Nem akartam a szakdolgozat bevégzése előtt posztolni, de nem hagy nyugton a dolog. A mai adagban nem a stílusok, sem a zenészek gyermekkori barátságai nem kapcsolódnak össze. Csak a cím, vagy előadónév: mindegy, csak szerepeljen benne a "Bang" - így, vagy úgy.
Egy sorrendre szükség van, így most az altatóbb, melankólikusabb dallamok felől közelítünk az elpusztíthatatlan diszkóütemeken át a dühös breakbeat-ordításba.
Kezdésként Nancy Sinatra klasszikusa: Bang Bang
(Jobban tetszik, amikor Nancy katicabogarakról és csizmákról énekel, de ne kalandozzunk el.)
A következő megmérettetés nagyon jól összekomponált zajokkal és leültetős downtempo ritmussal bír:
Űrdiszkó, pévécécsövek egymáshoz ütlegelése és csattanó tenyerek, tapsminták visszhangos elegye vezeti fel a szimpla elektrót. Talán még ugrálni is lehet rá? Bólogatni, elégedett mosollyal az arcunkon mindenképpen:
A végére pedig egy lassan öregsulis breakbeatté váló opusz a Slyde-tól: Kiss Kiss Bang Bang
(Apropó - nem Kepes András műsora - aki nem látta a Kiss Kiss Bang Bang című filmet, mindenképpen pótolja!)
Jefe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése