározó tényezőből indultam ki:
- van egy forrás, ami töredék (legyen ez akár zenei hang, akár egy fa darabja)
- a darabokat összeállítva zenei hangokat & ütemeket kapunk.
- (+1: Valahogyan a vinil lemezekre terelődik a hangsúly)
Szóval figyelembe véve a fentieket, "gyorsan" összeszedtem olyan művészeti produktumokat, amelyek hasonlóak, vagy a fenti pontokból indulnak ki. Természetesen egyik sem fedi egymást teljesen, de majd látható egy bizonyos ív a gondolatmenetemen.
Tatlin - Blank Music:
A többihez képest ez a legminimalistább projekt. Annyira, hogy ehhez nem tudok elérést adni, de a lényegét el tudom mondani: Tatlin fogta a bakelit lemezek végén lévő sávokat, amikor már csak sercegés hallható, ezeket digitalizálta, majd fokozatosan egymásra építette, végül pedig egy mediális csavarral ezeket az üres és lemezek végén lévő hangokat bakelitre vágta - így az addig csak valaminek a végét jelentő sávok főszereplővé váltak. Egy bakelitnyi példányom nekem is van belőle, igen jól serceg.
JViewz playing Teardrop on vegtables:
Zöldségek mint hangszerek és áramkört lezárók. Van egy átalakító, ami az elektronikus jeleket billentyűs jelekké alakítja. Minden zöldség egy egy hang lesz, aztán elszabadul a "pokol"!
A szőlő és a gomba a kedvencem.
Jun Fujiwara - Re:Sound Bottle
Díjnyertes darab egy japán tervezőtől. A lényege, hogy az üvegben lévő felvevő és keverő nemcsak tárolja a felvett hangfoszlányokat, hanem miután kinyitjuk a palackot, egy előre beprogramozott ütem szerint le is játsza őket. Ami hihetetlenül laza, hogy ha bezárjuk az üveget és újra kinyitjuk, akkor egy újabb variációt kapunk.
Ez itt a fenti Re:Sound Bottle második mixe, amikor már a néppel is megismertették a palackot egy parkban. Más ütemeket is hallhatunk, bár nekem az első jobban bejött.
Mondani sem kell: lvl ASIAN!
Bartolomäus Traubeck - YEARS
Pincés Jocó ezt mutatta tegnap. Fent le is írtam a lényegét: fakorong, évgyűrűk & csomók, jelátalakítás, zongora, eredmény.
Ishac Bertran - Analog Vinyl Sampling
Én ezzel találkoztam legelőször: a srác vinil-lemezekből vág ki darabokat és ragasztja be egy másik lemezbe, hogy pár másodperces samplingeket hozzon létre.
Christian Marclay
A fenti videó kommentjei között volt Christian Marclay neve, aki mondhatni megcsinálta a fenti cuccot, csak avantgárdabb módon.
Lemezvágás, -fúrás, agybiztosíték-kivágás amit akarsz.
A dokumentumfilm végén lévő geg magáért kiáltott.
Nem tudtam eldönteni, hogy berakjam-e a válogatásba Yonderboi és a Vodafone közös projektjét. A Hangtérkép egy országos reklámkampány volt, ahol hangokat lehetett beküldeni, amiből később Yonderboi zenét készített és elő is adta azt - hogy a reklámos vonalat egyáltalán ne említsem. A projekt ötlete nagyon erős volt, a kampány számadatai azonban a Vodafone-t szerintem nem elégítették ki.
Az utolsó videót és egyórás sessiont meghallgatva azért érezhető, mi volt a vezérfonál: zajok, amiből zene lesz. Azonban míg az előzőekben maga a felfedezés a lényeg, vagy a médiumváltás, addig Yonderboi-nál már a szórakoztatás áll a fókuszban, ezért a hangok, zajok háttérbe szorulnak. A fellépésben előre haladva az eredetileg zeneként létrehozott dallamok, vokálok átveszik a szerepet az eredeti koncepció felett. Nem rossz ez sem, sőt, hatalmas vállalkozás, de a lényeg nem az, mint az előző művészeti projekteknél - bár nem kizárt, hogy a reklámügynökség ötletelésén a fenti videók némelyike felbukkant.
Jefe
Ui.:
Örülök, hogy rátaláltam Christian Marclayra, mert így megtudtam, hogy sosincs új a nap alatt, egyszerűen a dolgok felhasználása, bemutatási/befogadási közege más: Marclay készített olyan videókat, hogy rengeteg film bizonyos jeleneteit összevágta (pl. telefonfelvételek, az órák állásai...) - hasonlóan Pálfi György Final Cutjához.
bazz, ez a poszt olyan hosszú lett, hogy alig bírtam kiverni rá :D
VálaszTörlésszerencsére az "alig" szavad megnyugtatott :D
VálaszTörlésnekem is kellett ehhez a bejegyzéshez pár óra