Keresés ebben a blogban

2013. június 28., péntek

Supernem - Tudományos-fantasztikus Pop

Supernem koncert lesz szombaton a ZP-ben. Aki tud, menjen el - helyettem is. Amint hallgattam a 2011-es albumot, azon gondolkodtam, mi az a közös pont a dalokban, amitől igazán élhető/hallgatható az anyag: Szabi hangja. Ami tetszik benne, az az, hogy a dalszöveg versrészeiben is ordít, nem csak a refrénnél. Nyers és amikor már azt hinnéd, hogy sem erővel, sem levegővel nem lehet ezt bírni, akkor is szinten tartja a rock and roll tombolását.



Őszintén, nem tudom, hogy milyenek a köztes albumok, én kamaszként még az leős lemezüket hallgattam, aztán most néztem rá a 2011-es Tudományos-fantasztikus popra, de ez a 27 perc valami hihetetlenül odabasz. Nem hagy békén, az a tipikus érzés vesz erőt rajtad, hogy ha élőben hallgatod, akkor a lehető legközelebb kell menned a zenekarhoz. Olyan leszel, mint a molylepkék, amik a villanykarók fényéhez igyekeznek.
A működő rockbanda példája jut eszembe a Supernemről: látjátok, mennyit írtam a hangról, az énekesről. Egy igazi frontemberről van szó, akivel a közönség gyorsan azonosulhat, de közben mindenki érzi, hogy ez az ösztönökre ható rock and roll csak akkor működhet, ha a frontember és a banda többi tagja totális összhangban állnak egymással.

Sok beszédnek zene a vége, klikk a majomra, beraktam az egész albumot egy YouTube listába. Aki nem szerette, nem hallgatta a Supernemet, annak sem árthat ez a 27 perc. Aki meg eddig hallgatta, de a 2011-es albumot csak a rádióból hallotta, az hallgassa meg a többit is, és tutira sokkal többet fog szólni, mint egyszer félóra.

A Tudományos-fantasztikus pop olyan kezdés, amivel a zene megragadja a vállaidat és azt mondja: Ide figyelj, jön most 27 percnyi totális rock, leszarom mit csináltál eddig, most ugrálni fogsz és kész! A 20th Century Fox hangszlogenjének beépítéséért külön jár a pont. A Viszlát, szevaszban van az, amit fent leírtam Szabi hangjáról. A Reggelig táncolni egy rossz cipőben klasszikus punk, annyira ismerősek ezek a dallamok, de nem tudom honnan. Ha túl vagy ezen a zajos kezdésen, akkor az Az világ ad először esélyt a levegővételre. Mi kell az ordibálás és fejrázásra késztető ütemeken kívül? Könnyen megjegyezhető dalszöveg. Olyan, mint a Hova megy, ki?-ben van. Az, hogy nem normális a Supernem, nemcsak borítékolható, de elvárható, ezért van rajta az albumon a Rövid Sláger. Nekem az album első olyan dala, ami kissé kilóg a többi közül, az az Irány a moziba be!, szóval menjünk is tovább. Elvileg már csak két szám van hátra. Egy kérdés: vajon miért olyan kurvára megkapóak azok a dalszöveg, ahol ugyanaz az állítás rengetegféle verziója a dalszöveg? Pál utcai fiúk - Félek, Quimby - Unom, Kistehén - Elviszem magammal - egy kaptafa, de valamiért mindegyik nagy kedvenc. Az utolsó szám az albumról egy igazi ki/levezető - mintha éreznék a fiúk, hogy megfáradtunk, ezután még haza is kell menni..."Csak halkan, itt mások alszanak, Ha nem látnak meg nem is hallanak, A hangerőtől úgysem hallanak."

Jefe


2013. június 13., csütörtök

Tricky - False Idols

A trip-hop pápa pár hete új albumot adott ki. A levelezőlistáján előzetesen két számmal csepegtette az anyagot. Az egyik szám kevésbé tetszett, de a másik ígéretesnek tűnt - aztán az album is azzá állt össze. Az egész lemez meghallgatható elejétől végéig ingyen, Európában az Electronic Beats-en debütáltak a dalok.




Nézzük, mit mond Tricky saját anyagáról a honlapján. Súlyos és komoly szavak:
 “I was lost for ages,” he says. “I was trying to prove something to people, trying to do something to please other people and also myself at the same time, which is never going to work. To be honest with you, I’ve been floating around since Chris Blackwell and Island. My last two albums, I thought they were good, but I realize now they weren’t. This album is about me finding myself again.”
 “All the songs which were easy for me to write, which I wrote in two hours, he sent me a message saying, ‘This is why I loved you in the beginning.’ The stuff that I’d thought about more, that stuff he was like, ‘It’s OK, yeah.’ So then I knew. It brought me back to my natural instincts.”
 “Of all my records, the majority of people are into Maxinequaye,” says Tricky. “That’s because it was a time and a place. Maxinquaye was a part of their life. Some people say it was the soundtrack to their youth. You can’t challenge that. But musically this is a better album.”
(Forrás)

Így, vagy úgy nekem az előző kettő album (Knowle West Boy, Mixed Race) is telitalálat volt, bár tény, hogy messzire lőtt a Maxinquaye világától. A False Idols ismét egy zseniális anyag lett, de talán egy vaskos hangú furcsaság annak, aki csak az előző két albumról ismeri Trickyt.
Egy valamire most is rájöttem, mint minden kiadáskor: Tricky számomra nem tud szart csinálni, vagy csak olyat, ami aranyból van. Persze akik eddig sem kedvelték a lihegő énekhangot azok itt sem fognak "megtérni".

A borítóra kattintva meg tudjátok hallgatni az egész anyagot; ha csak szemezgetni akartok, akkor ezeket a dalokat ajánlom:


  • Bonnie & Clyde
  • Nothing's Changed
  • If Only I Knew 
  • Is That Your Life - groovy trip-hop
  • Hey Love











Jefe

2013. június 3., hétfő

Jefe - Promised mixtape

Szóval tartoztam magamnak egy ilyen valamivel. Talán leginkább a mixtape nevet érdemli ki, mert semmi extra nincs benne, csak beatmatching és sima crossfade a dekkek között. A program, amivel csináltam végtelenül primitív, és azért is nem piszkáltam meg semennyire sem a dalokat, mert 1. nem értek én ahhoz eléggé, 2. laptop DJ-zés volt ez a javából és csak egy egerem volt arra, hogy valamennyire sikerüljön összeilleszteni őket. A hangerő mint látható igen változó, ez az alapanyag különböző minőségének tudható be és annak hogy nincs abszolút hallásom - még a hangerőt illetően sem.

Jó hallgatást:


Ami miatt tetszik ez az egész és megosztom veletek:
  1. Jók a számok: ezek tavalyi EP-k, megjelenések kedvenc dalai. Gondoltam jó lenne egy helyen tudni.
  2. Minden itt szereplő szám legálisan és ingyen letölthető: vagy SoundCloudról töltöttem le, vagy kaptam korábban hírlevelet, amiben volt ingyenes elérés a számokhoz.
  3. Így vagy úgy, de élveztem ezzel foglalkozni: felfedezés, hallgatás, válogatás. Bohóckodásnak jó volt, amennyire időm és likviditásom engedi, idővel jó lenne beszerezni egy külső hangkártyát és akkor TimeCode-dal kicsit egyszerűbb lenne a dolgom - vagy nehezebb. Jó lenne ezt minél hamarabb kideríteni. :)


Legközelebb talán old-school hiphop jön. Hasonlóan a fentihez: favágóhoz méltó érzékenységgel összerakva.


Jefe



2013. május 22., szerda

Major Lazer - Free The Universe

Major Lazer visszatérő vendég a blogon, hiszen az első album is nyomot hagyott bennünk. Az utóbbi év(ek)ben módszeresen csepegtetve kaptuk a Diplo vezette Major Lazer EP-ket és klipes megjelenéseket (Original Don, Jah No Partial), és csak vártunk a nagy megjelenésre. Diplo elhagyta, illetve újakra cserélte cimboráit és így hozza a kötelezőt a Free The Universe anyagon. Ilyenkor látszik, ki is az atyja a számoknak, nem tudom, kis ujjból, vagy nagy izzadság árán, de sikerült ismét valami fertelmes ragga dancehall trap basst létrehozni, amely felfalja a táncparkettre tévedőket.

A kollaboránsok között nagy a merítés, legyen az vokális, vagy produceri munka: Yasmin, Flux Pavilion,  Laidback Luke, MC Dynomite, Wyclef Jean, The Partysquad, Bruno Mars, Skream. Diplónak nem lehetett nehéz összeszedni őket. Ugyanolyan szerethető anyag lett ez, mint Guns Don't Kill People... Lazers Do.
Masszív adag basszusok, továbbra is indulószerű iramok és nyugtató, levegővételre időt hagyó, már-már melódiák váltogatják egymást.

"Our first album was the intro; on the second album, we jumped into space… I don’t know why but the story should come along soon." - Diplo a Beatport interjújában.


Itt egy lejátszási lista az újdonságokból:



Trekklista (a konkrét közreműködők most kimaradtak, mert nagyon sokan voltak):

  1. Mashup the Dance - a LEGJOBB!
  2. You're No Good
  3. Get Free
  4. Wind Up - hamisítatlan Major Lazer, amiért anno megszerettem. :)
  5. Scare Me
  6. Jessica - a Can't Stop Now farvize
  7. Reach Out for the Stars
  8. Bubble Butt
  9. Jah No Partial (Srream remix) - remix a dub szellemében.
Adjunk egy lájkot erre a trash bass Diplo projektre, mert megérdemli.


Jefe

2013. május 19., vasárnap

Kottarashky

Úgy két éve találtam rá erre a névre az A38 programfüzetében. A rövid leírás szerint az ifjú bolgár zeneszerző meglepő könnyedséggel elegyíti a balkán népzenét a jazz és az elektronikus zene elemeivel, ami nekem éppen elég volt arra, hogy kicsit jobban utánahallgassak. Sajnos végül a koncertre nem jutottam el,  viszont a gépem lejátszójában azóta is nagyon kedvelt szereplő. Tipikusan az az eset, amikor az ember véletlen megtalál valami igazán értékeset a zene végtelennek tűnő, sokszor igen sekélyes tengerében.

Nemrégiben a kíváncsiság a kedvéért felnéztem az akkor felfedezett Opa Hey! című album kiadójának honlapjára, hátha azóta megjelent valami új anyag, és ismét szerencsével jártam, ugyanis tavaly májusban kiadták az új, Demoni című albumukat, amely a várakozásaimnak megfelelően az előző lemez kijelölte irányban haladt tovább, talán egy kicsit jobban az élő zenére koncentrálva.
Az első albumban ugyanis pont az tetszett annyira, hogy az itthon is megszokott etno jazzes  zenei fogások mellett Kottarashky az elektronikus zenében és a hip-hopban alapnak számító sample-ezést zseniálisan használja. A sodró lendületű balkáni ritmusokra épített dalokban hangszeren játszott ismétlődő groove-ok és népi énekfoszlányok hallhatóak, amelyektől összegészében a zenék hihetetlen szép és gazdag textúrát kapnak.
 A különbség a két album között azért igen finom, mármint ami a hangzást illeti, de azért első hallgatásra is észrevehető. Mi sem példázza ezt jobban, hogy míg az első lemezen kizárólag csak ismétlődő énekhang minták hallhatóak, addig a másodikon már összefüggő szöveggel előadott dal (Put a blessing on) is szerepel.
Összességében mindkét album a maga nemében egyedi, igazi zene csemege, amit bátran ajánlok hallgatásra mindenkinek, nem csak azoknak akik az egyébként a már vagy tíz éve divatos balkáni zenei hullám kedvelői.
Sajnos aki élőben szeretné hallani őket, azoknak el kell utaznia valamelyik nyugat-európai fesztiválra, mert Magyarországon előreláthatólag nem fognak játszani. Addig pedig itt vannak az általam összegyűjtött dalok album szerint csokorba szedve.

Opa Hey
Demoni

tom

2013. május 16., csütörtök

Hangprojektek - zajból zene

Tegnap voltunk a Müsziben, ahol Pincés Jocó mutatott egy hangokra épülő művészeti projektet, ami után úgy gondoltam, nem olyan egyedüli ez a megoldás: A projekt címe Years volt, a lényege pedig, hogy egy lemezjátszó tányérjára egy kivágott fa évgyűrűkel teli korongját tették, a felvevő/átjátszó egység pedig egy zongorára kötött szoftver olvasófeje volt. amely lejátszotta a fa éveit.

Ez alapján két-három meghatározó tényezőből indultam ki:
  • van egy forrás, ami töredék (legyen ez akár zenei hang, akár egy fa darabja)
  • a darabokat összeállítva zenei hangokat & ütemeket kapunk.
  • (+1: Valahogyan a vinil lemezekre terelődik a hangsúly)


Szóval figyelembe véve a fentieket, "gyorsan" összeszedtem olyan művészeti produktumokat, amelyek hasonlóak, vagy a fenti pontokból indulnak ki. Természetesen egyik sem fedi egymást teljesen, de majd látható egy bizonyos ív a gondolatmenetemen.

Tatlin - Blank Music:
A többihez képest ez a legminimalistább projekt. Annyira, hogy ehhez nem tudok elérést adni, de a lényegét el tudom mondani: Tatlin fogta a bakelit lemezek végén lévő sávokat, amikor már csak sercegés hallható, ezeket digitalizálta, majd fokozatosan egymásra építette, végül pedig egy mediális csavarral ezeket az üres és lemezek végén lévő hangokat bakelitre vágta - így az addig csak valaminek a végét jelentő sávok főszereplővé váltak. Egy bakelitnyi példányom nekem is van belőle, igen jól serceg.

JViewz playing Teardrop on vegtables:

Zöldségek mint hangszerek és áramkört lezárók. Van egy átalakító, ami az elektronikus jeleket billentyűs jelekké alakítja. Minden zöldség egy egy hang lesz, aztán elszabadul a "pokol"!
A szőlő és a gomba a kedvencem.
Jun Fujiwara - Re:Sound Bottle

Díjnyertes darab egy japán tervezőtől. A lényege, hogy az üvegben lévő felvevő és keverő nemcsak tárolja a felvett hangfoszlányokat, hanem miután kinyitjuk a palackot, egy  előre beprogramozott ütem szerint le is játsza őket. Ami hihetetlenül laza, hogy ha bezárjuk az üveget és újra kinyitjuk, akkor egy újabb variációt kapunk.



Ez itt a fenti Re:Sound Bottle második mixe, amikor már a néppel is megismertették a palackot egy parkban. Más ütemeket is hallhatunk, bár nekem az első jobban bejött.

Mondani sem kell: lvl ASIAN!



Bartolomäus Traubeck - YEARS

Pincés Jocó ezt mutatta tegnap. Fent le is írtam a lényegét: fakorong, évgyűrűk & csomók, jelátalakítás, zongora, eredmény.



Ishac Bertran - Analog Vinyl Sampling

Én ezzel találkoztam legelőször: a srác vinil-lemezekből vág ki darabokat és ragasztja be egy másik lemezbe, hogy pár másodperces samplingeket hozzon létre.


Christian Marclay

A fenti videó kommentjei között volt Christian Marclay neve, aki mondhatni megcsinálta a fenti cuccot, csak avantgárdabb módon.
Lemezvágás, -fúrás, agybiztosíték-kivágás amit akarsz.
A dokumentumfilm végén lévő geg magáért kiáltott.


 Yonderboi & Vodafone - Hangtérkép

 Nem tudtam eldönteni, hogy berakjam-e a válogatásba Yonderboi és a Vodafone közös projektjét. A Hangtérkép egy országos reklámkampány volt, ahol hangokat lehetett beküldeni, amiből később Yonderboi zenét készített és elő is adta azt - hogy a reklámos vonalat egyáltalán ne említsem. A projekt ötlete nagyon erős volt, a kampány számadatai azonban a Vodafone-t szerintem nem elégítették ki.





Az utolsó videót és egyórás sessiont meghallgatva azért érezhető, mi volt a vezérfonál: zajok, amiből zene lesz. Azonban míg az előzőekben maga a felfedezés a lényeg, vagy a médiumváltás, addig Yonderboi-nál már a szórakoztatás áll a fókuszban, ezért a hangok, zajok háttérbe szorulnak. A fellépésben előre haladva az eredetileg zeneként létrehozott dallamok, vokálok átveszik a szerepet az eredeti koncepció felett. Nem rossz ez sem, sőt, hatalmas vállalkozás, de a lényeg nem az, mint az előző művészeti projekteknél - bár nem kizárt, hogy a reklámügynökség ötletelésén a fenti videók némelyike felbukkant.


Jefe


Ui.: 
Örülök, hogy rátaláltam Christian Marclayra, mert így megtudtam, hogy sosincs új a nap alatt, egyszerűen a dolgok felhasználása, bemutatási/befogadási közege más: Marclay készített olyan videókat, hogy rengeteg film bizonyos jeleneteit összevágta (pl. telefonfelvételek, az órák állásai...) - hasonlóan Pálfi György Final Cutjához.

2013. május 2., csütörtök

Plan B - ill Manors OST

Múlt héten megnéztük az ill Manors filmet. Nekem nagyon bejött. Valami visszaköszönt az Isten városából - városi gengszterek, illetve istennek akarni tűnő gyerekek/srácok egy nagyvárosban.
A film elég erőszakos, és nem is erről akarok beszélni, de abszolút tessék megnézni.
Ami igazán érdekes, hogy a filmet Ben Drew írta és rendezte, aki más néven Plan B-ként rappel már egy ideje - illetve polgári nevén színészkedik is. Innentől kezdve nem kérdés, hogy a filmzene autentikus-e. Fura dolog ez, hiszen a filmzene tk. komponált, direkt erre az alkalomra íródott, de nem instrumentális darabokról, hanem velejéig szövegközpontú rapről van szó. Ritka eset, de a zene konkrétan leírja, mi történik a filmben, illetve sztem nem sok filmzene van, ami szövegében a film narrációjának szerves része (de javítsatok ki). Az ill Manorsban az egyes szereplők múltját nem pusztán egy retrospektív montázzsal jelenítik meg, hanem a hozzá tartozó zenében Plan B és barátai elrappelik, miről is van szó. És innentől kezdve a film képe tk. a zenei anyag klipjévé válik. (Az már a mi bajunk, hogy néha annyira hadarnak és brit kiejtéssel szólnak hozzánk, hogy ha nem figyelünk, akkor lecsúszhatunk a szereplők egymás közti kapcsolatáról, viszonyaikról).
Na, de kicsit vissza a zenéhez: Plan B sokakkal kollaborálva hadarja el a zenéket, melyek hamar a lejátszó állandó vendégeivé válnak.
Megjegyzem, a film főszereplői maguk is MC-k. Az Aaront játszó Riz Ahmed/Riz MC-nek anyagai jelentek a Tru Thougths kiadónál. És ha egy ekkora és annyi minőségi zenét kiadó stúdióról van szó, az azért előrevetíti, hogy csak ért valamicskét a zenéhez a srác. Riz MC YouTube-ját itt éritek el. Mindezek ellenére Riz elsősorban színészi karrierjét egyengeti - az adatlapok tanulsága szerint.
A másik főszereplőnek, Ed Skreinnak szintén van MC-s vonala, sőt, úgy látszik zeneileg ő a népszerűbb, mert a források szerint már dolgozott együtt a Foreign Beggarsszel és az Asian Dub Foundationnel is.  Filmes ügyben pedig a Trónok harcának harmadik évadjában ő lesz (vagy már játssza is, nem tudom) Daario Naharis, bárki is legyen az.
Szépen kirajzolódik itt a sztori: Ben, Riz és Ed haverok, sokat zenélnek és mindenki színészkedik is. Most Ben megcsinálta a filmjét, naná, hogy ott a helye a többieknek is - tök jogosan.
Az viszont, hogy az ill Manors zenéjében viszont éppen a két főszereplő nem rappel? Mindenki döntse el maga, hogy ez szerencsés, vagy inkább sajnálatos.
A film trailere:


Szokás szerint csináltam egy lejátszási listát a szerintem legerősebb dalokból, itt éritek el, nyomás és klikk a play all gombra:



Trekklista: az összes előadó értelemszerűen Plan B

  1. ill Manors (Peter Fox - Alles Neu instrument)
  2. I Am The Narrator (felhasznált instrumentális alap: Saint-sans - Aquarium)
  3. Drug Dealer (feat. Takura)
  4. Playing Wtih Fire (feat. Labrinth)
  5. Pity The Plight (feat. John Cooper Clarke)
  6. Lost My Way 
  7. Falling Down


Jefe

Ui.: Miután több mint egy órája írom ezt a bejegyzést és megfelelően szerteágazó lett, most láthatjátok, hogyan történik egy zenei digging, és miért van kevesebb bejegyzés mostanában. Az internetnek hála ha valami édekel és meg akarok róla tudni vmit, az olyan, mintha egy darázsfészekbe nyúlnék: ha megpiszkálom, az egész a nyakamba zúdul.